|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
_M
Tanmese
Élt egyszer egy Csun-Szujun nevű halász, valahol a Távol-Keleten – talán éppen Kínában. A falucska, ahol megszületett egy bővízű folyótorkolatban ült, elég távol a nagyvárosoktól ahhoz, hogy önálló lehessen, de nem elég messze ahhoz, hogy eleméssze az idő.
Csun-Szujun nem volt gazdag ember. Otthonát hordalékból húzta fel, főként elsüllyedt hajók fájából, amiket a tenger mosott partra. Mindig ugyanazokat az elnyűtt, koszos rongyokat viselte, de őt ez nem zavarta, mert ha kellett, melegen tartották.
Csun-Szujun jól ismerte a tengert. Tudta, melyik évszakban hol foghat a legtöbb halat, ismerte az áramlatok természetét, tájékozódott a csillagok alapján. Kopott kalapra emlékeztető hajója mindig jól szolgálta, s bár a hálón több volt a lyuk, mint azt eredetileg tervezték, fogott elég halat ahhoz, hogy ha szűkösen is, de megéljen belőle.
Mikor télen jégtakaró rejtette magába a vizeket, Csun-Szujun a kikötőben hagyta a hajóját, és megesett, hogy egész nap csak lékeket vágott, de végül is sosem tért haza üres kézzel.
Csun-Szujun egyedül élt. Egymaga még csak-csak megélt, de nem tudott volna eltartani több embert. S az emberek amúgy is kerülték őt, különcnek tartották, bolondnak.
Egy októberi napon Csun-Szujun fogott egy aranyszín tőkehalat. Volt már azelőtt is különleges zsákmánya, akadt már a hálójába sok furcsa szerzet, de igazi aranyhallal még nem hozta össze a szerencséje. Megörült hát neki, hisz ismerte a mesét, és nem is kellett csalatkoznia. A hal felé fordította fejét, és bánatos szemeivel Csun-Szujun tekintetét kereste.
- Kedves halász, jó halász – mondta az aranyhal -, dobj vissza a vízbe, kérlek szépen. A szárazon csak elpusztulok, ellenben ha segítesz rajtam, cserébe teljesítem három kívánságodat.
Csun-Szujun mosolygott, ám mielőtt bármit is csinálhatott volna, egy ormótlan bárka úszott be ladikja mellé. Elhűlve pillantotta meg rajta a retteget banditakirály, Jaocse zászlaját.
Csun-Szujun hajójának fedélzetére hatalmas palló csapódott, amin egy félelmetes tekintetű férfi sétált át.
- Halász uram – mondta a banditakirály nyájasan -, kössünk üzletet.
Csun-Szujun félt.
- Add el nekem az aranyhaladat – folytatta Jaocse. – Te ígyis-úgyis mindennap kijössz a tengerre halászni. Én gazdaggá teszlek, vehetsz magadnak nemcsak új hajót, egész flottát! Így aztán bármikor kifoghatsz egy új aranyhalat, akitől már nem kell vagyont és kincseket kívánnod.
Csun-Szujun még most is félt, és nem mert ellenkezni a banditakirállyal. Eladta az aranyhalat Jaocsének, akit sose látott viszont. A rengeteg pénzből vett új ruhát, de fázott benne. Vett új házat, de nem tudott aludni benne. Lett felesége, de az csak a pénzét szerette. És Csun-Szujun vett tucatnyi új hajót, azonban, soha, de soha többé nem fogott aranyhalat.
|
|
|
- október 27 2009 08:33:18
Kedves Tris!
Sok tanulság van ebben a rövid kis mesében!
Az igazi tanulság az benne, hogy lehetünk egyedül is, szegényen is boldogok, ha meg van a mindennapi betevő falatunk. És a számunkra igazi kincset érő dolgokat (még ha az nem is olyan nagy dolog) nem szabad prédára bocsátani. Nem szabad telhetetlennek lenni, mert sokszor a bőség zavara hozza meg számunka a nem kívánt rosszat.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 29. hétfő,
Péter, Pál napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
