|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Egy pályázatra írtam, amin nem ért el helyezést. Azért remélem nektek tetszik.
„Vannak olyan pillanatok, mikor a nyulak oroszlánná változnak és a középszerű figurákból hősök lesznek. Az úgynevezett "kisembernek" mindig nyitva áll a lehetőség, hogy örökre fennmaradjon a neve, csak egy valami kell hozzá: bátorság... és talán még valami! A megfelelő pillanat! Ha egy ember régóta tervez valamit, s eljön a megfelelő pillanat, akkor már nem mérlegel - ezzel túl sok idő menne el - hanem cselekszik.”
Fonyódi Tibor
Félt. A megszokott tartózkodó, jeges szempárban kavarogtak az érzelmek. A mindig páncél fedte fiú megtörni látszott. Épp, hogy el tudott ugrani az előzőleg rá mértcsapás elől, mely ha eltalálta volna… Nem! Még él, mozogni tud. Vértől csillogó kardjával nekiront ellenfelének, de az sebes mozdulatokkal kitér mindennemű támadás elől.
A fiú fáradtan szedi a levegőt, szíve gyors ütemben ver. Gondolatai az előtte álló férfi körül kavarognak, megoldást keres, kiutat a már oly biztos végből. Szemei az egyetlen menekülő utat pásztázzák, mely az ellenfele mögött van. Arcát egy pillanatra a szégyen pírja önti el. Megfutamodna. A gondolatra megrázza a fejét, elveti előző ötletét.
Feketehajú férfi megunva az ifjú tétlenségét, támadásba lendül. Már sejti a végkimenetelét a csatának. Elvigyorodik. Ő lesz a győztes.
A fiú nem tudja kikerülni a felé közeledő mágikus csapást. Mire mozdulna, addigra a perzselő energiahullám eltalálja bal karját, éles fájdalmat okozva ezzel. A fiú felordít, nem tudja kontrolálni magát. A férfi ajkain gúnyos mosoly látszott, nem tagadva elégedettségét.
„Ugyan már, kölyök. Ilyen szánalmas képpel büszkélkedik a híres Dareos tanítványa? Ennyire képes csak az öreg? Félig kiképezni ellenem egy tizenkilenc éves gyereket?”
A férfi, látva hogy elérte célját, pajzzsal védte ki a neki rontó fiú támadását.
A fiú hirtelen haraggal ugrott neki a mágusnak, meghallva a sértéseket. Utálta, ha kora miatt lebecsülik, gyűlölte, ha a mesterét rágalmazzák, főleg egy kitaszított, kinek saját felemelkedése érdekében ezrek halála szárad a lelkén.
A mágus egy nagyobb energia lökettel a földre teríti a fiút, elérve, hogy az ifjú teste alatt a vér pirosra fesse a talajt. Egy apró nyögés hagyja el a fiú ajkait. Jól kidolgozott, izmos testét véres sebek fedik, bal karja most használhatatlannak bizonyul, ám nagy erőfeszítés árán felkel, rogyadozva indul a mágusnak.
A fiú tudja, hogy egyetlen esélye a férfi ellen, ha a szívét találja el, de ez a mostani állapotában lehetetlennek tűnt. Mestere a karddal való harci technikákra képezte ki, varázslatra alig volt képes. Most győzelme sikere mégis ebben rejlett. A saját fegyverével kell legyőznie a férfit, mágia segítségével fogja a szívébe döfni a kardját.
Értelmetlenségnek hangzó szavakat motyogott, miközben lépéseket tett ellensége felé. A férfi nem hallva a szavakat csak örömittas szemmel figyeli a már végét járó fiatalt. Bízott sikerében, meg se fordult fejében a vereség gondolata.
A fiú az utolsó mondatokat mondva futni kezdett a férfire szegezett karddal, majd egy gyors mozdulattal a mágus szívébe mártja azt.
A férfi a döbbenetből felocsúdva gyorsan reagál. Kitépi szívéből a kardot, majd egy hatalmas erejű csapással a földre küldi a fiút. Megmaradt erejét a seb gyógyítására fordítja, de a piros folyadék megállíthatatlanul folyik ki a sebből. Utolsó levegővételei gyorsak, nem akar meghalni. Hisz ő nem halhat meg! Főleg nem egy kétbalkezes kölyök által!
A mágus nem bírja tovább. Lassan előrebukik, majd teste élettelenül terül el a földön.
A fiú az elviselhetetlen fájdalom miatt kezdi elveszíteni az öntudatát. Habár tudja, győzött, ez most nem töltötte el elégedettséggel. Nem akarja követni a mágust, nem akar a sátán játszópajtása lenni. Mert ölt, és aki ölt, az a pokolban végzi.
Az ifjú megmaradt erejét összeszedve megpróbál lábra állni. Felvéve kardját, arra támaszkodva kezd kibotorkálni a barlangból. Lassan, apró lépésekkel. Kiérve nem tapasztal változást. A lenge szellő ugyanúgy cirógatja szőke tincseit, mint jövetele előtt, a szeme elé táruló táj sem változott.
Elmosolyodik. Legyőzte a gonosz egyik vérebét, mégsem vehető észre a különbség. De nyert! Ezt tudja ő is, és majd a világ is rájön a dologra. Hogy megnyert egy csatát a halál ellen…
|
|
|
- július 08 2009 08:14:37
Kedves Alexa!
Ez a történet emlékeztethet bennünket modernkori küzdelemre egy filmből, de szimbólikusan jelentheti azt is, hogy egy súlyos beteg ember megkűzd a betegségével és legyőzi a halált... legalábbis egy időre.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
