|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Növények és emberek
(Ajánlom Andrásnak!)
 Z
Élőlények ők. A növények és az emberek is. Csak annyiban különböznek egymástól, hogy az egyik tud helyet változtatni, a másik nem.
A növények nem saját akaratukból születnek egy-egy helyre. Vagy a szél hordja szét a magvaikat, vagy madarak viszik csőrükben és elejtik valahol. Vagy az ember veti el neki megfelelő helyre és ott, abban a földben kénytelen kicsírázni, amibe az ember vetette.
Annyiban mégis hasonló a növény magja az emberéhez, hogy nem mindegy, milyen talajba kerül. A legtöbb növény válogatós, s nem mindegyiknek magja tud egy kies sziklaszirt tetején életképes maradni. Azért akad köztük olyan is, amelyiknek elég a szélfútta por egy sziklarepedésben, aki csak arra vár, hogy eleredjen az égi áldás, és máris képes kicsírázni.
Soknak mégis jobb, ha jól előkészített talajba vetik, és azt jól meg is trágyázzák, hogy aztán néhány évig ne legyen gondja az embernek erre. Néhány évig, ha jól megválasztja, hogy melyik növény magját hova veti, akkor biztosra veheti, hogy szép termést is „arathat”.
A növények olyanok, mint a jó szolgálóleány. Ha a gondos gazda megbecsüli, sokáig hasznát veheti. A növények nem tudnak panaszkodni, ha érzik, hogy szomjaznak, s akkor sem, ha árvíz önti el tövüket. Pedig a maguk módján ők is biztosan szenvednek, csak jajkiáltásuk nem hallatszik az ember füléig.
A gondos gazda nem várja meg, hogy a növényei szenvedjenek. Mindig rajta van a szeme minden „ültetvényén”, legyenek azok szőlők, gyümölcsfák, konyhakerti növények, kerti, vagy cserepes virágok. Ha ránéz a növényeire, azok szó nélkül is beszélnek hozzá. Ha száraz a talajuk, lelankad a levelük, tövük körül cserepessé válik a föld. Ha sokáig vízben állnak, akkor sárgulni kezd a levelük, s nem biztos, hogy túlélik. Ezért, az ember, aki szereti a növényeit, száraz időszakokban a felfogott esővízzel, vagy ha már az is elfogyott, csapi vízzel öntözi növényeit, ami nem olyan jó, mint az esővíz, de legalább kibírja a növény addig, amíg az újabb égi áldás nem zúdul rájuk. Ha sok a víz rajtuk, akkor megpróbálja elvezetni a felesleges csapadékot, vízelvezető árkokat ásva. Ha a cserepes növények állnak vízben, a felesleget leönti róluk, hogy gyökerük ne rothatjon el. De vannak olyan nagy területek, amit az ember nem mindig képes öntözni, ha sokáig tart a szárazság. És vannak olyan időszakok, amikor olyan sok eső zúdul a földre, hogy a patakok, s folyók is kiáradnak, ilyenkor szinte lehetetlen a sok vizet elvezetni a földekről. Nem rég még a nagy szárazságok ideje volt, és nagy repedések keletkeztek a szántóföldeken, a nagyobb gabona- és kukoricatáblákon. Aztán ami növény még életben maradt, azt legtöbb helyen a jégeső verte a földbe. Most pedig itt az áradások ideje. A sok esővíz úgy megduzzasztotta a folyókat, hogy kiléptek medrükből és a víztömeg útját gátakkal is nehéz megfékezni.
A Jóisten ezért adott a növényeknek több lehetőséget a szaporodásra, kárpótolva őket azért, hogy ahova „születtek”, ott kell leélniük hosszabb vagy rövidebb életüket. Nem kaptak helyváltoztatási lehetőséget, mint az emberek a születésük után. Még a magvaik sem mindig odahullanak, ahova szeretnék, hogy kerüljenek, mert nincs lehetőségük megválasztani. És azt sem tudják megválasztani, hogy hova, milyen talajba kerüljenek, hogy életképesebbekké válhassanak. Ezzel szemben az emberek előnyt élveznek, mert van választásuk arra nézve, hogy hol, mikor szaporodjanak, csak az nem mindegy számukra sem, hogy milyen körülmények között, s milyen „talajban” fogannak, hogy születésük után sokáig életképesek legyenek. Az embereknél van még egy hátrány a szaporodást illetően. A „magok”, a növények magvaihoz hasonlóan szintén nem választhatják meg, hogy mikor és hova születhessenek meg. Vagy talán mégis?
Torma Zsuzsanna
2009. június 26.
|
|
|
- június 26 2009 13:08:17
Kedves András!
