|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Egy falusi kiskocsmában megforduló állatokról szól a történet.
Már régen gondolkodom azon, hogy papírra,(monitorra)
kéne vetni az alábbi eseményeket. Mi több néhány éve már egyszer el is kezdtem írni, de valami miatt abbamaradt az egész. Meg el is veszett az összes leírt és természetesen el nem mentett iromány.
Elkezdem.
Nem sokkal az után, hogy Nemesvámosra költöztem (1990) az utca túloldalán a házunktól 50 méterre megkezdte működését a Gerendás kocsma elnevezésű becsületvesztő objektum.
Megnyitás után évekig egy fiatal srác volt a kocsma üzemeltetője.
A Tibor. Ez a jóember igen jó üzleti érzékkel megáldott, kocsmáros volt. Sokszor előfordult, hogy az utolsó buszt is lekésni készülő vendégét, aki történetesen a Pisti barátom volt biztatgatta, hogy nyugodtan fogyassza tovább a már amúgy is megcsappant sörkészletet, mert ő majd zárás után haza fuvarozza a szomszéd faluba.
Ezzel mindenki jól járt. A kocsma a fogyasztás miatt a Pisti meg hamarabb került haza, és biztonságosan, ami nem utolsó szempont egy illuminált állapotú egyén esetében. Nem is beszélve a buszvezetőről, aki nem is tudja mit úszott meg.
Máskor meg azzal öregbítette az ivója hírnevét, hogy az anyagi javaiból kifogyó és távozni készülő vendéget meghívta még egy italra, ezzel elérvén, hogy az illető alkoholpusztító a legközelebbi alkalommal is eme vendéglátó ipari egység szolgáltatását vegye igénybe. Ez már azért is fontos, mert a falunkban mindig sok ehhez hasonló kocsma versenyzett az agysejtjeit pusztítani kívánó emberek kegyeiért.
A mi falunkban igen nagy hagyománya van kocsmázásnak. Sok a kocsma is meg az alkoholt meg nem vető ember is. Természetesen magamat is bele értve.
Nem vagyok rá büszke, de az én torkomon is lefolyt már annyi szesz amennyi egy kisebb fajta vízi malmot elhajtana egy évig. Ezért is döntöttem úgy, hogy amíg a maradék eszem el nem iszom, leírom, amire még emlékszem. Higgyétek, el megéri, elolvasni. Olyan dolgok történtek ez alatt a közel két évtized alatt amilyeneket épelméjű ember kitalálni sem tudna.
Egy alkalommal például az történt, hogy az egyik kedves falubeli megszomjazván meglátogatta az ivót, amivel még baj nem lett volna, de magával hozta az egyik erdei kirándulásán „véletlenül hozzá csapódó” vaddisznót. A malac nem volt túl nagy eredeti élőhelyének elhagyásakor, de igen nagyra nőtt mire kocsmázásra adta a fejét.
Ennek következtében aztán a kocsma közönsége eléggé ijedten vette tudomásul azt a tényt miszerint a részeg vaddisznó és a nem részeg vaddisznó együtt fogja őket halálra rémíteni.
A szerencsétlen szerencsejátékosok a hátsó helység ablakán ki ugrálva próbáltak menekülni az ajtót elálló disznó elöl.
Az állat gondviselője, aki nem kevés alkohol elfogyasztásán volt már túl, ez a kocsma ugyanis már a sokadik állomásnak számított, ügyet sem vetett a termetes vadkan randalírozására.
Persze az adott véralkoholszint mellett minden normális piás inkább az alkoholszintjének csökkenésének megakadályozására koncentrálna inkább.
Végül nem lett baj. A pultos megkérte a malacidomárt, hogy italának elfogyasztása után, legyen, szíves terelje haza útitársát. Ez a jól nevelt állat pedig a- malacka gyere- vezényszó hallatára azonnal követni kezdte fajtársát. Megjegyzem mellékesen mindenki megkönnyebbült mikor hírét vettük a malacka jobblétre szenderülésének. Ami természetesen nem természetes halál volt.
Kedvenc kocsmámnak mindig volt kapcsolata az állatokkal és itt nem csak a szomjukat oltó kutyasétáltatók ebeire vagy a fent említett vadkanra gondolok. Tartozott már az objektumhoz néhány macska, kutya, sőt még kecske is. Nem is beszélve az időnként elszaporodó nemkívánatos rágcsálókra, amik azt hitték, hogy a polcon lévő rágcsálni valók (ropi, csoki, mogyoró és más efféle) direkt nekik van fenntartva.
