Napkorong

Skinco

Skinco halott szemében még vibrált a tulajdonszerzés virtuális valósága. Fogta a hosi torkát, de az abból jövő szagok elriasztották az éhségét. Nem ehető! Már hordozó. Emészthetetlen. Kíváncsisága viszont tovább tartotta karmai között. Akkor meg mi, és mire való. Forgatta kicsit a beazonosításra váró információk rögzítésével. Nem akart bajlódni már, ha találkozik még hasonlóval. Azt már tudta, nem veszélyes létére, de megsemmisíthetné, ha akarná. És ez a tudat éberen tartotta. Kereste a kíváncsiság, félelem, feledés azon arányát, ami számára a zökkenőmentes beilleszkedést környezeti károk minimalizálásával teszi lehetővé. Nem akarta felhívni ittlétére még a figyelmet. Hosszabb távra kereste az energia testére szabott átalakításának lehetőségét, az életkörülményei valóságát, valamint feltételrendszerét sokasodásának biztosítására. Megjelölte mozgáskörletét. Beazonosította a mozgóképes anyagot, a felszín domborzatát, az időjárási viszonyokat, a világos és sötét periódusokat. A színeket, az illatokat, és az energiaszint jeleket. Majd megállapította, számára biztonságos e környezet. Viszont sokasodásának eltartására kevés a terület. Tovább kell növelnie beazonosítható részekkel. Ha kell, magára formálási lehetőséget is alkalmazva.
Visszatért a hajójához. Újraindította az álcázót, a helymeghatározót, valamint a testközeli felfedezéshez szükséges eszközök kiválasztási programját. A környezetfigyelési rendszert a minimális mozgások észlelésére állította, majd elkezdte a reorfunkcionális rejkarnációját. Aktivitása minimálisra csökkent, de szüksége volt az így szerzett feltöltődésre. Környezete számára láthatatlan maradt. Még a hozzá hasonlónak is majdnem teljesen észrevétlen. Arra meg kevés volt az esély, hogy nálánál fejlettebb élőlény vetődik e még nyugalmát és értelmét kereső bolygóra. Ő is azért érkezett, menekülésében alkalmasnak találtatott ezen anyaghalmaz az érzékelők szerint.
Mert menekülnie kellett. Immáron sokadszor. Legutóbb azért, mert a szerves létforma nem akarta megosztani kolóniájával környezetét. Konkurenciát látott benne. Létét veszélyeztetőnek állítva be. És elkezdte megsemmisítését. A harcok állása szerint egyedfennmaradása érdekében menekülnie kellett. A szerves, és a nem szerves létforma harca volt az. És már nem az életteréért, mert nem voltak veszélyesek egymásra. Csak azért, mert a szerves környezetének élősködőjévé kiáltotta ki őshonossága révén a később érkezőt. Meg néki Isten kultusza volt, az érkezőnek meg felejthetetlen tudata. Az ellenségkép közösséget kovácsolt ugyan a sokszínűségből mindkét oldalon, de a fejlődés csak a másik megsemmisítésére törekvést tükrözte. Egymás megismerése, és a közös érdek helyett.
Skinco ezt a bolygót választotta. Az alapján, hogy a szervesnek az alkalmazkodási feltételek a minimálisak. Számára meg elfogadhatóak. Tanult az előző helykeresésből. Meg akarta ismerni a mostanit. Felfedezni, megérteni, alkalmazkodni hozzá. Nem akart háborúskodást az esetleg itt lévő, vagy utána jövő értelemmel. Élni akart az ő életformájában. Sokasodni a boldogságában. És keresni az okot az ideérkezésének. Mert tudta, csak alkalmazkodik az itt lévő dimenziók milyenségéhez. És, hogy képes rá. És a továbblépésre is. Csak a hogyan volt még képlékeny. Az idő, meg a tér fogva tartotta. Ami előnyére vált, az a hátránya is. Ezt akarta megszüntetni.
Az érzékelők visszahozták reorfunkcionális állapotából. Értelem jelenlétének kíváncsiságát jelezték. És nem szervesét. A bolygót tanulmányozta. Felmérve a környezetét. Ő még fedve volt. Jóleső tudattal figyelte az űrbéli kíváncsiskodót. Az anyag tömege és fejlettsége nem kolóniát takart. Egyedek kevesét. Információi szerint energiahordozót kerestek. Koncentráció nagysága szerint. Tudata fedve hagyta létét. Aki erre képes, az fejlettebb is lehet nála. Akár élősködő szinten is. És energia hiánya van. Szénalapu életforma? Vagy valami más? Az övéhez hasonló? Érzékelőinek adatai nem segítették keresni a válaszokat.
Ahogy távolodtak a bolygó felől a jelek, úgy vált érdektelenné a gondolatmenete. Volt fontosabb mála. Ami idekötötte. Vajon alkalmas-e a maradásra, vagy tovább kell lépnie. Belépett újra a reorfunkcionális rejkarnációba. Engedte feltöltődése befejezését. Egyedül volt. Nagyon egyedül. Társa önmagának. Észre sem vette, ahogy körülötte szétrobbant a csönd, s közé folyt a zaj a maga hangjaival, színeivel. És darabjai úsztak a felszínében, mint tengerben a föld szigetei. A műszerek nem voltak beállítva erre az érzékenységre. Más figyeltek. A test hasznossága érdekében. Ez volt a cél. És ők teljesítették. Csak azt.
2009-06-27

Hozzászólások

MARCSY - július 02 2009 13:12:20
Szia, lesz folytatása? Érdekesnek igérkezik.
Szép napot neked: Marcsy

Nagyerdessy - július 02 2009 13:21:45
Nem tudom, hogy lesz-e. Most tanulom a prózaírást. A tehetségem eddig tartott. A szépirodalom e műfaját fantáziám alkotja. Nézz bele a prózáimba, talán találsz magadnak ízlelhetőt.
Kösz, hogy olvasol; Mihály

reitinger jolan - július 02 2009 20:44:25
Egy új bolygó vagy egy új élet.
A novellád jó, csak én az ilyen fantazmagóriákat nem kedvelem.
Biztosan van alapja a sci-finek, de ez messze áll tőlem.
Örülök, hogy feléledtél.