|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Mese
Kisvonat kalandjai
Azt a nyilvánvaló dolgot minden embergyerek, de néhány romlatlan lelkű felnőtt is tudja, hogy éjjelente az óvodákban, amikor odahaza már minden kisgyerek az igazak álmát alussza, akkor a játékok megelevenednek, és egymás közt megbeszélik, mi történt aznap az oviban, hogyan bántak velük a gyerekek, mire gondoltak éppen, amikor velük játszottak, milyen kívánságaik voltak.
- Engem unottan a sarokba dobott Sárika – szepegte a pöttyös labda, és előgurult a játékokkal teli vesszőkosárból.
- Miattam meg összevesztek a gyerekek – büszkélkedett a kakaós számítógép, és széles mosoly jelent meg a monitorján.
- Velem ma senki sem játszott. – mondta szomorúan a kisvonat. – Pedig pont olyan vagyok, mint egy 424-es gőzmozdony vontatta szerelvény. Van igazi kéményem, és tudok fütyölni is. Sanyika lenézően azt mondta rólam:
- Mit keres itt ez a fa-tákolmány??! Lötyögnek a kerekei, nyikorog, amikor tologatjuk. Még a szőnyegre sem tud felmászni, nemhogy egy hegyre felkapaszkodhatna. A felnőttek is inkább az autóikkal és repülőgéppel járnak. Csak nem játszom tán egy ilyen elavult játékkal??!
A sok szőke, barna, vörös babafej összesúgott:
- Bizony, lejárt a vonatok ideje.
A kisvonat keserves sírásra fakadt. Vele már senki sem fog többé játszani. A szelepeiből nagy gőzfelhők törtek elő. Lámpaszemeiből nagy könnycseppek potyogtak.
Meghallotta ezt a gőzmozdonyok tündére, Sisterke. Azt, hogy a gőzmozdonyoknak is van tündére, még a kisgyerekek közül is csak kevesen sejtik, a felnőtteknek meg egyenesen fogalmuk sincs róla. Szóval Sisterke egyszer csak ott termett az óvodában a sok játék között. Gyönyörű, szénfekete csipkeruha volt rajta, aminek 7 méteres uszályát 3 kormos fűtőlegény cipelte utána. A tündér kellemes, lágy hangon meg is szólalt:
- Ne féljetek kedves játékok a fűtőimtől! Csak fekete gyémántpor van az arcukon és a ruhájukon. Az én csipkeruhám is csupa gyémánt. Nem kenlek vele össze titeket. Mit hallok Kisvonat??! Még hogy téged nem szeretnek?
- Nem bizony. - Válaszolta Kisvonat, majd folytatta: - Az a legfőbb bajuk velem, hogy nem lehet rám ülni, nem tudok zakatolni, és a síneken száguldani. Itt belebotlom még a nagyszőnyegbe is.
- Ejnye, ejnye. – csóválta fejét Sisterke – Mit is lehetne itt varázsolni?! Megvan! Vagy téged növellek meg, vagy a gyerekeket kicsinyítem le annyira, hogy rád ülhessenek.
- Kedves Sisterke, - kérlelte őt Kisvonat – nagyobbíts meg engem inkább, hogy tudjak robogni a gyerekekkel a síneken! Tudjak igaziból csikorogva fékezni, nagy füst- és gőzfelhőket pipálni, hegyet mászni, csattogni a síneken. Megígérem, nem küldök kormot a gyerekek szemébe, ha kinéznek majd kocsik ablakain.
- Rendben van. - bólintott kedvesen Sisterke – van azonban néhány kikötésem:
Mind magadat, mind a gyerekeket és a többi játékot épen, egészségesen kell visszahoznod hajnalhasadásra, amikor a fekete rigók rázendítenek énekükre a lombok között. Noha ez valóság lesz, - ezt a játékok nagyon jól tudják, - a gyerekeknek azt kell majd hinniük, hogy mindezt csak álmodták.
- Ígérjük, ígérjük!! – fogadkozott Kisvonat a játékokkal egyetemben. A játék elsősegély doboz büszkén kihúzta magát, majd ő mindenkire vigyáz. Nem is sejtette még, mire vállalkozott.
- Utolsó kikötésem – folytatta Sisterke – az, hogy minden jelzőlámpa és berendezés jelzését szigorúan be kell tartani. Ahol sebességkorlátozás van, ott le kell lassítani. Különösen vigyázzatok a vasúti átkelőknél, mert a felnőttek rettenetesen elővigyázatlanok!
- Megfogadjuk, megfogadjuk! – harsogták a játékok kórusban.
És ekkor csoda történt: a kisvonat szemlátomást nőni kezdett. A fából lévő gőzmozdony hatalmas acélóriássá változott, tűzszekrényében rohogva égett a szén, kéményéből kékes füstfelhő csapott ki, nyomásszabályozójából sivító gőzfelhők törtek elő. Az egész gépezet remegett az erőtől. A játékok ijedten húzódtak félre a szőnyegről, ami közben kavicságyas sínpárrá változott, az óvoda pedig pályaudvarrá. Az indítótárcsával a hóna alatt ott állt az állomásépület előtt Károly bácsi az óvoda gondnoka és mindenese.
