|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_-
Orosz T Csaba
Város, ahol a bukott angyal földet ért.
Szaszó mosolyogva fordult le a kis sétányról. Még mindig eszében járt az a helyes fiú aki a közeli pláza fagyizójában rámosolygott. Eddig nem nagyon mosolyogtak rá a fiúk. Inkább ikertestvére a tűzről pattant Ranó volt a sikeresebb ezen a téren. Szaszó tizennégy éve minden optimizmusával, világba és az emberekbe vetett hitével, boldogan fordult rá a házak között megbúvó kis játszótér, fákkal övezett kavicsútjára. Szaszó átlagos kislány volt. Különösebben nem szeretett tanulni. A számítógép és a chatportálok voltak a kedvencei. Cicás arca és mára egészségessé nyúlt egykor kövérkés alakja egyedivé tette megjelenését. Négyen voltak testvérek. A két fiú Manó és Miló és az ikerlányok a tizennégy éves éppen kamasz Szaszó és Ranó. Manó volt az idősebb testvér, Miló nemrég lett tizennyolc. Mindkét fiúnak régóta komoly barátnője volt.
- Talán hamarosan nekem is lesz barátom! – gondolta Szaszó és ezen újra elmosolyodott.
Mosolya még akkor is az ajkán fénylett amikor a játszótér túlsó oldalán a bekerített pálya melletti bokorból felugrott az a középkorú férfi. Őszes haja és eszelős szeme egy pillanatra megrémítette Szaszót, de aztán arra gondolt, hogy fényes délután egy játszótéren semmi baja nem történhet. A férfi azonban másképp gondolta. Elkapta Szaszó karját és a bokrok felé kezdte rángatni. A kislány kétségbeesetten védekezett, de a férfi erősebb volt. Hatalmas pofont adott a kislánynak, amitől az kiáltani is elfelejtett. Még soha nem ütötték meg. Legfeljebb Ranó játék közben. A meglepetéstől meg sem bírt szólalni, nemhogy kiáltani. Ugyan kinek is kiáltott volna a kihalt játszótéren! A közeli házak hőségben kinyitott ablakai pedig közönyösen figyelték a gyermeklány néma harcát.
A férfi hamar a földre lökte a védekezni képtelen gyönge, beteges kislányt. Egy ugrással fölötte termett. Mocskos kezével befogta a megnyíló ajkakat. Másik keze őrjöngve tépte a kislány ruháját. Szaszó hamarosan elviselhetetlen, feszítő fájdalmat érzett az altestében. A koszos tenyér alatt sikolyra húzódott a szája. Mindhiába. A gerinctelen állat lihegő arca örökre az agyába vésődött. Hamar végzett. Még ebben sem bizonyult embernek. Valamiféle állati vágyat elégített ki. Mint a kutyák amikor elkapják az emberek vádliját és azzal párzanak. Ekkor megszólalt borgőzös hangon.
- Tudom hol laksz kis szuka, ha elmondod bárkinek akkor egy éjjel megöllek!
Szaszó rémületében és fájdalmában csak bólintani tudott. Látta, hogy a sétányon néhány babakocsit toló nő vidáman fecseg, de makacsul másfelé nézett mind. Az emberi patkány felállt és a bokrok között elsurrant. Szaszó nehéz mozdulatokkal talpra állt és némileg rendbe szedve tépet ruháit, hazaindult. Eszébe sem jutott, hogy beszóljon a boltba, amely előtt elmen segítséget kérni. Inkább szinte futott hazáig a drága Anya biztonsága mellé.
