|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_A Nagy Nap
Ahogyan én látom...
 Z
Egyszer minden nő életében eljön az az idő, amikor arról kezd el álmodozni, milyen szép dolog lenne az aktuális párkapcsolatát új, mélyebb alapokra helyezni. Olyan kérdések kezdik el foglalkoztatni, hogy vajon jó feleség, jó anya lesz-e, meg fog-e, és ha igen, miben fog megváltozni eddigi viszonya a partnerével, az Isten színe előtt tett fogadalom milyen átalakuláshoz fog vezetni, stb., stb. Bevallom, ritkán én is kergetem ezeket a most még aranyszínben tündöklő álmokat. (Azért beszélek jövőidőben, mert helyzetemből adódóan igencsak távoliak még, úgy érzem, ráérek még komolyabban gondolkodni rajta.)
Magam előtt sorban peregnek az események. A lovestory-s leánykérés pillanata: meghitt, gyertyafényes vacsora romantikus dallamok kíséretében. Velem szemben ül életem szerelme bájos, kisfiús pillantásával, azzal a tekintettel, ahogy csak ő képes rám nézni. A kristálypoharak lágy összekoccintását követően óvatosan mellém lép, én odafordulok hozzá. Megfogja a kezem, miközben fél térdre ereszkedik, és szinte suttogja: „Légy mellettem örökké! Kérlek!” Én pedig örömkönnyek közepette gyönyörködöm a tőle kapott gyűrűben, és elcsukló hangon mondom ki a boldogító igen-t.
Személy szerint az erről való fantáziálásban még csak az eljegyzés fázisáig jutottam, de el tudom képzelni, mi foglalkoztatja a most már mennyasszonnyá avanzsált nő rózsaszín ködben fulladozó agyát.
A gyűrű elfogadását követő képsorok a nagy tervezgetések időszakát mutatják a Nagy Nappal kapcsolatosan. Megvitatni a létszámot, kiválasztani a helyet, dátumot, összeállítani a vendéglistát, és még rengeteg más tennivaló megszervezése és kivitelezése.
Az újdonsült ara egyik legégetőbb kérdése a ruha körül forog: valódi hercegnői pompa vagy az egyszerűség domináljon, hófehéret vagy a fehér árnyalatai közül válasszon, szabását illetőleg abroncsos vagy testhez simuló, pántos, pánt nélküli vagy hosszú legyen az ujja, selyem, tüll vagy szatén, milyen legyen a fátyol, a cipő, a csokor, kiegészítők, stb. Egyetlen, a férfiagynak apróság a nőben ezer és ezer újabb alkérdést szül a fő, a ruhaügy. Mert ha nincs elképzelésnek megfelelő ancúg, a mennyasszony kedve és igyekezete minimálisra apad. Persze, leendő férjura öltözetére is ilyen kitüntető figyelmet szentel, színben, szabásban, meg ki tudja még miben, passzolnia kell kedveséhez, enélkül nem lehet maradandó emlék az esküvő.
Ha a huszadik szalon után sikerül az álomruhát megtalálni, amit nagy reménnyel csupán egyszer visel életében, jöhet a többi megoldandó teendő: kiket hívjunk meg? Csak a szűk családot meg néhány jó ismerőst, vagy csapjunk hét országra szóló lakodalmat, és hívjuk meg Mariska nénit és Józsi bácsit is, azt a kedves öreg házaspárt, akik a szomszéd utcában laknak. Szívem szerint én maradnék az előző verziónál, csak a család és pár fontos barát, maximum 60 fő (pincérekkel együtt). Nem kell annyira nagy feneket keríteni az eseménynek, ha belegondolunk, hány örök szerelmet fogadott ifjú útjai válnak szét különböző okok miatt. Sajnos sokan pont e statisztikai mutató miatt nem hisznek már a házasság szentségében. Popper Péter egyik írásában olvastam az ő véleményét ebben a kérdésben, amiben osztom az elgondolását. Szerinte a házasság intézménye tartson öt évig, aztán semmisüljön meg mindenféle papírmunka nélkül. Aztán ha felek ismét társakká akarnak válni, csak meg kell újítani az esküjüket újabb öt évre, és így tovább. Hisz az első öt év a sorsdöntő.
Kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Szóval a létszám és a meghívottak névsora. Szerintem úgy az igazságos, ha fele-fele arányban vannak mind az ara, mind a vőlegény oldaláról. És nem tisztességes dolog, ha bárki meginvitálja az exet, akivel jóban maradt szakítás után. Az ültetéskor fontos figyelni a vendégek korára, és az ismeretségre, ha család, akkor egy asztalnál maradjanak, stb.
