|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
a nap szemszögéből megfigyelt föld
Hajnalodott már, a nap álmosan érintette meg a föld peremét tudván most eljött az ideje a csillogásnak. Reménye minden nappal egyre erősödött, hogy az emberek örömmel várják jöttét. Tudta melegsége beborítja a világot s ez mosolyt csal majd az emberek arcára. De nem így történt. Az emberek nem mosolyogtak boldogan a napra, nem törtek ki örömtáncban láttára. Inkább fintorogva napszemüvegük mögé bújva közlekedtek. A nap egyre feljebb s feljebb kúszott, hogy az emberek észrevegyék s csodálják, de e lény annyira elfoglalt volt, hogy csak ment tette minden napos teendőit s meg sem állt megcsodálni a napot. S ez bántotta őt, azt kívánta bár az emberek megértenék őt, hogy ő csak az ő kedvükért tündököl nap mint nap, hogy csak miattuk bújik elő. De sajnos senki sem értette meg.
Egyik este a nap s a hold beszélgettek s a nap elmondta panaszát, s hogy mennyire bántja e dolog. Mivel a hold már vágyott a tündöklésre s úgy érezte az emberek jobban szeretik a napot néha, hisz hozzá mindenki felkel míg a holdhoz csak néha napján ébrednek meg. Irigy volt s úgy érezte itt az ideje a bosszúnak. Azt ajánlotta a napnak hogy ne kelljen fel többet. Ne mutatkozzon, így majd az emberek megijednek. A nap megfogadta a tanácsot s többé sosem kelt fel. A hold pedig élvezte dicsőségét.
De nem sokáig, az emberek tanácstalanul bolyongtak a holdfényes homályban, mindenki meg volt rémülve s nem értették e esetet. Riadtak voltak, s féltek hogy sosem látnak már világosságot, hogy sosem lesz már fény az alagút végén, hogy nem vár rájuk napsütötte reggel. Nem gyönyörködhetnek soha többé a napfelkeltében, s naplementében. A hold pedig élvezte diadalittasan győzelmét, tudta hogy mostantól ő fog uralkodni a földön, egyedül! Így teltek hetek, hónapok, s a hold elfáradt. Nem tudta fenn tartani magát. Folyton aludni vágyott. Azt kívánta bár visszatérne a nap hogy ő végre aludhasson, de erre hiába várt. Az emberek továbbra is félelemben éltek, s reménykedtek, bíztak hogy a nap visszatér s ismét meleg napfényben fürödhetnek. A hold ellátogatott a naphoz s könyörgött neki: bolond volt az állítani, hogy az emberek nem tisztelik a napot. Kérte térjen vissza végre mert ő nagyon elfáradt, s hogy az embereknek nagyon hiányzik. A nap nem hitt a holdnak s nem izgatta az hogy elfáradt, de nagyon szerette az embereket és bármilyen mérges volt is rájuk hallotta keserves sírásukat a nap után. A csillagok megsúgták neki.
Úgy döntött visszatér. S hajnalban a hold végre nyugovóra térhetett, a nap pedig felbukkant. Rengeteg ember kapta fel fejét a régóta áhított fényre s kirohantak az utcára hogy örömüket leljék a napban , hogy fürödhetnek fényében. A nap pedig tündökölt, világított s nem volt még oly víg s meleg nap a földön mint akkor.
Azóta a nap minden reggel felkel s megmutatja magát az embereknek. Az ember pedig becsben tartja a napot mint a bolygó legcsodásabb égitestje. A nap pedig örült, hogy végre szeretik, s soha többé nem bújt el az emberek elől. |
|
|
- október 30 2009 09:10:56
Kedves Tintin!
Ez a kis mese a Napról és a Holdról nagyon érdekes volt! És gondolom, nem azért írtad meg, mert mondanivalóját nem tartottad fontosnak közölni az olvasók felé! Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, hogy megírtad. Hiszen szimbólikusan következtetést is le lehet vonni belőle, mégpedig: ami nekünk a mindennapjainkban már nagyon megszokottá vált, arra legtöbbször fel sem figyelünk, észre sem vesszük, úgy gondoljuk, hogy nekünk az "alapból" megjár! Főleg abban az esetben, amikor még tennünk sem kell semmit azért, - jelen esetben a fényért - hogy élvezhessük a Nap melegét és éjszaka pedig lássunk a Hold és a csillagok fényénél.
Csak akkor vesszük észre magunkat, és riadunk meg, ha ezek a magától értetődő dolgok (lehet sokféle értelemben vett) egyszerre eltűnnek, megszűnnek.
Természetesen azt azért tudjuk, hogy a Napnak és a Holdnak nem esik nehezére az, hogy n ekünk meleget és fényt szolgáltassanak. Az a része a történetnek, hogy belefáradt a Hold abba, hogy állandóan fényt bocsásson a Földre az emberekhez, az a mese része, amit nagyon szépen megfogalmaztál.
De, mint említettem, írásoddal azt a fontos tényt akartad az olvasóknak átadni, hogy vegyék észre mindennapjaikban azt a kincset rejtő, érő Napot, ami a mindennapi életükhöz elengedhetetlen meleget és fényt bocsát a Földre, mert enélkül élet sem lenne.
Tanulságos írásodat nagyon jónak értékelem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