És lássatok csodát! A város összes óvodása, - rendezett sorokban, - ott várakozott, hogy felszállhasson a vonatra. Kisvonat előzékenyen lejjebb engedte a lépcsőjét, hogy a peronról a kiscsoportosok is könnyedén fel tudjanak lépni. A kocsikban minden olyan tiszta volt, mint a pohár. Az étkező-kocsiban hegyekben állt a földieper, a kelkáposzta-főzelék, a kakaó, a sajt, a péksütemény, a lekvár, a csokoládé, arra várva, hogy a gyerekek, akik az oviból kedvenc játékaikat is magukkal hozták, - kivéve a dölyfös számítógépet, - majd megfelelő, egészséges sorrendben és mennyiségben elfogyasszák őket.
Kisvonat mozdonya már alig várta, hogy mindenki felszálljon, zöldet mutasson a szemafor, és Károly bácsi felmutassa az indítótárcsa zöld oldalát, hogy ő végre nekiiramodhasson. Közben azon gondolkodott, hogyan is kell elindulni. Oda is kiáltott Sisterkének:
- El tudok én indulni?
- Természetesen. Ne felejtsd el a rigmust, amit növekedésed közben a füledbe súgtam!
- Ja persze, emlékszem már, de olyan izgatott vagyok!
Végre Károly bácsi kétszer, háromszor felemelte a tárcsát, a jegyvizsgálók és a vonatkísérő megnézték, minden kocsi ajtaja be van e rendesen zárva, majd a vonat végéről és elejéről egy-egy éles sípszó hallatszott, Kisvonat pedig óvatosan nekirugaszkodott:
- Itt most se-gíts!.........Itt most se-gíts!…..Itt most se-gíts!...Itt most se-gíts!..Itt most se-gíts!..Itt most segíts! A mozdony rigmusa közben minden „most”-nál mély dohogó hang hallatszott, és a mozdony kéményéből, - szinte robbanás- szerűen, - fekete füstfelhő bodorodott elő. Lassan csitult az erőlködő dohogás, Kisvonat hangja egyenletes zakatolássá változott. – Sikerült! – ujjongott magában Kisvonat. - Vajon mindenkinek jutott hely, és jól érzik magukat a gyerekek? Most bezzeg Sanyika nagyot nézhet, mégis csak rám lehet ülni. - gondolta.
Közben elmaradt mögöttük a város. Kertek, szántóföldek következtek. A pálya szabad volt, de azért Kisvonat mindenre nagyon figyelt.
- Hova is tartunk most? – nézett Kisvonat a vezénylő-pulton kiterített térképre. A tündér két útvonalat jelölt be csillagporral úgy, hogy azok az éjszaka sötétjében is jól kivehetők legyenek: az egyik Disneyland, Párizs, a másik pedig a Hortobágyi Nemzeti Park.
- Hmm! – dünnyögte Kisvonat, - Most nekem kell döntenem, hova menjünk, mert csak az egyiket lehet választani. Kisvonat elgondolkodva vakarta meg gőzdómját. – Melyiket válasszam??! Igaz hogy az a Disney akármi világhírű. Meg arra rém magas hegyeket kellene megmásznom, ami nekem persze meg sem kottyanna. Az is igaz, a Hortobágyon nincsenek hegyek. Vannak viszont a szürke gulyában kisborjúk, a ménesben kiscsikók, a racka nyájban kisbárányok. Sőt! Az egerek és a kacsák is valódiak. Bizۥ én az utóbbit választom. Amilyen sebességem van, megközelíthetjük a Hortobágyot a Mátrán vagy a Bükkön keresztül is. Hadd lássa ez a Sanyika, hegyet is tudok mászni. Azzal a Kisvonat bebillentyűzte a mégis csak hozzá sündörgő számítógépbe az általa kitalált, Hortobágyra vezető utat.
A gyerekek oda voltak a csodálkozástól, milyen gyors, mégis milyen sima járású ez a Kisvonat. Hát persze a mesék sínjén futottak. Ment a Kisvonat hegyre fel, völgybe le. Az egyik, - már sík terepen lévő, - településen le kellett forgalmi okokból lassítani. Be kellett várni a Tündérországba tartó gyorsvonatot. Az egyik mellékvágányon ott pöfögött a boszorkák szerelvénye is. Kisvonat rögtön tudta, ebből még bajuk lehet.
Ahogy elment a tündérek gyorsa, Kisvonat is kihúzott az állomásról. Már éppen gyorsítani akart, amikor nagyocska gyerekek jelenetek meg a töltés mellett, és kövekkel dobálni kezdték Kisvonat kocsijainak ablakait. Az egyik ablak nagy csörömpöléssel betört. A biztonsági üveg millió darabra törve berobbant az utastérbe. Kisvonat ijedten lassított, és állt meg. Haragosat füttyentett. A dobáló sihederek elszeleltek. Kisvonat a hangos bemondón küldte a játék elsősegély dobozt, ami persze szintén valódivá változott a varázslat során, menjen és lássa el az esetleges sérülteket. A doboz jelentette Kisvonatnak, nincs szerencsére komolyabb sérülés, de Sanyikának kis híján kivitte a szeme világát egy a homlokába csapódó üvegdarab. A bőre ugyan felrepedt, és egy kis púp is keletkezett a homlokán, de mire haza érnek, az biztosan lelappad.
