|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_...egyszer oldalra nézve észrevettem, hogy egy nagy csokor bordó rózsa közeledik felém,...
 Z
A napokban épp a Tesco áruház előtt várakoztam és nézelődtem, s amikor végre megérkezett férjem is, indultunk befelé vásárolni. Akkor említette Jóska, a férjem, hogy megint összefutott egy hölggyel, aki egy beteg gyermeknek gyűjtöget. Nincs jó véleménnyel ezekről a gyűjtőkről, mert sokszor előfordult már, hogy az emberek csalóval álltak szemben.
A vásárlás után kitoltuk az autónkhoz a bevásárlókocsit és kezdtük berakni a megvásárolt élelmiszereket és háztartási cikkeket az autóba. Én a férjemnek adogattam a portékákat, és egyszer oldalra nézve észrevettem, hogy egy nagy csokor bordó rózsa közeledik felém, egy vödörben, amit egy középkorú asszony tart a kezében. Először csak a rózsákra lettem figyelmes, és meg is jegyeztem: „Ó de gyönyörű rózsák! – s aztán láttam meg az asszonyt.
Hozzánk érve az asszony rögtön belekezdett a mondandójába, hogy egy beteg kisleány részére gyűjt pénzt, akinek most lesz a legutolsó terápiája. Meg is mutatta a hivatalos okmányokat, amelyek felhatalmazzák az erre a célra való adomány gyűjtésére.
Mindenki maga döntheti el, hogy mennyi pénzt tud adni, cserébe választhat egy rózsát.
Férjem azt mondta, nála nincs jelenleg aprópénz, ….ha lenne egy ezrese…talán azért adna.
Akkor én úgy értettem ki a szavából, hogy nem zárkózik el az adományozástól. Kinyitottam a pénztárcámat és odaadtam a hölgynek egy ezrest. Ő nagyon szépen megköszönte, s mondta, hogy válasszak egy rózsát, amit én boldogan megtettem.
Az ölemben tartva utazott haza velem a rózsa, miközben vigyáztam rá, hogy meg ne sérüljön. Otthon a már vázában lévő virágok mellé állítottam.
Az adománygyűjtő is egyetértett vele, hogy sok mindenre kell a pénz nekünk is, mert aztán beszédbe elegyedtünk vele. Mondtuk neki, hogy mindig azt nézzük, hogy mit vehetünk meg a legolcsóbban. Sokszor megjegyezzük magunk között, hogy a legdrágább termékeket talán soha nem kóstoljuk meg.
De aztán hozzátettem, hogy még szerencse, hogy meg tudjuk vásárolni magunknak a legalapvetőbb élelmiszereket és háztartási cikkeket. Mert nagyon sokan vannak, akiknek még erre sem jut.
Pár nappal később érkezett egy levél, amelyben ismét egy felhívó és segítségkérő levelet találtam, befizetési csekkel együtt, az SOS Lukémiás Gyermekekért Alapítványtól.
Írják, hogy ez az Alapítvány 1998-ban alakult. Az alapítványt leukémiás kisgyermekek, szüleik és családjaik támogatására hozták létre.
Támogatják a gyermek-onkológiai központok műszerfejlesztését, a hátrányos helyzetű gyermekek rendszeres gyógyszerellátását, a daganatos beteg gyermeket nevelő családokat, a gyerekeket a hosszantartó kórházi ápolás során, s a gyermekosztályok bútorozását, felújítását.
Most a debreceni gyermekklinikának szeretnének segíteni! Kérik, hogy csatlakozzam én is az akciójukhoz, amellyel több műszert, mint például új pulzoximétert és volmetrikus infúziós pumpákat szerezhetünk be a klinika számára.
Ahhoz, hogy mindenkit korszerűen el tudjon látni a klinika, szükséges az állami finanszírozás kiegészítése. Ebben kérik az én segítségemet is. A 2000 Ft-os adományommal egy bizonyos leukémiában szenvedő Timi nevű kislány sorsának az élete is jóra fordulhat! De ha ezzel az összeggel nem tudnék most segíteni, akkor bármilyen adományért hálásak lesznek.
