|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Rövid írás egy nőről
Képtelen volt elhinni. Lehetetlen, hogy ez éppen vele történjen meg, aki világ életében olyan tudatosan megtervezett mindent, aki nem ismeri a váratlan szót. Amióta az eszét tudja, jogásznak készült, ezért járt a vidéki város legjobb iskoláiba, ezért hagyta ott barátait, és költözött a fővárosba, a híres egyetem közelébe. Gyorsan beilleszkedett, hozzászokott a nagyvárosi lüktetéshez, a zajhoz, az arctalansághoz, örökös rohanáshoz. Otthon érezte magát. Az egyetemi évek tanulással teltek, mindig az állt az első helyen. Amint tehette, gyakornoki állást vállalt egy ügyvédi irodában. Minden szabad idejét ott töltötte. Csekély keresetéből elegáns kosztümöket, szoknyákat, csinos blúzokat varratott otthoni varrónőjével, vásárolt két pár szép cipőt, egy fekete táskát, és fodrászhoz járt. Éjszakánként ágyában a titokban hazavitt aktákat bújta, amikor aztán kicsúszott kezéből a könyv, és elszenderedett, látta magát fekete talárban, diplomával a kezében, amint megköszöni a támogatást szüleinek, és szerényen mosolyogva veszi át az egyetem kitüntetését kiemelkedő tanulmányi eredményeiért. Majd látta magát az ügyvédi iroda egy tágas helyiségében is, tömör tölgy asztalnál, kávét szürcsölve, elegáns tollal a kezében egy akta fölé hajolva, látta a mélyzöld búrájú lámpát arany lábazaton, ami egyre csak világított, és egyre melegebben égette az arcát. Csak ekkor riadt fel arra, hogy az éjjeli lámpát égve felejtette…
A szerelem sem jött igazán váratlanul, hiszen tudta, hogy még az egyetemi évek alatt meg kell találnia társát. Társat márpedig feltétlenül akart. Családot is. Gyerekeket, kettőt. A nagyobb fiú, nagy, barna szemekkel, a kislány szőke, kék szemű. De könyörgöm, nem most!!! Önkéntelenül is a hasához nyúlt.
|
|
|
- október 01 2009 09:01:58
Kedves Katka!
A gyerek jön, mindig jön, ha csak meg nem tesznek mindent azért, hogy ne jöjjön... idejekorán.
De ha már itt van, akkor fogadni kell, örömmel, és egy időre félre tenni azt, amit éppen cselekedni kívántunk volna.
Tanulni még a gyermek mellett is lehet, mikor már nagyobbacsaka. Sokan teszik és tették is ezt régebben is.
Ha minden nem kívánt terheség meg lenne szakítva, akkor sokkal kevesebben lennénk, és nem biztos, hogy jelentkezik még egyszer az életben a gyermekáldás! Ezt jól meg kell gondolni.
Bárkivel is történt meg!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 01 2009 09:12:51
Kedves Zsuzsa! Köszönöm a hozzászólást. Természetesen az egész fikció. Részemről egy boldog, három pici gyereket nevelő anya vagyok.
Katka |
- október 02 2009 15:09:19
Sokakkal megtörténik ez, és sokan nem vállaljék fel a gyermeket. Azt hiszem. ahogy mindennek, ennek is eljön az ideje, amit érdemes kivárni. Persze a véletlen közbeszólhat, ahogy itt is. Tetszik ahogy fogalmazol, élményszerűen írod le az eseményeket. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