*
Nagy volt az öröm, amikor Kisvonat szépen cifrázott fékcsikorgatás közepette megérkezett a nemzeti parkba. A vonatkísérő, aki nem volt más, mint Andrea óvónéni, elmondta, csak kétórányi idejük van, hogy megnézzék a különböző állatok kicsinyeit. A délibábot csak festménykiállításon tudják megtekinteni a pásztor-múzeumban, mert holdfénynél nem látható szivárvány.
Ezen a kijelentésen az égen pásztorkodó telihold jókorát kacagott, és odébb terelte bárányfelhőit.
A hatalmas szarvú, kolompos vezérbika megengedte a gyerekeknek, hogy a tehenek mellett békésen kérődző borjakat megsimogassák. Vidám nyihogással és bakugrásokkal odanyargalt a gyerekcsoporthoz egy szőke sörényű kiscsikó. A csikót minden gyerek szerette volna megölelni, megsimogatni. Néhányan meg is tehették, de nagyon szaladt az idő. No meg sorjáztak a gyerekek felé a kisbárányok aranyos, kéregető bégetéssel. Puha bundájuk olyan volt, mint a bársony. Sanyika és Sárika minden áron haza akart vinni a barikból egyet, egyet. Jött azonban leszegett fejjel a csavartszarvú racka kos, és határozott utasítással, valamint Bogárnak, a pulinak a segítségével hazaterelte a barikat az akolba.
Tény, hogy se egeret, se kacsát nem láttak a gyerekek a Hortobágyon, mert közben Kisvonat nagyot füttyentett jelezve, vége a kirándulásnak. Irány hazafele.
A gyerekek szép rendben visszaültek a kocsikba. A betört ablakú fülkébe senki sem ült be. Bőven elfértek így is.
Kisvonat most tolta kocsikat hazafelé. A kocsik ablakait a gyerekek lehúzták, és búcsút intettek az állatkáknak. Azok békésen bólogattak feléjük. Köszönték a friss fűcsomókat. A gyerekeknek a sápadozó telihold is visszaintett, de jelezte most már sietnie kell, mert hamarosan jön a váltótársa a Nap.
*
Éppen megszólaltak a város fáin a fekete rigók, mire Kisvonat begördült az óvodából lett pályaudvarra. Sisterke a tündér már toporogva várta a kirándulókat. Minden gyereket, játékot megvizsgált, épségben érkeztek- e vissza. Meglátta Sanyika sérült homlokát.
- Na Kisvonat. Nem tudtad a feltételeimet betartani. Látod, Sanyika megsérült.
- Nem tehetek róla, - mondta Kisvonat, - rossz, suttyó gyerekek tették ezt. Doboz egyébként is szakszerűen ellátta a sérülést. Pár nap múlva a sebnek már nyoma sem lesz.
- Az lehet, - szólt a tündér, - de a törvény, az törvény. Ezért aztán a jövőben soha nem lesz többé kis favonatból acélmozdonyos szerelvény. - Azzal suhintott varázspálcájával és minden visszaváltozott eredeti állapotába. A gyereksereg egy szemvillanás alatt eltűnt.
A kerékpáron érkező Károly bácsi is csak annyit látott, hogy egy sistergő, fényes gömb emelkedik a magasba az óvoda fölött.
- Ki hinné, hogy a felkelő nap is így elkápráztatja az embert, ha belenéz. – morfondírozott a gondnok magában, és elővette kulcscsomóját, hogy kinyissa az óvoda kapuját.
Sanyika aznap kötéssel érkezett a homlokán. Álmában beverte a fejét az ágya végébe. Furcsákat álmodott. Szeretettel simogatta meg a kisvonatot, és elhatározta, ma vele fog játszani. Kisvonat elérzékenyült, de ezt a világért sem mutatta volna.
|
|
|
- július 06 2009 08:47:18
Kedves Papon!
Csodálatosan szépen sikerült ez a gyermekeknek részére írt, de felnőttekhez is szóló történet. És valósághű elemeket is beleszőttél, mert a vonat ablakát dobáló suhancok - sajnos - valódiak voltak!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 06 2009 12:52:15
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy értékelted a masémet. Nem is olyan könnyű "öreg fejjel" a mai ovodások világába beleélni magát az embernek, ha azzal az igénnyel lép fel, hogy modern is legyen, de közben a saját maga által örök értéknek tartott szempontokat is közvetíteni próbáljon. Itt is meg kell állapítanom, ez a honlap nem a novellsta "imádók" helye. Ez azonban engem nem alterál. Övön aluli problémákkal küzdő szerelmes vers amúgy is van elég a portálon. Félreértés ne legyen: ezeket én nem becsülöm le, de az életnek más szegmensei is vannak.
Üdv.:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
