|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
....egy pillanat a rohanó életünkből...
Miden embernek.......legyen az alkotóművész vagy akár kukabúvár....van egy meghatározó jelenség az életében...ami aztán nyomot hagy benne!Ilyenem nekem is vagyon...
Tipikus szerda délután, tipikus emberek tipikus életének tipikus egymás mellett sétálása...sétálok én is.Jobbra és balra fázó árusok próbálják a rohanó emberekre rásózni kínai termékeiket.
Egyetlen hely ér valamit ebben a tipikusan keletközép-európai alagútrendszerben...egy olcsó antikvárium...rendszeresen megállok itt és kicsit nézelődök a XXI.század kérdés nélkül megválaszolandó, tudományt és információt hordó papírkupaca között......a megannyi kacatra és olcsó bóvlira kapható emberek tipikusan élik,vélik, vallják a sok mindenből sok mindent, "nem baj ha vacak,...... hasztalan" nézeteikkel teli, márkafüggő, ha márkátlan, legalább márkának jól álcázott márkásnak hitt véleményüket...
Egy könyvet emelek le a polcról...a címére sem emlékezem, nem fontos.
Mostanában rendszeresen és előszeretettel kezdem vállalni a rongyos,......ruppótlan senkit, mintegy szélmalomharcot vívva a világ ellen..........óne márka!!
Természetesen feszült figyelemmel kíséri minden mozdulatomat a magát vásárlónak álcázó eladók gyöngye...a könyvet leteszem, nem érzem, ......hogy vérig sértettek volna.De nem kell.
Sétálok hát tovább a tipikus és márkás emberek tömegében és egy szokatlan, de sajnos modernnek önmagunk által kikiáltott vagy csak annak megálmodott létünk zaklatott forgatagában.... egy erősen ősz bácsi ül a földön.Büszkeségét ennek ellenére képes megőrizni, miközben fülsüketítő zajt kreálva hegedűn játszik...a hegedű tartója, mintegy pénztárcaként tátong a világ zsebei felé remélve a szánakozó pillantások kereszttüzében, ....hogy valaki beledob egy forintot vagy kettőt vagy százat, ......de már egy rágónak is örülne...
Elnézegetem a bácsit, ahogy élvezi saját zenéjének ívét, amit mi,...... kívülállók maximum csak nyekergésnek élünk meg...boldog embernek látszik, annak ellenére, hogy koszos a zakója, de van benne mégis valami tartás, amit nem tudok felfedezni a tipikus forgatag egyetlen résztvevőjében sem!Annyira sablonosnak érezném a helyzetet, ha beledobnék valamit a tárcájába, de mégis...........és megyek tovább...
A szituációt úgy tűnik semmi sem tudja kizökkenteni menetéből, de hirtelen történik valami, végre,ami nem tipikus, mint inkább szokatlan............egyedi.És mégsem.
Egy ember, aki nyakkendőjét igazgatja, mobiltelefonját keresi a zsebében a bácsira lenéz.Nem megnézi, hanem..... lenézi.Szemében bár nem látni semmit,mégis testtartásának és mozgásának rezonanciája felsőbbrendűségét szimbolizálja...kiemelkedik a tömegből, mert ki akar...a földön, amin lépked egy akadály látható.Az öltönyös nem néz maga elé.
BUMMM...hatalmasat perecel...
Ekkor egy pillanatra valami megtöri a forgatag tipikusságát...valaki,egy olyan személy, aki tán soha életében nem volt lenn, .......hason csúszik egy nála saját maga által alacsonyabb rendű embernek megítélt egyed előtt...a puffanás hatalmas.Egyes arcokra kiül az az annyira tipikus emberi magatartást sugárzó, visszataszító mosoly...mások egykedvűen veszik tudomásul, hogy "valaki elesett...".
A bácsi azonnal abbahagyja a játékot.Segítségére siet annak,.... aki őt lenézi...
Az egyetlen, aki segít...senki más nem lép oda...senki más nem tesz SEMMIT!Én sem.
Az ember felkel, a zenész karjába kapaszkodva, majd zavartan pénzt nyom a markába...a bácsi döbbenten nézi a történteket.Majd egy hirtelen,ösztönös mozdulattal..... visszaadja.A férfi orrát felhúzva, kezét kitépve a segítség kezéből elsiet...Nyahhhhh!Csodás paradoxon az élet zeg-zugaiból........ami.....persze nem tipikus!!!!Ezek a hatások,élmények érlelték az Utca Tizenkét Apostola sorozatomat!.... |
|
|
- október 03 2009 20:27:42
sajnos a közöny uralja a világot...sírunk egy szomorú filmen...meghatódunk egy beszélgetőshow szereplőjén...és átlépünk az előttünk eleső ember felett...többes szám első személyben írtam, bár ez így(őszintén bízom benne) nem igaz...meg kell tanulni újra az empátiát...nagyon tetszett, hogy megírtad milyen hatások ösztönöznek írásra |
- október 03 2009 22:50:20
Kedves mse!Nagyon köszönöm....a hozzászólásodat.... szeretettel... duma... |
- október 04 2009 22:51:41
A mai világban valóban sokaknak arra sincs idejük, hogy egy percre megálljanak és odanyújtsák valakinek a kezüket...sokan életük legszebb részei mellett is így rohannak el. |
- október 05 2009 09:13:28
Kedves Duma!
Egész jó lenne, ha ilyen írásból egész sorozat készülne. Azt hiszem volna téma, amivel kitölthetnéd. S talán mások is elmondhatják, hogy hasonló esetnek voltak már tanúi. No nem annak, hogy valaki elbotlik a "szegény zenélő és kéregető" emberekben. Olyanra, amikor a szegény koszos embernek odaadott pénzt nem fogadja vissza az "úriember"! Ha egyáltalán annak lehet nevezni.
Vajon elgondolkodnak-e az emberwek azon, hogy a pénz, amit a boltban kapnak vissza, nem ért-e egy hasonló szegény ember kezéhez valahol, valamikor?
Gratulálok az eset megírásához. Folytasd csak nyugodtan!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 05 2009 11:59:04
Kedves Arthemis!Valóban jól érzékeled.....elfogy az ember...ebben a taposómalomban!!!!!!!Köszönöm hozzászólásod...üdv..duma... |
- október 05 2009 12:01:17
Kedves Zsuzsa!Igazán jól esik olvasnom bátorításod....nagyon köszönöm...Már gondoltam rá....hogy lehet ezt még ragozni.... alighanem.... szeretettel....duma... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
