Napkorong

Z

Valamikor.......egy távoli galaxisban.....Emlékezem,... akkor nagyon nem voltam ....jó passzban. Éppen a téli ünnepek napjait éltük. Egy számomra különleges kiállításom volt mögöttem, ami meglehetősen megbolygatta az elmémet, a magánéletemet. Mondhatni feltette az i-re a pontot..... és később rengeteg felismerésem született belőle. Álltam a buszmegállóban és a gondolataimmal hadakoztam, amikor odalépett hozzám egy csöves.

- Szép jó estét kívánok uram, .......és kellemes ünnepeket kívánok önnek!

....Felnéztem,... habár túl sok kedvem nem volt a vele való beszélgetésre, de....a hang ahogy szólt és a hangsúly amit használt,őszinte volt,.... így felé fordultam. Amint ezt észrevette így folytatta:

- Uram, ki tudna segíteni egy kis aprópénzzel?

- Ne haragudjon barátom, ...de most nem megy. Meglehetősen rossz passzban vagyok,........ sok minden rám szakadt...

- Én azért.... akkor is kellemes ünnepeket ....és boldog új évet kívánok önnek!
Aztán.....odabiggyesztett egy mosolyt az arcára. A szavai továbbra is őszinték voltak, ....és volt benne némi tartás. Lehet nemrég került az utcára.... és az élet még annyira nem törte meg. Ahogy kimondta a zárómondatot, már indult volna tovább,.... de ekkor én szólítottam meg őt.

- Várjon. Sajnálom, ....nagyon pocsék volt a hétvégém,....nem tehet róla. De....tudja, az események közepette találkoztam egy emberrel....aki valaha szintén csövesként tengette a mindennapjait,... miután egyik pillanatról a másikra elvesztett mindent az életében. Elvették a házát,az autóját, a pénzét... mindenét. Az utcára került. Nem volt senki sem,akihez segítségért tudott volna fordulni ...és a korábbi életvitele miatt ...ezt jobban is tette. Jó néhány hónapot töltött az utcán,...majd összeszedte magát, ....és elkezdett dolgozni egy kamionos cégnél ...mint sofőr. Hihetetlen akaraterővel kimászott a mocsárból...majd munkás ember lett, és évekkel később felépített egy fuvarozós kisvállalkozást,... ami aztán az ország egyik legnagyobbikká nőtte ki magát. Most pedig hihetetlen emberszeretet ....és segítségnyújtás jellemzi. Nagyszerű érzés volt vele beszélgetni. Gondoljon bele,....vajon mi kellett ahhoz, .....hogy ezt a dolgot véghez vigye?!

- Igen, elhiszem.

Ekkor megfogtam a vállát, és folytattam.

- Minden a fejünkben dől el. Minden!... Ne adja fel. .....Higgye el, ha így áll hozzá .....akkor maga is képes lesz innen felállni!

Könnybe lábadt a szeme, .....majd a kezét nyújtva bemutatkoztunk egymásnak.

- Igen uram, tudom! Meg tudom csinálni!

Erre nem igazán tudtam mit mondani, én is elérzékenyültem,.... de szerencsémre .....jött a busz.

- Mennem kell. Vigyázzon magára, .....és fel a fejjel!

Ismét nyújtotta a kezét, ....majd ismét kezet fogtunk.

- Tudja uram, a szavai sokkal többet adtak annál,.... mintha néhány forintot adott volna nekem. Nagyon szépen köszönöm .....és minden jót!

Felszálltam a buszra, és ahogy becsukódott az ajtó..... még láttam, hogy odamegy a legközelebbi kukához.

Szóval..... a véletlenek... Azt hittem, hogy nyakig ülök a kátyúban ....és....erre az élet szembeállított valakivel ....aki még mélyebben csücsült benne. Nem dobott fel ez a gondolat akkor ott .................abban a pillanatban...

Hozzászólások

Arthemis - október 06 2009 19:17:36
Azt hiszem a legtöbbet adtad neki, amit akkor adhattál. A remény az emberhez méltó életre bizony többet ér mint néhány forint. Bizonyos határok között az is igaz, hogy minden fejben dől el...de előfordul hogy bár megteszel minden tőled telhetőt, ez is kevés...de meg kell próbálni, hisz nincs rosszabb, mintha elmegyünk a lehetőség mellett.

Torma Zsuzsanna - október 07 2009 09:12:35
Kedves Duma!
Megint csak az emberi történetek közül választottál egyet, ami szívszorító élmény annak, aki látja. Legtöbbször rájövünk, hogy a mi szorult helyzetünk nem is annyira szorult, ha látunk nálunk is jobban maguk alatt lévőt (underdown).

Üdv.: Torma Zsuzsanna