|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Március eleje volt. Kati néni megigazitotta fejkendőjét,
mellénykéjét begombolta, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Már érezni lehetett, ahogy a napsugár időnként megmutatta bájos arcát,
hogy aztán, mint egy csintalan gyerek megbújjon a felhők mögött.
Padon kicsit megpihenve
Március eleje volt. Kati néni megigazitotta fejkendőjét,
mellénykéjét begombolta, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Már érezni lehetett, ahogy a napsugár időnként megmutatta bájos arcát,
hogy aztán, mint egy csintalan gyerek megbújjon a felhők mögött.
Kati néni kosárral a kezében elindult a piac felé. Most biztosan sokan
kipakolnak. Ahogy kicsit kezd javulni az idő egyre többen lesznek.
Néha még ismerősökkel is találkozik. Ilyenkor beszélgetnek a régi
szép időkről. A fiatalságukról, milyen volt az élet még az ő idejükben.
Ahogy az utcán ment nézte a mostani anyukákat, ahogy babakocsit
tolnak át a zebrán. Nézett utánuk és nem tudta levenni róluk a
szemét. No nem mintha irigykedne,hogy bizony már felette rég
eljárt az idő, hanem inkább az öltözékükön akadt meg a szeme.
Farmernadrág csipőig felhúzva, szinte az egész dereka pucéran,
valami kis rövid blúzocska, amolyan alig mell alattig érő, hozzá
egy picinyke kis kabátka, mintha az asszonyka kamasz korából
maradt volna rá. Nem is fázik ez a menyecske? Kérdezte magában.
Nem fél,hogy jól felfázik aztán meg jön a sok baj, betegség.
Egy asszonykának bizony vigyáznia kellene magára Jöhet még
vesebaj, női problémák. Nem félnek ezek semmitől sem!
Bosszankodott magában. Az ő idejükben ilyen nem történhetett
volna meg. Meg volt annak az ideje mikor vették le magukról a
meleg alsóneműt, kombinét, a vastag harisnyáról nem is beszélve.
Nem ám csak igy, szellősen, kitárulkozva a világba!
Nem jó ez, nem jó! Sopánkodott egyre csak magában.
A tévében is mit lát? Mindenkinek az a nagy dekoltázs, mindent
csak a szemnek! Hova lesz a jó hir, a neveltség? Nem érti ő ezt
sehogy sem!
Már majdnem a piac sarkához ért, amikor meglátott egy kopottas
padot a park elején. A napsugár ismét szépen ragyogott, szinte
csalogatta az embert, hogy a parkba lépjen.
Elindult hát, hogy kicsit megpihenjen. Nem akart sokáig ott
üldögélni, mert nem akart megfázni, de nem birta ki, hogy
le ne üljön, s kicsit szétnézzen. A tavasz hirnökeként már
előbújtak az első virágok. Érezte, hogy körülötte napról napra
most újra éled minden. Hirtelen eszébe jutottak régi szép
emlékek. Sok-sok évtizeddel ezelőtti képek.
Akkor is itt járt Jánossal karöltve, mint fiatal szerelmes pár
andalogtak itt a fák közt.
-Igen, már emlékszem! - mondogatta magában.
Ott szemben valahol valamelyik fánál kérte meg a kezemet!
Ott csókolt meg először! Istenem! Milyen boldog voltam,
mennyire szép volt minden! Akkor még nem sejtette,hogy
mennyire hamar is múlik minden. Amikor megöregedtek
gyakran kijártak ide. Mióta János két éve elment örökre,
nem is volt itt azóta. Valahogy egyedül már nem húzta ide
semmi, talán túl friss volt a fájdalom,hogy a párja már
nincs többé.
Már indulni készült, amikor eszébe jutott a nap, az a dátum,
amikor először kettecskén sétáltak itt.
-Nem, az nem lehet! Ma nem lehet március ötödike!
Pedig az a nap volt, biztosan emlékszik rá! Az ilyet nem
felejti el az ember!
Egy fiúcska labdát rugdosott előte. Kati néni megszólitotta.
-Fiacskám, mondjad csak, hányadika van ma?
-Ma? Március ötödike, azt hiszem! -felelt a fiú, aztán már
rugdosta is a labdát tovább.
-Akkor mégis? Pont most éreztem először azt,hogy be kell
jönnöm! Hányszor elmentem már itt, mióta drága Jánosom
elment!
Kezébe vette a kosarát, megtörölgette szemét és kissé
szaporábbra vette lépteit. A piacon az első virágárushoz
ment, majd választott pár szép szál virágot, aztán
elindult a temető irányába.
Már nem is volt eszébe a zöldség és a gyümölcs, amit
venni akart. Ment a márciusi aranyló napsütésben,
lelkében tele szép emlékkel szerető urához, János bácsihoz.
|
|
|
- július 01 2009 10:58:22
Kedves Era!
Nagyon szépet és meghatót írtál. Azt hiszem itt is az a bizonyos "hatodik érzés" játszott szerepet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 01 2009 16:11:39
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm,hogy olvastad! Örülök,hogy tetszett!
üdv.era |
- július 02 2009 09:28:44
Kop-kop!
Nagyon kedves, szép kis történet. Jampa |
- július 02 2009 13:20:29
Kedves Era! Az én apósom két évig minden nap megjárta a temetőt, azután, hogy elveszítette a párját. Szép a történeted valóban.
Marcsy |
- augusztus 01 2009 14:59:14
Kedves Zsuzsi!
Igen, szerintem is! Köszönöm,hogy olvastad!
üdv.clara |
- augusztus 01 2009 15:00:13
Kedves MARCSY!
Köszönöm,hogy olvastad!
üdv.era |
- szeptember 27 2009 12:43:09
Kedves Jampa!
Köszönöm,hogy olvastad!
üdv.Era |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