Tudom, hamarosan megküldik az SOS Gyermekfalu Alapítványtól is a boritékot, hiszen minden jeles ünnepre, így Húsvétra és Karácsonyra a támogatók pénzéből vesznek ajándékot az árván maradt és nevelőszülők által nevelt gyermekek részére. Ilyen boritékot egy évben többször is küldenek, de nem mindig tudok nekik pénzt küldeni. Az adóm 1 %-át már évek óta nekik utaltatom át, és ehhez már második éve férjem is csatlakozott, sőt munkatársai is.
Most megint itt állok tanácstalanul, hogy melyiket fizessem be? Ha ezt befizetem, a következőt lehet, hogy nem tudom. A családban nekünk is van adósságunk, ami több évre szól, van hova tennünk a pénzt. Ha egyszer valahova már adományoztunk, onnan mindig kapunk újra és újra befizetendő összegről csekket.
Olyan sok beteg és árva kisgyermek van a világon, és hazánkban is, hogy csak magánemberek adományából tudják az alapítványok finanszírozni azokat a célokat, amikért létrejöttek, megalakultak. De, ha véleményemet összegezném, akkor azt mondhatnám: addig nincs okom panaszra, amíg tudok segíteni másokon. Majd megspórolom ezt az ennivalómon. Mint ahogy eddig is tettem.
S talán, adományaimért néha megajándékoznak egy-egy szál vörös, vagy bordó rózsaszállal, aminek én is nagyon tudok örülni!
Torma Zsuzsanna
2009. október 13.
|
|
|
- október 13 2009 16:43:42
Jó ötlet volt a rózsaszál!...Így öröm, örömöt szült!...
Néha kis dolgok is milyen boldogságot tudnak okozni!... ...Lyza |
- október 13 2009 20:58:15
Az adományozás azt histem önmagában is örömöt hordoz. Nekem a gyermekétkeztetési alapítvány fontos...jó azt tudni, hogy egy kevéssel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy kevesebb legyen az éhező gyerek... |
- október 14 2009 08:03:04
Köszönöm, kedves Lyza és Arthemis, hogy itt jártatok, olvastatok és hozzá is szóltatok!
Torma Zsuzsanna |
- október 14 2009 13:51:12
ha tehetem, én is szívesen segítek,nem csak anyagilag...csak azt sajnálom, h a jószándékkal sokan visszaélnek... |
- október 14 2009 13:54:44
Nem kell magadon viselni a világ minden keresztjét, ha mindenki csak a maga részét teljesíti, máris egy jobb helyen élünk, de a rózsa tényleg jó ötlet. |
- október 15 2009 12:29:03
Kedves Emese és Maggoth!
Nektek is nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok, olvastatok és véleményeztetek!
És, hogy ne legyen válaszolatlan az a kérdés, hogy vajon befizettem-e ezt a 2.000 Ft-ot, elárulom Nektek, hogy igen. Hiszen ilyen esetben mindig valamilyen kis ajándékokkal lepnek meg minket, adományozókat, amiket mi is levélíráshoz, vagy ajándékokhoz tudunk mellékelni. Nem tudtam volna ezeket úgy elfogadni, hogy cserébe ne adtam volna a pénzemet. Mint ahogy én is kaptam azt a szép szál bordó rózsát!
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
- október 19 2009 16:58:54
Nemes lélekre vall, hogy a bajbajutottakon segítesz. SOS Gyermekfalu, és a Vastüdős Segélyszervezetet magam is támogattam.
Szeretettel:
Molnár József Bálint |
- október 23 2009 00:03:00
Szia Zsuzsanna!
...érdekes témát kaptál elő megint, én is volt már,hogy a harmadik gyűjtőnek- előtte már ketten megkerestek- nem adtam...és olyan kellemetlen kínban éreztem magam....és amikor a " nem" kimondása után az orrom elé nyomták egy beteg kisgyermek fotóját......végképp nyomorultnak éreztem magam...kissé a lelki-zsarolás fegyverét éreztem ...és tudom, hogy ez a stílus egy eszköz arra, hogy az emberek szíve megessen .......no nálam célt értek.....
