|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_hinni kell hogy mindig van másik út
a játszótéren ült és a homokozóban önfeledten játszadozó gyerekeket nézte. ketten kis
vödrökbe szitálták a homokot, a többiek várat építettek nagy alapossággal. még a kis
nyelvüket is kidugták, annyira koncntráltak a kezük alatt épülő építményre.
volt köztük egy kétév körüli kisfiú. első látásra nem volt feltűnő jel rajta, ami
megkülönböztette őt a többi kisgyerektől. talán csak a kendő volt, ami tarkopasz fejét
takarta. elkezdte figyelni. vékonyka kisfiú volt, arca az átlagosnál sápadtabb. fáradtnak
tűnt, mozgása lassabb volt és megfontoltabb. amikor tekintetük találkozott, különös dolgot
látott benne. nem egy kisfiú nézett rá, hanem egy sokat megélt felnőtt. olyan, tudom,
hogy mire gondolsz tekintete volt. és tényleg tudta. mert addigra meglátta a tarkóján
húzódó majd 10centis vágást. agydaganat. és kemoterápia. bárhogy próbálta, nem tudta
levenni róla a szemét.
mennyi mindenen mehetett keresztül ez a kis ember. a kórházhoz már biztosan hozzászokott,
a nővéreket ismerősként üdvözölte. megszokta már, hogy az ismeretlenek megbámulják, talán
szívesebben tartózkodott már a kórházi környezetben, mert ott mindenki olyan volt mint ő.
ott nem bámulták és nem néztek rá sajnálkozón. persze szívesen lett volna inkább olyan,
mint a homokozóban ugrándozó gyerekek, de tudta jól, hogy erre még várnia kell. hogy mennyit,
azt senki sem tudta megmondani. vajon mióta folyt már a kemoterápiás kezelés? mennyi ideje
rombolják a kis testét? vajon hányszor látta édesanyját keservesen zokogni?
csak nézte, nézte a kisfiút és arra gondolt, hogy kell lennie másik útnak is. ahol mérgek
nélkül segítenek ezeken a kis embereken. ahol nem a 102 hét kemos kezelés a megoldás. és nem
17% az esély a túlélésre.
hitte, hogy van más lehetőség. szeretett volna felállni, odamenni és megölelni a gyermeket.
a fülébe súgni, hogy ne félj, van segítség. élni fogsz. leszel még egészséges, ugyanolyan,
mint körülötted a sok-sok gyerek itt a homokozóban.
de persze nem mozdult. tudta, hogy nincs hozzá joga.
kislánya szakította félbe a gondolatmenetét, aki odaszaladt hozzá. ahogy megölelték egymást,
selymes haja alatt finoman végighúzta az ujját a kicsi tarkóján húzódó majd 10centis
vágáson. |
|
|
- július 07 2009 07:25:04
Kedves Wmoncs!
Ez a kis írás szép, megható, és a vége egyben meglepetést is tartogatott a számomra!
Bár csak ott tartanánk, hogy minden beteg kisgyermeken segíteni lehetne, hogy legalább lehetne nekik boldog gyermek- és felnőttkoruk. Amihez minden embernek egyforma joga van.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
