|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Gondolatait írónak, és az olvasónak a miként hogyanjáról
Előszó.
Ez az írás azért jött létre, hogy tájékozódási pont legyen helyzetedben, ahol vagy. Hogy világosságában lássd az értékeidet, és a másokét. Legyen mihez viszonyítani Az már tőled függ, használod-e. Mint az is, mire, s hogyan.
Bevezetés.
Milliószor megfogadtam már, nem gyújtok fényt a sötétségben élők szeme elé, mert a fény vakít, és képesek ellenem támadni, mert erősen zavarja őket. Nehezen vált az ember. Megszokásból, kényelemből, meg jó az úgy, ahogy volt. Viszont látni kell ahhoz, hogy láttatni tudjon az, aki felvállalja. Ezért elmondok néhány dolgot, ami segíthet neked is, hogy becsüld a gyertyát, és tudd meggyújtani, és láss a fényénél.
Tárgyalás.
Az irodalom szerepe csupán az, hogy egymás mellé ültesse az erre hajlandó embereket, s egymás értékeit megismerve közösen érjék el céljaikat, rájőve arra, egyedül nem megy. Az író szerepe meg az, hogy Istentől kapott kiváltságát az emberek hasznára fordítsa gyarapodásuk érdekében.
Mi is az az Istentől kapott kiváltság? Az a kegy, ami lehetővé teszi számára, hogy túllásson az átlagon, mert ennek segítségével látja a környezetének milyenségét, annak fontosságát, s fejlődési lehetőségét. És ennek megmutatása az emberek felfogóképessége felé.
Mit is várok el egy irodalmi mű olvasásakor? Engedje, hogy a térdére üljek, s együtt menjünk be azon képek folyamata közé, ahol megmutatja nékem azt, amit eddig nem láttam, vagy elmentem mellette, s közben ne engedje el a kezem. Így tudom magamra bontva felépíteni mondanivalóját. S így válik hasznomra.
Hogyan tudom én ezt megvalósítani, az írással? Meg kell tanulnom azokat az alapokat, amiket más is ért, mert így van haszna. Felépítem a mondanivalómat; vázlatkészítés, az írás ívének meghatározása, a hozzávaló eszközök kiválogatása, és ezeknek segítségével a képek egymáshoz illesztése, hisz ezzel láttatok. Megsózom tehetségemmel, és engedem, hogy megírja tollam az eltervezetteket. Pihentetem, majd újraellenőrzöm, s a benne lévő komplikációt egyszerűsítem.
Befejezés.
Tanúságtevés a tanúsággal. Ha nincs meg az olvasó fogadóképesség (nem érint meg) bennem, akkor leteszem az írást azzal, ha meglesz, akkor tudom hasznomat kivenni belőle. Mi kell ahhoz, megérintsen egy írás? Lelki nyitottság, hit és alázat, és a bennem lévő hiány kielégítésének felismerése.
Ha e gondolatokat ismerem, mint olvasó, és él bennem az Isteni kegy, akkor meg tudom mutatni, azt, amit olvasókén elvárok.
Utószó.
A fönt leírtak nem csak az olvasónak, meg az írónak hasznosak, hanem a maguk gondolatait kifejező embereknek is, a hétköznapokban. Egyben javítják a megszólaló nyelv túlélési lehetőségét. Közel viszi az embereket egymás megismeréséhez, az együtt továbblépés gondolatához. Természetesen kell hozzá a gondolkodó ember fogadóképessége is.
Tapasztalataim alapján, működik az iskolában az órai anyagátadás-átvételében, mind az általános, közép, felső, és egyetemi szinten is a diák, és tanári állományban is. Ezt mutatják azok a visszajelzések azoktól, akik tudatosan használják ezt a módszert. Szerintük mérhető mind a jegyek, mind az érdeklődés szintjén. És segít azoknak is, akik szeretnék jobban kifejezni magukat mondanivalójuk által. Szóban, vagy írásban.
Ez egy váz. Olyan, aminek feltöltését neked kell megtenned, ha használni akarod. És miért ne akarnád magad jobban kifejezni, hogy mások megértését elősegítsd, s hogy hasznukat lássák meg benned?
2009-08-22
|
|
|
- augusztus 24 2009 07:18:24
Kedves Mihály!
Szerintem jó útravalóul szolgál gondolataid írónak és olvasónak a miént hogyanjáról!
Én elolvastam, és próbálom ehhez tartani magam.
Csak remélni tudom, hogy mások is így tesznek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 24 2009 16:09:51
Mindig hasznosat és fontosat írsz. Aki akar tanul belőle, hogy gyertyája lángra kapjon az csak tőle függ, lehet, hogy amit ő lángnak vél, azt te csak füstnek látod.
Szeretettel Joli |
- augusztus 25 2009 13:26:06
Kedves Zsuzsa!
Ne reménykedj! Gondolj bele, mióta van fönn az írásom, és milyen szám az a harmincöt, aki reá kattintott. Ez mutat valamit.
 |
- augusztus 25 2009 13:29:50
Jolánom!
Nincs alkuszás. Felőlem. A füst a füst, a láng az láng!
Az emberek ma - többsége - nem tanulni akar, hanem magát mutogatni. Ez biztos hanyatlása az elme szintjén. És önbecsapás is. Ez pedig azzal jár, hogy csak a másik lehet a hibás.
|
- augusztus 26 2009 06:05:21
Leírtad az igazságot, a magamutogatást, tisztelet a kivételnek.
A füst az füst, ebben igazad van. A pislogó fény és a láng között azért nagy különbséget érzek.
A legnagyobb hazugság az, ha már önmagunknak is hazudunk és elringatjuk magunkat ebben az általunk fényesnek tudott világban.
A szálka és gerenda esete.
Szeretettel Joli |
- augusztus 26 2009 09:32:57
Jolánom!
Ha lehetne, a fölöttem lévőt kifejtenéd?
Vagy én nem fogalmaztam a fölötti bejegyzésemben egyértelműen?
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