Amikor hazaért igyekezett egy szó nélkül eltakarni a tépett nyári blúzt és a véres nadrágot. Beült a sarokba és némán maga elé nézett. Még Ranó vidám csacsogására sem válaszolt. Anyának is csak egy idő után tűnt fel, hogy kisebbik lánya mennyire szótlan. Azt hitte, hogy az utóbbi idők gyakori rosszullétei törtek a kislányra ezért odalépett, hogy megsimítsa a homlokát, amikor észrevette a tépett felsőt. Kérdésére a kislányból kitört a borzalmas történet. Szó nélkül és megdöbbenve állt egy darabig zokogó lánya haját simogatva és szipogó testvére kezét szorongatva. Úgy érezte ezen a földön nincs igazság. Miért ezt a gyönge kis beteges virágot választotta az az állat? Letaglózott állapotából anyai ösztöne hozta ki pár pillanat múlva. Ranóra pillantott, aki megértette a ki nem mondott parancsot és átölelte ikerhúgát. Addig Anya a telefonhoz ugrott és apa számát tárcsázta. Remegő hangon kezdte a mondandóját, de az apa fájdalmas kiáltása után összeszedte magát és a mentőket tárcsázta. Később a szimpatikus fiatal orvos helyet mutatott neki a mentőben a nyugtatótól kissé lelassult lánya mellett.
Szaszó nem érezte a tű szúrását a karján, pedig máskor irtózott az injekciótól. Hamar megnyugodott a mentőben és Anyának dőlve boldog biztonságban hagyta, hogy a mentőasszisztens elkészítse az elkövetkezendő vizsgálatokra. Ranó otthon várta a félőrülten hazaszáguldó apát és elmondta neki amit húgától hallott és Anya nem tudott belehadarni a telefonba. Az apa a kórházba rohant ahonnan a vizsgálatok végeztével együtt mentek át a rendőrőrsre. Itt hosszas kihallgatás kezdődött. A rajzoló egy fantomképet készített, amelynek fénymásolt példányát Apa egy zavaros pillanatban a zsebébe csúsztatta. Senki sem vette észre csak Szaszó. Amikor kora este hazaértek már a fiúk is otthon voltak. Borzadva hallgatták a történetet és magukban fogadkoztak, hogy utánanéznek annak az állatnak. Éjjel Szaszó kiosont a szobájából amit Ranóval osztott meg, és amikor látta, hogy Milónál ég a villany akkor benyitott kedvenc bátyjához. A fiú kedvenc rock balladáit hallgatta és közben csendesen könnyezett. Kishúga gyermekkorát siratta. Amikor a kislány belépett, megtörölte a szemét és kitárta a karját a remegő gyermeknek Csöndesen beszélgetni kezdtek, Miló arról érdeklődött, hogy hogy nézett ki a támadó. Szaszó kibujt a bátyja ölelő karjai közül és a fogashoz ment ahol apja nadrágja volt felakasztva. Hátsó zsebéből elővette a rendőrségen készült fantomképet és bevitte a bátyjának. Miló megdöbbent, amikor meglátta az elkövető arcát. A környéken közismert kötekedő, kocsmatöltelék és balhéhős volt, akit felismerni vélt. Betakarta az álomba szenderült kislányt, akit nem volt szíve kivinni saját ágyából és a számítógép asztalhoz ülve gondolkodni kezdett. Reggel álmosan és a széken töltött éjszaka után fáradtan elindult a közeli kocsmákba. Most nem ivott sehol sem egy kortyot sem. Figyelmesen körülnézett és kifordult mindenhonnan. Dél volt mire az összest végigjárta. Ekkor hirtelen ötlettől vezérelve a bolt mögé fordult ahol Szaszó elmondása szerint az eset történt. Nem a sétány felől ment, hanem a bolt raktár felőli részénél. Egyből meglátta a földön guggoló izmos sittest. Mögé lépett és halkan megkérdezte.
- Imádkoztál ma te rohadék rothadó szíved valamelyik sötét angyalához? – a férfi a nyugodt hangtól először megrándult, majd hátranézve lassan felállt. Látta, hogy egy nagyra nőtt kamasszal van dolga. Még így is magasabb volt, és börtönmúltja elegendő előnyt adott neki hogy legyőzze a kölyköt aki nemtudni miért belekötött. Lassan a zsebébe nyúlt és kiélezett éttermi kést vett elő.
- Arra neked nagyobb szükséged kisfiam, ha a pénzemet akarod. – azt hitte a nyomorult, hogy a rockerfiú a pénzéért támadta meg.