Nem hogy haragudnék Rád, és bolondnak tartanálak, hanem ellenkezőleg, nagyon is bölcs meglátásúnak, és hozzászólásoddal teljesen egyetértek. Úgy igaz, ahogy írod is: "maga az ember fogja elpusztítani saját magát, miközben oly nagyon szereti virágait, ez kevés az életbenmaradáshoz, amit viszont a természet se lát már harmonikusnak és megtette az első lépéseket ahhoz, hogy eltünjön ez a faj a földről"
Sajnálom én is, hogy így lesz de ha már az ember nem tölti be azt a szerepét, amiért itt a Földön van, akkor el is veszítheti létjogosultságát, talán igazságosan. Csak azon keveseket sajnálom már előre is, akik megérdemelnék, hogy továbbra is olyan ideális élőhelyük legyen, mint ez a Föld, amelyen élünk. Mert lehet, hogy ehhez hasonló nincs a világegyetemben.
S még annyit fűznék hozzászólásodhoz: én úgy érzem, bennem nem a birtoklási vágy működik. Ha nekem van valamiből több, ami másnak kevesebb, vagy egyáltalán nincs, örömmel adok, hogy másnak is, másutt is legyen, s szaporodjon. Természetesen sohasem pénzért!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 26 2009 13:25:24
Kedves Zsuzsi!...Örömmel olvastam, összehasonlításodat a növény és ember kapcsolatában...Nagyon magvas gondolatok...Gratulálok!...Lyza |
- június 26 2009 15:33:16
Szia Zsu!
Érdekes, hogy olykor-olykor több embernek egyazon dolgon jár az agya! (Gondolok most a ma írt versemre is, melyet követően olvastam írásod és András hozzászólását.) Különböző okfejtések, a lényeg viszont egyezik. András merészebben, tárgyilagosabban mondja ki gondolatait mellyel azonosulni tudok, ( "én az embert mocskosnak tartom,(tisztelet az oly keveseknek) mert nem becsüli meg, amit ajándékba kapott, hogy őrizze, de én úgy látom, hogy itt inkább írtás van és pusztítás nem gondviselés, és nem egy cserép virágra gondolok ebben az esetben, sem egy szép kiskertre, hanem úgy az egész Egy - re." ahogyan írásoddal is, sok mindenben. Azt viszont kétlem, hogy bárki is úgy szeretné kezdeni az életét, hogy egy arra nem méltó családba születik. Hit és karma ide vagy oda, szerintem a véletlen műve csupán, hogy hová születünk. Az ÉLET-et pedig tisztelni kellene legyen az emberiség, növény, állat vagy bármi más!
Köszönet az írásért, a hozzászólóknak véleményükért, mert ebből is látszik: "A remény hal meg utoljára.".
Szeretettel: J |
- június 29 2009 10:58:29
Kedves Lyza és Gondola!
Köszönöm, hogy megtiszteltetek azzal, hogy írásomat elolvastátok.
Vannak olyan vélemények, hogy "lelkek" vagyunk és mi választjuk meg, hogy hova születünk. De akkor, kedves Gondola, máris ellentétes ez a megállapítás a Te véleményeddel, amikor azt írod, hogy "kétled, hogy bárki is úgy szeretné kezdeni az életét, hogy egy arra nem méltó családba születik." ÉN IS HAJLOK ARRA, HOGY ÍGY VAN! HOGY HA MI VÁLASZTHATNÁNK MEG, HOGY HOVA SZÜLETÜNK, AKKOR CSAK IDEÁLIS HELYET KERESNÉNK!
LEGALÁBBIS NEKED SZERETNÉK HINNI!!!
Ezzel az írásommal egyébként csak arra szerettem volna felhívni az olvasók figyelmét, hogy a növények bármilyen katasztrófa esetén nem tudják helyüket megváltoztatni, hogy elmeneküljenek, az embereknek ez a lehetősége fennáll. Pedig sok esetben az emberek idézik elő a természeti katasztrófákat!!!
Üdvözlettel és köszönettel:
Torma Zsuzsanna |
- július 12 2009 12:58:15
Kedves Zsuzsanna!
Ha tehetem mindíg olvasom prózáidat, mert elmések, van mondanivlójuk. Azt a tanulságot vonom le ebből az eszmefuttatásból, hogy a növények is hozzátartoznak a világunkhoz, a bioszféránkhoz. Így kerek egész a világmindenség. Ha beavatkozunk a növények életébe, mint pl. az Amazonasz erdők írtása, vagy Szlovákiában az erdők ritkítása, ez beláthatatlan negatív következménnyel járhat. Egy hazai példa is eszembejut. A kis Balaton újralétrehozása. Érzékeny műszer a mi világunk. Nem szabad kísérlrtezni vele. Szeretettel: Molnár József |
- február 22 2012 20:30:42
Köszönet Neked is, Kedves József!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
