|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Emlékek/ Út az oviba
Csodaszép, kora őszi langyos délután van,és én ülök a még zöld élettel teli kertben a hintaágyamban... Szétterül bennem a nyugalom és béke érzése, miközben elnézem ahogy Blanka lányom mezítláb tollasozik unokatestvérével, feszülten koncentrálva arra, hogy ne tévesszék el a számolást…75..76..s a labda most leesik…jaj…ez aztán a csalódás, mely kiül napbarnított pofijukra.
Nyakigláb, bokáig kéz kamaszos nyurgaságuk megmosolyogtat, s miközben gyönyörködöm bennük, hagyom, hogy a hintaágy visszaringasson a múltba.
Két apró kislány, egy szőke és egy barna, battyog velem az óvodába. Az oda vezető út nagy kaland, mint Gulliver kirándulása az óriások birodalmában. Kis tenyerükkel szorosan markolják a kezem, nagy ártatlan szemecskéjük filmezi a körülöttük zajló világot. Blanka a cserfesebb, egész úton kérdez és magyaráz. Rebeka a csendes megfigyelő, nagy okos szemekkel.
-Anya, mijaz a sájga?
-Villamos- felelem, majd érzem a lépésein, hogy lassítana, megállna, kicsit jobban is szemügyre venné ezt az érdekes valamit. De én nem állok meg, az idő szorít, ma nem késhetek…
-És az mije jó?
-A néniket és bácsikat szállítja a dolgozóba.
-Mijaz a dolgozó?
-Olyan mint az óvoda, csak bácsik és nénik járnak oda- látom eltöpreng a hallottakon, így egy röpke pillanatra csend lesz. Rebeka okos kis szemeivel nézi a villamost, de nem szól semmit, nem is kérdez.
Már a játszótérnél járunk, Blanka ismét lassít…még csak ez hiányzik, gondolom magamban, erre nincs most idő. Érzi a kezem szorításából és a rendíthetetlenül előre lendülő lépésekből, hogy most sem állunk meg, ezért ismét kérdez:
-Mijért nincs senki most a játszótéjen?
-Mert mindenki siet az óvodába, a dolgozójába.
_Méjért siet?
Fogas kérdés, ezt most hogyan is magyarázzam…inkább használom a jól bevált figyelem elterelést :
-Nézd csak, ott van egy aranyos kis fehér kutyus!- de mikor kimondom, már érzem, hogy hiba volt.
-Hagy simogassam meg!- s már húzza is ki picinyke mancsát a tenyeremből.
Rebeka nem szól semmit, csak néz nagy okos szemeivel.
-Drágám, most ne, látod a kutyus is siet- és ismét határozottan megfogom a kezecskéjét. Szomorú hangon kérdez vissza:
-Mijért siet?- de már ő sem vár választ.
Az óvoda illatos tiszta folyosójára belépve megérkezünk törpevilágba. Apró székek, asztalok, szekrénykék, mosdók, mint a mesében. A két copfos csöppség magabiztossága megnő, hisz ez az ő világuk, s kezemet elengedve előre szaladnak a csoportjukhoz, hogy a kis szekrénykéknél átvegyék a váltócipőt. Mikor utolérem őket, látom, hogy döbbenten állnak mind a ketten, s meredten figyelnek egy tarka ruhás kismamát, aki kisfiát öltözteti.
Blanka gömbölyű pofikáján a csodálat és a jól ismert kíváncsiság tükröződik:
-Mijért van ilyen nagy hasa a néninek?
-Mert benne van egy kisbaba-felelem mosolyogva.
Na ezt már Rebeka sem állja meg szó nélkül, kis kezét a szája elé kapva suttogja:
-Mijért, lenyelte?
Még a könnyem is kicsordult, úgy nevettem…s most is mosolyt csal arcomra az emlék.
Milyen kedves kis történet- morfondírozgatok magamban, miközben nézem nyakigláb, bokáig kéz kamaszos nyurgaságukat…s mégis, az eddig körbeölelő nyugalom lesiklik rólam s átveszi a helyét valami szomorú nyugtalanság …az a kérdés…igen, az nyugtalanít:
„Mijért siet?”
|
|
|
- október 11 2009 11:47:40
Aranyosak a kicsik, sok szép emléket hagynak hátra...és őszintébbek s a felnőtteknél, ki mernek mondani olyat is, amin mi, felnőttek talán már nem is gondolkodunk, annyira természetesnek tűnik...pedig nem az. |
- október 12 2009 12:07:43
Kedves Emese!
Bizony, nagyon a sok kellemes emlék kapcsolódik gyermekeinkhez egész kicsi, és óvodás korukból. Emlékeszem, az én kisebbik lányomat iskola előtt logopédushoz kellett vinnem, mert Ő sem tudta kimondani az "r" betűt, és azt hiszem, Ő is így mondta akkor, ha mondta: "És az mije jó?"
Oly szokszor van az embernek nosztalgiája, mert visszamenni az időben csak gondolatban lehet, s olyan jó érzés volt őket magunkhoz ölelni, és ők is mennyire bújtak hozzánk. De ez már a múlté...
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 22 2009 23:44:16
Szia Emese!
...már akkor átfutottam amikor feltetted, és most volt egy kicsit több időm, hogy újra olvassam...nagyon-nagyon lélekemelő írás...felmelegített bennem régmúlt érzéseket....végig mosolyogva olvastam....nagyon tetszik,- köszönöm neked!!!
Szeretettel
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
