|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_......A tehetség és az elmebetegség kapcsolatáról szólva kissé általánosítva úgy fogalmazott, hogy "minden költő őrült".
 Z
Már nem először hallottam és olvastam arról a kutatások által bebizonyított tényről, hogy a fokozott művészi hajlam és alkotóképesség nagyon gyakran jár együtt a „bipoláris” betegséggel, amit régebben mániás depressziónak neveztek. Erre a tudósok kiemelkedő személyiségek életrajzát tanulmányozva jöttek rá. A tanulmányból kiderült, hogy a híres emberek több mint felének volt közepes vagy súlyos mentális betegsége, s hogy az írók nyolcvan százaléka szenvedett mániás depresszióban.
Régebben úgy hitték, hogy számos kreatív és tehetséges emberre jellemző a melankólia, vagy a felfokozott hangulati állapot. Ez a felfogás egészen a 18. századig általános volt. Robert Burton anglikán lelkész volt az első, aki a Melankólia anatómiája c. művében (1792) részletes leírást adott közzé a mániás depresszióról. A tehetség és az elmebetegség kapcsolatáról szólva kissé általánosítva úgy fogalmazott, hogy "minden költő őrült". Később publikált (2005) eredmények alapján tudósok azt is állították, hogy a hangulati zavaroknál észlelhető művészi és társadalmi kreativitás elsősorban a temperamentummal függ össze. Azt is megállapították, hogy a kreatív emberek körében előfordulhat a kriminalitás is. De azért azt elismerték, hogy a mentálisan sérült művészek, gondolkodók sokkal több csodálatos alkotást adtak a világnak, mint amennyi gondot a betegségük okozott.
Én magam is azt gondolom, hogy az írók, költők hétköznapi embertársaiktól eltérően másképpen látják a világot. Számukra a környezetükben történő események egészen más hatással vannak. Nem mennek el olyan dolgok mellett, amelyeket mások észre sem vesznek, amelyekre sokszor fel sem figyelnek. Ezek a hétköznapi emberektől mentalitásukból eredően eltérő emberek nem csak a felszínt látják, hanem a felszín alatt rejlő apró részleteket is észreveszik.
Én azt hiszem, hétköznapi ember vagyok. Nem vagyok sem tudós, sem tanár, sem színész, sem zenész, sem zeneszerző, de még írónak sem mondhatom magam. Csak egy „amatőr” költő vagyok, aki nem túl magas színvonalú alkotásait adja közre klub-tagtársainak és az olvasóknak. De az irodalmat, a színházat, a zenét, a szép filmeket és verseket szerető embernek vallom magam, aki a maga módján megpróbál a „nagyok” nyomdokaiba lépni. Az, hogy mennyire vagyok érzékeny a körülöttem és a világban zajló eseményekre, történésekre, azt kisebb prózai írásaim és verseim tükrözik. S akik olvasták írásaimat, verseimet, azok nagyjából már sejtik, hogy milyen vagyok. Még azok is, akikkel személyesen nem is találkoztam. Remélem, hogy olvasóim nem azt a következtetést vonják le alkotásaimból, hogy mentálisan sérült vagyok, pedig gyermekkoromban értek engem is olyan behatások, amik felnőtt életemben gondokat okozhattak volna. Még ha a tágabb környezetem nem is, de egy szűkebb kör, amibe velem együtt a klub-tagtársaim tömörülnek, olvashatják és véleményezhetik írásaimat és verseimet, és én ennek is nagyon tudok örülni. Azok, akik olvassák ezt az írásomat, ebbe a szűkebb körbe tartoznak. Én nagyon szeretem olvasni mások alkotásait, ami jóleső érzéssel tölt el, de soha nem gondolok arra, hogy versengjek bárkivel is, vagy próbáljam felülmúlni azokat. Remélem, hogy kialakul egy kis vita arról, hogy mennyiben vagyunk érintettek a mentális betegségeket illetően, és hogy őrültek vagyunk-e, …. csak egy kicsit is!