...bár az külön felbosszant, sőt dühít,hogy milliárdok repkednek értelmetlen dolgokra, de arra, hogy bajba jutott embereken, sőt gyermekeken segítsenek, arra nem....vagy csak így " koldulva" ....elképesztő......de tény, hogy hihetetlenül jó érzés adni....és csak reménykedjünk, hogy tényleg odajut...ahol a legnagyobb szükségét érzik...
Tetszik az írásod ismét, mert újra megmutattál magadból egy szeletkét....
Szeretettel
szí. |
- október 24 2009 23:52:51
Természetesen a kisemberek jótékonyságára utaznak, szerintem a milliomosok/milliárdosok - a vagyonukhoz képest keveset adnak! Ráadásul az állam is aránytalanul sarcolja a szegényebb rétegeket. Középréteg ezért úgyszólván nincs az országban.
Ismerek persze milliárdost, valódi milliárdost, aki nemes célokat támogat.
Az adománykérőkről az a véleményem, hogy a pénzt lehetetlen, hogy hatékonyan használnák fel!
Sajnos két lehetőség is felmerül bennem: 1) a levelezés, vaktában, egy talán vásárolt címlista alapján - nem lehet hatékony, olyanok is évente, de olykor havonta ostromolna, akiknek még nem adtam.
A lelkiismeretemre a pellálnak, de lelkiismeretlenül költik a pénzt?
2) Saját céljaikra használják fe, a saját működésükre? És csak a maradék megy a megjelölt célokra, nehogy lebukjanak?
3) Jó volna, ha személyiségi jogok nem akadályoznák, hogy az illető beteg adatait és a kezelés szükségességét az Eü minisztérium igazolja.
Ugyanis, akkor, ha ott minden dokumentációval jelentkeztek, de keret hiányában és nem jogcím hiában elutasították a kérelmet - szívesen adok.
De arra, hogy külföldi sarlatánokhoz és csalókhoz vigyék - az amúgy menthetetlen beteget - ARRA NEM !!!!! |
- október 24 2009 23:59:03
[b]MELLESLEG A HARMADIK LEHETŐSÉG VOLNA A LEGHATÉKONYABB[/b]... ha a minisztérium, az OEP vagy a kórház igazolná, hogy volna segítség, csak az anyagiak hiányoznak!
[u]De ehelyett inkább elutasítják azzal, hogy indokolatlan, a gyógyszer nem hatékony, az eljárást nem igazolta elegendő kísérlet, a diganózis pontatlan, az új gyógymód pont erre az esetre nem alkalmas..
[/u]De legalább valamelyik válasz kapna nyilvánosságot, akkor "lebukna" a kormányzat? Vagy lebukna az adománygyűjtő?
ÍGY AZ ÁLLAM PRESZTÍZSÉNEK ÁLDOZATUL ESHET AZ EMBERI ÉLET,lásd várólisták stb |
- október 26 2009 11:59:03
Kedves Molnár József. Szoszircsi és Rapista!
Természetesen egyetértek mindhármótok hozzászólásában írtakkal. Én úgy érzem, hogy legtöbbször a "kisemberek" szégyenkeznek mindenki miatt. Azért is, ha a nagyok nem adnak, és azért is, ha mi magunk, mint "kisemberek" nem vagyunk képesek segíteni másokon. Nekem legalábbis lelkiismeretfurdalásom van, pedig talán nem kellene lennie. Hiszen amennyit tudok, felajánlok jótékony célra. Itt vannak például a "Szájjal és lábbal festők" is. De legalább ők mindig készítenek hasznos ajándékot is az adakozók számára, és ez nagyon értékelendő. Nem csak öncéluan kéregetnek!
Üdvözletem és köszönet mégegyszer!
Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
