|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_vajon időben észrevesszük-e amikor eltávolodunk egymástól...
valamit el kell mondanom...
- valamit el kell mondanom. szerelmes vagyok. - mondta a férfi. de még csak a tükörnek.
feleségének nem merte még bevallani. Őrlődött. két tűz között élt hónapok óta. kolléganőjével
forrt köztük a levegő. alig történt még valami közöttük, mégis érezte, hogy ez nem csupán
vágy. lángoltak egymásért. lopott percek az irodában, lopott csókok a kiskonyhában. tovább
még nem jutottak. talán miatta. a lelkifurdalás miatt. hiszen ott a családja. a gyerekek.
és a felesége. túl sokat veszíthet. az, hogy kicsit elhidegültek egymástól, kettőjükön múlt.
tudta, hogy neki is nagy szerepe van benne. sűrűsödtek a céges bulik, a csapatépítő tréningek, a céges
focimeccsek. mindenhova egyedül ment. aztán mikor hazaért, fáradt volt már ahhoz, hogy az
amúgy is estére nyűgössé vált gyerekekkel töltse idejét. számítógépe mögé kuporodott
vagy a kertben munkálkodott. keresett valamit. valami mást. és most itt volt. más volt.
friss és üde, mindig jókedvű és csinos. és érezte, hogy meglátta benne a férfit! újra jó
pasinak érezte magát!
most is dolgozni indult. várta már a találkozást. vajon hol látja meg először? a liftben?
a konyhában?
felesége arcára futó puszit nyomott, gyerekeit megölelte és elindult. felesége, mintha
mondott volna valamit a délutáni edzésről meg hogy este majd beszéljenek, de alig hallotta
meg. gondolatban már az irodában volt. mint egy kamasz, úgy várta a lecsípett kávészünet
adta pillanatokat.
a konyhaajtóban látta meg először. most is rendkívül csinos volt és mosolygott. beszélgetett
a többiekkel. mikor azonban meglátta a férfit, árnyék suhant végig az arcán. a férfi látta,
hogy történt valami. a lány félrehívta az irodában. a férfi szorosan megölelte, de a lány
nem viszonozta.
- valamit mondanom kell. gábor tegnap megkérte a kezem és én igent mondtam. sajnálom. -
azzal kiment a szobából.
vége. hát vége. dehát mit is várhatott volna. ő családos volt és sosem ígért semmit. a lány
pedig családot akart, most végre révbe érhet.
hirtelen eszébe juttott, hogy feleségével is a munkahelyen jöttek össze. és hogy lángoltak!
eddig nem is gondolt erre. mennyire szerették egymást, milyen arcot vágtak a kolllégák,
mikor először kézen fogva jelentek meg! elmosolyodott magában. felesége akkor is nagyon
jó nőnek számított. de hiszen most is az! két gyerek után is csinos és vonzó, sőt,
mostanában mintha kivirult volna, a haját is másképp hordja, hogy nem vette észre! biztosan
érzi, hogy a férfinek van valakije és harcol! őérte harcol, ő pedig szinte észre sem veszi.
mekkora hülye vagyok- gondolta magában.
munka után a virágoshoz rohant és egy nagy csokrot kért felesége kedvenc virágaiból.
boldog volt és felszabadult. mától minden másképp lesz, családja lesz az első. a gyerekek.
és a felesége! hiszen szereti őt, mi is lenne vele nélkülük!
mikor hazaért, a gyerekek már aludtak, elfáradtak a délutáni gyerekzsúrban. felesége a
konyhában mosogatott, csinos, igen, milyen csinos és vonzó - állapította meg mosolyogva
magában. háta mögül előhúzta a csokrot és a felesége felé nyújtotta.
-beszélnünk kell - mondta felesége és nappaliba húzta.
- valamit el kell mondanom. szerelmes vagyok... |
|
|
- július 09 2009 10:17:02
Kedves Wmoncs!
Beleborzongtam a történet végén írtakba! Ez a történet és az ehhez hasonlókl bizony sokszor "visszaköszönnek". Lehet, hogy ebből a történetből nagyon sokan "magukra ismernek".
Mindig is azt vallottam, hogy kétszer is meg kell gondolnunk, hogy eldobjuk a tartalmas szép éveket egy "futó kaland" boldogságáért, még akkor is, ha nagyon vágyunk a szeretetre.
Sokat tudnék én is írni ilyen dolgokról.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