Torma Zsuzsanna 2009. október 28.
|
|
|
- október 28 2009 12:30:23
Nos, mindig is sejtettem, hogy egy kicsit őrült vagyok, sőt, már mások is említették  Bennem sajnos dühöng a versenyszellem is, aminek az az oka, hogy akad néhány ellenfelem egy bizonyos oldalon, felsőbb körökben pedig mintha némileg ignorálnának azon hivatkozással, hogy aki ennyit ír, nyilván tehetségtelenségét leplezi, megpróbálván mennyiséggel kompenzálni a minőségbeli hiányosságokat. Így aztán szellemi életem merő küzdelem és bizonyításkényszer. De az is megeshet, hogy nem csupán depressziós, hanem paranoiás is vagyok.  |
- október 28 2009 12:49:17
Köszönöm, kedves Maggoth, hogy itt jártál, olvastál és megírtad véleményedet. Azzal azért egyetértek, hogy egyfajta bizonyításkényszer talán sokakba - belém is - szorult. De ez a kényszer sok esetben egészséges kimenetelű.
Talán a versenyszellem azért nem teng túl bennem, mivel tudom, hogy én már babérokra - életemben - nem nagyon törhetek.
A fiataloké a jövő!
Nem mondanám, hogy tehetségtelen lennél!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 28 2009 12:53:48
Kedves Zuley!
Gondoltam, hogy ilyen reakciókkal fogtok válaszolni, és nem is csalódtam. Én a magam részéről is am**** vagyok, hogy nem árt az a pici őrültség, vagy bolondság, és mellette egy gyermeki naivság ahhoz, amit mi művelünk. Talán enélkül nehéz dolgunk lenne. Örülök, hogy olvastál, és elmnondtad véleményedet, magaddal kapcsolatban is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 28 2009 19:51:56
szerintem egy kicsit mindenki őrült, de talán a művészlelkek ezt fel is vállaljákérdekes volt olvasni.. |
- október 29 2009 07:44:23
Kedves Emese!
Egyetértek Veled is, köszönöm, hogy olvastál! Én is felvállalom!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 29 2009 22:37:21
Kedves Zsuzsanna, nagyszerû, hogy írtál errõl! Errõl a kérdésröl még ugyan nem fogalmaztam meg saját gondolataimat, de bizony, sokszor eszembe jutott, hogy mûvészek, de talán fõleg szóval-írással foglalkozók igen gyakran máshogyan / érzékenyebben asszociálnak szójátékokra és reagálnak az említett felszín alattiakra, mint a legtöbben, akik sietnek, le ne késsék a következõ lépést. Az õrültségnek igen sok fokozata van: idióta, dilis, felfortyanó, bohém...meg még száz más, de igenis lehet, hogy ezek valamelyike nélkül érzéketlen unatozók lennénk, akik jobb nem lévén este a poharat keresik, vagy meccsen szídják a bírót s ha gyõz a csapat, érdemes volt élni.
Érdemes volt olvasni...amit írtál. Kösz szépen. Most azon töröm a fejem, legutóbb mennyi is volt kétszer kettõ? Ha jól rémlik valahol 3 és 5 között...
Öleléssel és gratula!
PiaNista |
- október 30 2009 10:36:58
Kedves László!
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártál és olvastál, és megírtad véleményedet is. Elmosolyodtam a végén, amikor próbálsz utána számolni a kétszer kettőnek. Hát igen! talán nem is véletlenül írod az 5-öt, hiszen a jól ismert dalból ismerős lehet: "Kétszer kettő néha öt!"
Örülök, és még egyszer nagyon köszönöm!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 30 2009 16:35:12
  |
- október 31 2009 18:51:20
Zsuzsanna"
"S ez áthúz egy vonással megannyi számítást!"
PiaNista |
- október 31 2009 20:59:21
Kedves Zsuzsa!
Érdekes és elgondolkodtató írásod olvasása után eltöprengtem annak tartalmán... Jó volt olvasni ezt a rövid kis összefoglalót és a véleményed. Talán azok a dolgok, amik mellett elmegyünk, mélyebb nyomokat hagynak bennünk, mint azokban, akik könnyen napirendre térnek a dolgok és események múlása felett. A fájdalmakat meg kell élni ahhoz, hogy eredeti és hiteles írással tudja az ember visszaadni. Azok a fájdalmak, amik néhányunkat meggyötörgetik, lehet másokat nem is csiklandozza. Ám az is lehetséges, hogy a méretek túlmutatnak az elviselhetőség határain és azért törnek utat maguknak az íráson át. A depresszió sem magától alakul ki, ahhoz azért kell egy bizonyos környezet és az egyén különös érzékenysége is.
Versenyezni én sem szeretek, soha nem szerettem, hiszen a jónál is létezik még jobb és így tovább, no meg aztán mi is lehetne a verseny kiindulópontja?! A stílus? Az írott anyag minősége? A mennyisége? A szavak helyesírása, vagy különleges alkalmazása? Nem is tudom. Az egész mű értéke mindig annyi, mint amennyit az olvasók befogadnak, az pedig nem verseny kérdése.