Ilyen alkalmakkor az italmérés tulaja vagy annak alkalmazottja háborút hirdetett a kis szürkék ellen nem tűrvén a krimó ekképpen való megkárosítását. Nem beszélve a hivatalos szervek esetleges ellenőrzéseinek kockázatáról. Néha az este kihelyezett egér ragasztóban reggelre benne volt az egész népes egércsalád. Már csak az volt a kérdés mi legyen a foglyokkal. De ez is megoldódott mivel parancs szerint foglyokat nem ejtünk, a kartonpapír, amire a ragasztó lett kenve egerekkel befelé összehajtásra került, majd a kilencven kilós pultos a lépcsőről ráugrott. Megkönnyebbültem, mert abbamaradt a rettenetes elkeseredett cincogás.
Egyesek szadistának tartották a módszert, de szerintem ebből a szempontból az egerek gerincét eltörő hagyományos egércsapda sem jobb.
A ház macskáiról nem igazán tudok mit írni esetleg talán az egyetlen említésre méltó dolog az, hogy az egyik megtanulta a kilincsre zárt ajtót egy ugráskombinációval kinyitni. Más érdekes macskailag nem volt. A kutya meg a kecske viszont művelt ezt, azt.
A kecske ügy azzal kezdődött, hogy senkinek nem volt kedve a hátsó udvaron füvet nyírni.
A Géza barátom, aki pultos volt néhány évig a krimóban azzal az ötlettel állt elő, hogy szerezzenek be egy kecskét és az majd lerágja a füvet. Beszerezték. Mondanom sem kell ez az ötlet nem vált be. Az a büdös dög nem akarta lelegelni csak azt a növényt, amit szeret, de azt is csak akkor ette általában, ha letéptük és elé raktuk. Ez nem túl hatékony módszer. Ellenben szinte minden mást hajlandó volt megenni. Ez még elment volna, de az istenadta rendszeresen felugrott a régi disznó ól tetejére onnan a háztetőre majd nem sokkal később jött a szomszéd két kézzel és elég nagy hangerővel magyarázva, hogy azonnal távolítsák el a kecskét a kertjéből. Ez napi rendszerességgel megtörtént, ezért aztán szegény kecse meg lett kötve.
Ezzel is voltak gondok. A ház őrzője, ami nem más, mint a Geri nevű magyar vizsla nehezményezte a terület más négylábúak által való bitorlását. Ezt a nemtetszését hangos és hosszas ugatással adta tudtára a kecskének is meg az egész környéknek is.
A kecske vetett véget végül a viszálynak. A két állat úgy volt megkötve, hogy a láncuk hatósugara egymásba ért, tehát ha valamelyik menekülni akart a másiktól megtehette, de ha barátkozni akartak arra is volt lehetőség. Az elmélet jó lett volna, de gyakorlatban az történt, hogy vagy a kutya piszkálta a kecskét vagy fordítva. De ricsaj az volt mindig.
Mint mondtam az előbb a kecske megoldotta a problémát. Bemet a közös területre provokálni kezdte a gerit, majd hátrált a kutya hatósugarának a széléig ezzel tovább idegesítve szegény kutyát. Majd egy hirtelen mozdulattal úgy megfejelte a szerencsétlent, hogy azonnal megrogyott és vonyítva kúszott el a küzdőtérről. Ez után valamivel kevesebb volt a ricsaj. Gondolom, azért mert magyar vizsla nem felejt. És nem kellett neki még egy kiadós fejfájás.
Egy másik állatfaj képviselője is tiszteletét tette a kedvenc italboltomban. Nevezetesen egy madárpók, amit a gazdája hozott el úgymond sétálni egy átlátszó fagyi dobozban. Arra a kérdésünkre, hogy kell e egyáltalán sétáltatni a madárpókot azt válaszolta, hogy minek kéne, mi hülyék vagyunk ki mondott ekkora marhaságot? Nem kezdtük el magyarázni: te voltál két perce. Nem lett volna semmi értelme. Részeg volt mint a csap. Azt azét megkérdeztük, mérgező-e a marása, mert ez a vadbarom elengedte a gusztustalan dögöt, mire azt válaszolta: nem halálos csak két hétig merevgörcs, hányás, hallucinációk, meg kiütések várhatók. Megnyugodtunk. No, nem ettől, hanem a pultos igen határozott fellépésére történő távozásától. Persze pókostól. Nem sokkal később a fél falu a pókot kereste mindenféle harci eszközökkel mivel a rohadék lelépett. Nem lett meg, a tulajdonos nem kis bánatára, meg a többiek nem kis örömére. Nagyon utáltam a dögöt pedig én nem félek a pókoktól, de ennek olyan vastag volt a lába, mint egy ceruza. Most csak ennyi jut eszembe az állatságokból, de nincs még vége……
hiperkocka
|
|
|
- szeptember 21 2009 13:38:10
Kedves Piherkocka!
én is szeretem az "állatságokat", az állatokról szóló történeteket.
Ahogy Te megírtad, ahogy fogalmaztál, (humorosan), az nekem nagyon tetszett és ha lesz folytatása, azt is szíves örömmel elolvasom!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