Milyen hangulatot teremtsünk a Nagy Napon? Maradjunk a régi módszernél, a vőfély alkalmazásánál, vagy ehelyett inkább ceremóniamester kommentálja a történéseket, fűszerezzük-e meg az estét az ilyenkor szokásos játékokkal, vagy elmaradhat, és inkább a zenés szórakoztatásra fektessünk hangsúlyt. Hogyan rendezzük el az asztalokat, milyen színű virágokkal, asztali díszekkel ékesítsünk, milyen hangulatfelelős zenekart szerződtessünk. Mind-mind olyan kérdés, melyek megválasztásával csak ízlésünkről adhatunk képet, létfontosságú szereppel nem igazán bírnak. A menü: fogások száma, minősége, mennyisége. A mi nagy napunkon a meghívottaknak nem szabad semmiben hiányt szenvedniük, ez alapszabály. Általában a jól bevált húslevest, töltött káposztát és esküvői tortát szolgálják fel, bár már voltam olyan esküvőn, ahol a főfogás többféle, porcelántálra porciózott köretből és sültből állt. Előnye, hogy nem egyféle ételből lehet fogyasztani. Ennél a kérdés körnél a legnagyobb hangsúlyt az esküvői torta kapja, amit jobb cukrászok igencsak ízlésesen el tudnak készíteni. Szinte már művészi szoborként tetszelegnek az asztalon.
Kell-e mennyasszony- és/vagy menyecsketánc? Legtöbb helyen egyik mindig van, jó módja a fiatal házaspár jövőjének enyhe megalapozásához vagy kiegészítéséhez. Ilyenkor viszont előnyösebb nagyobb létszámú vendégsereget meghívni, hiszen tánc esetén többen akarják majd pénzért megforgatni a mennyasszonyt vagy menyecskét, ergo nagyobb összeg gyűlik össze.
Általánosan elfogadott, hogy a vacsora után vagy éjfélt ütve az óra, a pár eltűnik, nem kell részleteznem, milyen okból. Minden házasságkötési ceremóniának ilyen vége kell, hogy legyen. A nászéjszaka régen valóban az első „olyan” együttlétet jelentette. Ma csupán megszokott happy end-je a Nagy Nap lezárásának. Minden nő hollywood-i nászéjszakai nyitányra vágyik: párja ölében átlépni a küszöböt, mely gyertyafényben úszó szobába vezet. Egyébként ez hagyományra épülő cselekedet a férj részéről, aki így óvja meg kedvesét a küszöb alatt rejtőző gonosz démonoktól. Innentől kezdve minden tett a pár és a négy fal titka.
És a nászút. Általában még aznap vagy másnap indul útra a fiatal házaspár. Az úti cél sajnos a mai világban igencsak pénztárcafüggő. Mindenki szeretné a mézes napokat gyönyörű vidéken tölteni, egzotikus tengerparton, a Föld túloldalán. De talán érdemesebb közeli helyekben gondolkodni, Európában is találni meseszép tájakat, nem kötelező Hawaii-ra vagy Rióba utazni, mint az újgazdagok. Sőt, még az országon belül is fellelhetők olyan helyek, ahol maradandó emlékekkel gyarapodhatunk. Különben is, nem a hely a legfontosabb, hanem hogy együtt vagyunk most a már férjünknek nevezett szerelmünkkel.
Igaz, ami igaz, valahogy egy nő sokkal jobban vágyik erre az esküre, mint a férfi, ezért is teszi sokkal jobban oda magát az előkészületekben, a részletekig menő tökéletesítésben. Minden nő boldogan szeretne öregkorában is visszaemlékezni az esküvőjére, ennek okán foglalkozik csak a szervezéssel már hónapokkal előtte, hogy élete eme 24 óráját valóban a Nagy Napként emlegethesse unokáinak.
|
|
|
- augusztus 06 2009 10:53:43
Kedves Tehodora!
Figyelemmel és örömmel olvastam írásodat a "Nagy Nap"-al kapcsolatban. Jó olvasmány már olyannak is, mint én vagyok (most volt augusztus 4-én a 36. házassági évfordulónk), és jó olvasmány azok számára is, akik, még házasságkötés előtt állnak.
Én már tudok összehasonlítást tenni. Én már tudom, hogy milyen volt, és azt is, hogy milyennek kellett volna lennie. Van egy írásom az "Volt egyszer egy esküvő" címmel, abban leírtam, hogy hogyan sikerült. Természetesen egy egyszerűbb esküvő után is élhet az ember egymással nagyon sokáig!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 07 2009 11:51:06
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm pozitív hozzászólásodat! Elolvastam az írásodat a témával kapcsolatban. Tetszett, biztos abban a helyzetben én sírva fakadtam volna .
Még egyszer köszi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
