|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_M
mesélő: moly
történet: sztoriznak a ruhák
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény.
Annak a legénynek szép karimás székely kalapja, székely inge, pitykés mellénye és gatyája volt, no meg egy pár csizmája táncos lábaira.
Sok éven át gyakorolt a próbákon, keze tapsolt, ölelt leány derekat, csapott csizmaszárat, parolázott a legényekkel, elverte a padka porát, olykor még énekelt is.
Amikor mást csinált, ruháit a nagy szekrénybe tartotta, csizmája a szögre volt felakasztva.
Abban a szekrényben, mi molyok, tiszteletben tartottuk ezt az öltözéket, na nem is azért, mert ínyenc falatok lennének ünnepnapokra, hanem azért, mert sok, sok történetet meséltek el mindannyiunknak. Nem akartuk, hogy elfogyjanak a történetek, így csak a régi, divatjamúlt darabokból ettük ki a mintákat.
A sűrűn ráncolt székely ing ez évben unta a sok mosást, de ikertestvérei örülnek, amikor rájuk kerül a sor, hiszen egy kispados jó ha testközelben van. Ki tudja, vörösbort ittak e szálak, vagy egy gomb menekül az ingujjról. Mesélték, hogy külföldön még a levegő is más, és nyáron csúnyán eláznak az izzadt testtől, legyen a tánc bent, vagy akár kint. A mosógépet imádják, megtisztulnak, illatosak lesznek, aztán lógni teregetik. A vasaló kicsit forró, de én, mindig kisimultan látom őket, szinte semmit sem öregedve. A szépségért még nekik is meg kell szenvedniük.
Ámulattal hallgatjuk a sztorikat, új és újabbakat, olykor egymás szavaiba vágnak. A pitykéket én tartom karban, azaz szárnyaimmal simogatom őket fényesre, egy hijján épen húszat. A mellény a legbüszkébb fellépéseire, mindenki látja, csodálja, tapsolja. Igaz, kevesebbszer viseli a legény, mint az egyszerűbbet. Legutóbb, fel volt díszítve egy csillogó, kerek kösöntyűvel, de igen szomorúan jött haza a bálból. Meglopták. Hiába kiabált kalapja a legény után, nem hallotta meg a nagy zsinatban. Vígasztaltuk amiért elaludt, és nem figyelt, de nem kellett volna szem előtt hagyni. Testvére csendesebb, harapófogóval kell kihúzni belőle a szavakat. Szereti mutogatni magát, sosincs gomb a lyukban, hacsak a zakó rá nem kerül. Háát, az meg igazi nagydarab anyag. Alkalmi. Figyeli az évszakokat, mikor kerülhet végre sorra. Türelmetlen, de azért gyönyörű, zsebbel teli. Olykor megkísért, de csak a többieket hajkurászom el, ha beletévednek.
A gatya? Hmm. Már kezd kopni, tapsikolnak rajta és az öv, mi tartja, igen régi. De ebbe rakja a legény az inget, szárát pedig a csizmába. A tisztítóba csúnya munkát végezhetnek, mert marad rajta lószőr, meg amibe bele ül a lökött legény, a porszemekről nem is beszélve, kacsingatnak.
A csizmáról a kalap sztorizik folyton, mindennek a tetejében ül pedig. Hogy mennyire fényes, meg hogy cifrázza. Külön helye van, és sámfája, meg valami fekete krémmel masszírozzák. Chh! Hangoskodik a színpadon, no azért kap is, elverik a szárát. Amikor meg lehúzzák kapcástul, megkukul a szék alatt.
A székely kalap nekem furcsa, mint ha kicserélték volna. Rájöttem, hogy nemrég került közénk, pár hónapja csak úgy löki a sódert. Szegény öreg, vajon fali díszként végzi? Majd kimegyek és szétnézek.
Büszke lehet a kalap, emelgeti őt a legény, integet, tiszteleg a közönségnek. Jó lehet neki, belátja a világot azokon a göndör für-tökön.
Igen irigy ilyenkor idebenn a banda. Mivel nem táncos ruhába megy el a gazda, szép ruhát ölt. Vágyakozva, reménnyel telve várják, hát ha pont most, rájuk kerül a sor. Ki kell várni. Egyszer én is kirepülök innen, nem bírom a levendula szagát, remélem, tapsikolnak nekem is.
A legény, azóta is kinyitja a szekrényajtót, kiemel egy, egy fogast, majd becsukja maga mögött. Ha hiszed, ha nem, a ruhák mesélnek. Itt a vége, fuss el véle.
2009-11-05 Sancho
|
|
|
- november 05 2009 20:10:15
Az írás ötletes, egyik legnagyobb értéke az öltözetek leírása..
(van egy pályázat, amely szakmákról és onnan eredezhető nevekről szól, hátha eszedbe jut valami!) |
- november 05 2009 22:59:33
Kedves Barátom, kétszeres kollegám: Sancho!
Írásod értéke számomra óriási!
Emberi tulajdonságokkal ruháztad fel a ruhásszekrény lakóit.
Benne mi is magunkra ismerhetünk!
Szenzációs ötlet kiváló stilisztikai érzékkel fűszerezve!
Szívből gratulálok hozzá! Sziszifusz |
- november 06 2009 15:07:30
Jót molyoltam 
Gratulálok ötletes írásodhoz.
Szeretettel Joli |
- november 06 2009 21:57:53
Köszönöm hogy elolvastatok, remélem jól éreztétek magatokat a mesémben!
repista, kösz, majd meglesem.
szisz, kösz, legalább van még egy táncoslábú itten ni.
jolankam, irtsad őket levengyulával!
............,888888b.
...........dP""Y88888b
......_..-'.(o).;88888b
....,'__-__`"aad88888b
...........``...`*Y88888b
.............;...`Y8888888b.
.............:.....Y88888888b.
.............:......Y888888888b.
.............|...._,8ad888888888.
.............:..d888Aangelito888b.
.............`d8888888""88888888
.............8888;''''888888888888
.............888'.....Y88888888888
.............`Y8......:88888888888
..............|`......'888888888888
..............|........888888888888
..............|........88888888888
..............|........88888888888
..............|.......,888888888P
..............:.......;888888888'
...............`......d88888888'
.............._.>,....888888P'
............<,--''`.._>8888)
.............`>__...--'``''` |
- november 10 2009 12:04:29
Kedves Sancho!
Nagyon szépen megírt történetet meséltek el a ruhák, amit aztán Te "közreadtál" nekünk!
Ízesen, magyarosan fogalmazol, de hiszen tudod, hogy nekem tetszik!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 11 2009 07:59:38
Zsuzsanna kedves!
Köszönöm neked, hogy jártál soraim közt. Remélem, ezen írásommal is hozzájárulhatok elmédhez, hátha ötletet adva egy vershez. Mert bizony ez is egy cél a sok közül itten ni
Remélem a molyos viccet ismered?!
üdv: Sancho |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