Miló óvatosan hátralépett támaszt keresve és néptáncon izmosodott hátsó lábával hihetetlenül gyors és erős rúgást helyezett el az ellenfele kést tartó kezére. Az őszes férfi mozdulni sem tudott, amikor már az állán csattant Miló ökle. Másik keze pedig szinte benyúlt a férfi sovány, de izmos gyomrába. Miló hideg nyugalommal kiszámítottan rúgta fejbe a térdre hanyatló férfit, miközben kishúga kisírt szemére gondolt. Az elterült és szája szélén véres csík indult lefelé. Még nem ájult el, de már szemében ott volt a félelem.
- Miért? – kérdezte elhalóan.
- A fekete pólós lányért, akinek tegnap elvetted a gyermekkorát te állat! – mondta a fiú és elfordult miközben elővette a telefonját, hogy a rendőrséget tárcsázza.
Ekkor azonban meghallotta, hogy a földön fekvő, vérző alak undorítóan felnevet, és ezt motyogja
- Az a kis szűzike jó volt, lefogadom, hogy élvezte is.- és tovább röhögött saját mondatán.
Miló amikor ezt hallotta szó nélkül összecsapta mobilját, megperdült és vasalt bakancsa egyetlen rúgásával berepesztette a vigyorgó őrült fejét. A következő pillanatban meghallotta egy idős nő rikácsoló hangját az egyik emeleti ablakból.
Mit csinál maga? Segítség gyilkos! – Rámosolygott az ablakból őrjöngő asszonyságra és csendesen ezt kérdezte.
- Ugyan hol volt tegnap asszonyom?
|
|
|
- július 09 2009 09:23:26
Kedves Csaba!
Nagyon szomorú dolog, hogy ilyenek megtörténhetnek.
És az is szomorú, hogy az emberek egy része már csak akkor figyel oda a történtekre, mikor már késő.
Mint például ebben az esetben is...tényleg..., hol volt tegnap az assszonyság...!
Nagyon tanulságos amit írtál, remélem sokan elolvassák!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 09 2009 09:26:59
Köszönöm kedves Zsuzsanna! Azért érintett mélyen a dolog, mert a kislányom legjobb barátnőjéről szól a történet. Tegnap fényes nappal. A bátyjáról szóló rész egyenlőre még csak fikció azaz lehetséges jövőkép. Ahogy ismerem a fiút ez lesz a vége, és akkor majd ő megy börtönbe egy ilyen hulladék miatt. |
- július 09 2009 11:28:06
Kedves Csaba,
nagyon megérintett ez a történet, talán azért, mert nekem is lányaim vannak, és ha elképzelem, hogy ez velük is megtörténhetett volna.... én is biztosan elővenném az acélbetétes bakancsomat, mégha tudom, hogy nem is ez a megoldás. kívánom, hogy megbűnhödjön a tettes!
m |
- július 09 2009 19:23:29
Életszerű, és mint olvasom sajnos meg is történt. Régi sebet szakítottál fel bennem. Anno engem is.
Szeretettel Joli |
- július 09 2009 23:59:30
Nagyon szomorú történet, különösen, mert valós. Egyszerűen hihetetlen, de manapság annyira közömbösek az emberek. Egy ismerősömet is - szerencsére csak - ráncigálták, kergették az utcán, és egy járókelőt sem érdekelt.
Szomorú!
Valahonnan ismerek egy történetet (úgy tudom, az csak kitalált, de már fogalmam sincs, honnan ismerem). Arról szól, hogy sötétedés után apuka megy hazafelé, és kiáltozó lányhangra figyel fel az egyik mellékutcából. Hezitál, hogy beavatkozzon-e, de végül segít. Mikor megmeti a leányt, kiderül, hogy a saját lánya volt épp a barátaihoz indult. (Ha valaki ismeri, és tudja pontosabban, annak örülnék.) Mindenesetre ez azért tanulságos... |
- július 10 2009 20:03:41
Kop-kop Csaba!
Borzongató, felháborító történetet tűztél tollad hegyére. Sajnos léteznek ilyen emberek.
Beteges vágyú lelke,
állat ösztöne kergette
kiéhezett teste
hajlott gyermektestre.
Kedvét lelte benne,
s nem törődve gyermek
élettel, következménye
terhét cipelő lélekkel.
Jampa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