Az őrültség alatt nem tudom mit is lehet érteni, de ha a hirtelen hangulatváltozásokat, akkor én is bizonyosan az vagyok. |
- október 31 2009 21:00:17
Már negyedszer olvasom, - kedves Zsuzsanna! ...
...sok igazság, és még több elgondolkodtató gondolat, ... és az élet, - már eddig pergett kockáinak, az archív tény-képei!
- Igen, századok, talán elsikkadt, de máig fennmaradt firkálmányai, mint "irodalom"! MŰ, és REMEK alkotásai!
"... - hmmm, csak őrülteknek áll, e világ?"
(sok "klasszikust" olvasok mostanában és bennem is ez fogalmazódik meg!)
- Azt hiszem, egy kicsit jó "őrült"-nek lenni, mégha sokszor magunkra is maradunk a művészetünkben! |
- november 01 2009 22:49:34
A lelki deformitás, a beteg, melenkólikus lélek, azért alkot néha remekműveket, illetve ad olyan ötleteket, látásmódot - eredetiséget, mert egészséges lélekkel nehéz követni! Szokatlan.
A szokatlan mellé és a "normális" mellé is tehetség kell, hogy ALKOTÁS legyen belőle!
Ami 2x2-őt illeti, egy műegyeteni tanár - a számítógépek előtti vlágban szórakozottságból elővette a logarlécet (logarlöcsnek becézték) tologatta és kijelentett 3,99 körül lehet:-) |
- november 02 2009 08:16:02
Teljesen egyetértek az írásoddal.
Ha megnézed különösen a modern kor irodalmát, akkor kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az írók és a költők a nyilvánosság előtt próbálnak kigyógyulni lelki bajaikból. Ezzel szerintem nincs is gond mindaddig, amíg nem válik öncélú filozofálássá és unalmas élvebocolássá a magas irodalom. A hideg fej, a kiegyensúlyozott, aggálytalan gondolkodás pedig inkább a jó pilóták vagy kommandósok sajátossága és nem a művészvilágé. Szerintem az alkotáshoz hiány, feszültség, valamilyen indulat vagy kétség kell. Hogy a matekról a fizikára váltsunk: ez olyan mint a feszültség a konnektor két pólusa közt. Megrázó élmények forrása.
Üdvözöl
Tota |
- november 02 2009 11:31:55
Kedves Zsuzsa!
Jó volt olvasni ezt a rövid prózádat is. Jó a téma felvetése, hisz rengetegen reagáltak rá. Szerintem nem kell olyan nagy szavakat használni, hogy őrült, vagy ilyesmi, csupán a jobb agyféltekéjét használja, "művész lélek"
Szeretettel:
Molnár józsef |
- november 04 2009 09:25:52
Torma kedves!
Örülök, hogy olvashattalak, örülök e témának nagyon. Jól fogalmaztál soraidban, bár én még ennél is extrémebb vagyok, véleményileg.
Alapjában véve lázadó vagyok a rendszerekkel, szabályokkal szemben.
Igaz néha a magam feje után megyek, de ugye hát, némileg be kell tartani a kitalált, megalkotott szabályokat. Magát a civilizációt.
Nos, magasra értékellek, de te magadat alul. Igen is magas szintű alkotónak tartalak. Aki mer, az nyer alapon.
Rám sok kígyót-békát kiabáltak már, ne tudd meg, s annak ellenére is itt vagyok köztetek, köztük. Valahogy, nem érdekelnek, mert gondolataimban nem tudnak meggátolni, sőt, alapot is adhatnak bizonyos dolgokhoz. Ez által bővülnek a gondolatok és telnek meg papírok, oldalak.
Igen, sok művésszel voltak, vannak, s lesznek - mások szerint - gondok, de úgy gondolom, hogy én nem tagadok le semmit és igen is kell, hogy ebben a zűrös világban, dilibogyós legyen az ember. ( a szó jó értelmében persze ). Mellesleg, lehet, hogy ők a különcök, nem pedig mi. Az olyanok, kiknek nincsenek gondolataik, merszük, kurázsijuk, s ha van is bennük néminemű, bennreked.
Nos, érdekes e téma. De tudod, a bohóc is belül sír.
Ebben a világban amúgy meg, sokkal több a lökött ember. Ha nem ír, akkor mást csinál.
Grt. Sancho |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
