|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Indián nyár Az este II.
Gabi éber tudattal feküdt az ágyban, a nyitott ablakon beáramlott a nyár édeskés hajnali íze.
Majd egy éve elhunyt férje emléke körül keringtek a gondolatai. Vele álmodott. A tudatalatti képek élesen rajzolódtak ki az elméjében és előcsalogatták az együtt töltött évek emlékeit.
Egy kórházban ismerkedtek meg. Friss diplomával, új munkahellyel és a megfelelés kényszerétől született gyomorpanaszokkal várt a tükrözésre. A vele szemközti kórházi széken egy feltűnően kék szemű férfi ült az édesanyjával. Pillantásuk összetalálkozott és a férfi egy megnyugtatónak szánt mosolyt küldött felé.
A vizsgálat nem tartozott élete legjobb élményei közé és valószínűleg ha az orvosát kérdezik, ő is ezt mondta volna, mert a letukmált cső kivételénél telibehányta szegényt. A váróban le kellett ülnie a sokkoló élmény után és a férfi, ki eddig csak nézte, most odaült mellé és beszélgetést kezdeményezett. Mikor szégyenkezve elmesélte milyen szörnyűséget művelt ott bent, a férfi elnevette magát…ebbe a nevetésbe szeretett bele.
Elbűvölte a férfi intelligenciája, kedvessége, figyelme és az, hogy szinte mindenről el lehetett vele beszélgetni. Az ágyban is elsőrangú volt, s valljuk be, ez nem utolsó szempont.
Mielőtt még észbe kaphatott volna, hozzáment feleségül. A már kislánykorában megtervezett házasélet első fél éve csodásan indult, majd valami számára ismeretlen okból ebbe a tökéletességbe belereccsent egy hajszálrepedés, majd rés lett, ami szakadékká nőtte ki magát az évek folyamán. Eleinte magát okolta, majd a tizennégy év korkülönbséget, míg egy baráti összejövetelen rá nem ébredt a valóságra.
Ugyanolyan semmitmondó családi buli volt, mint a többi…csupa középkorú asszonysággal, visongó rosszalkodó lurkóikkal, kopaszodó kujon férjeikkel, kik mindig tették neki a szépet.
Szokásához híven belemerült a vörösbor nyújtotta élvezetek jótékony, figyelem elterelő hatásába, mikor rápillantott férjére. A férfi tekintete megpihent egy kövérkés, negyven körüli asszonyon, akit Gabi csak nagyon ritkán látott ezeken az összejöveteleken. Még a nevét sem tudta. Ebben a tekintetben szívettépő fájdalom, gyengédség és ó jaj, igen, mélységes szerelem lakott. Soha nem mondta el a férjének, hogy mit látott és soha nem bocsátott meg neki.
Nem váltak el, egyikőjük sem vállalta fel a döntés súlyát. Éltek mint két magányos ember egy lakásban, összezárva közönyükkel.
Férje a munkájába menekült, ha pedig néhanap haza tévedt, leült örök élete értelme elé, a számítógéphez. Vonásai egyre inkább megkeményedtek, s egyre sűrűbben töltögette magába a vigaszitalokat. Az utolsó években házaséletet sem éltek már.
Egy záporszagú nyári délelőtt érkezett a telefon, hogy férje a munkahelyén rosszul lett és kórházba szállítás közben meghalt.
Infarktusa volt, a mentőkocsiban még viccelődve megkérdezte a középkorú orvostól:
- Mondja doki, maga nős?
- Nem, még nem találtam rá az igazira- felelte mosolyogva az orvos.
- Akkor ne csessze el- sóhajtotta, majd mint ha csak pihentetné a szemét, becsukta és nem nyitotta ki soha többé.
A doki nem cseszte el…Már fél éve élnek együtt Gabival elképzelhetetlennek tűnő boldogságban. Olyan, mintha egész életükben mindketten erre vártak volna. Gabi nem is sejtette, hogy ilyen földöntúli szerelem is létezik itt a földön.
Elmosolyodott, még jobban befészkelte magát a férfi karjaiba, ki még álmában is érzékelte őt
és még szorosabban ölelte. Gabi szája szélén megpihenő boldogsággal aludt el, miközben a hajnallal már táncoltak az első napsugarak.
|
|
|
- november 06 2009 10:56:59
"leült örök élete értelme elé, a számítógéphez." - ezt a mondatocskát javítanám, ha meg nem sértelek: leült élete örök értelméhez, a számítógép elé.
Nem kötekedés, de szerintem így jobban hangzik, és elfogadnod sem muszáj. Amúgy, ez is nagyon tetszett  |
- november 06 2009 16:47:53
javítás elfogadva |
- november 10 2009 11:33:44
Kedves Emese!
Érdekes történet. Bár lehet-e azt tudni, hogy az asszony, az új szerelemben mindvégig boldog lesz-e, hiszen az előző is jól kezdődött. S most még csak fél év telt el!
Azért azt kívánom, hogy ez most sikerüljön neki!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 12 2009 09:15:43
ha egy szereplő, megálmodott figura - egy novellafüzérben tovább él - nemcsak pszichológia befolyásolja, a jellemét, a történéseket...
a történet viszont érdekes, érdemes továbbolvasni!
regényt mikor tervezel - ma divatos, ami azt jelenti, hogy kiadható >> aszerelemes-szerelmi lektűr, főleg, ha háromszögek is növelik a feszültséget (az indulásra is gondolok.. mivel felhívtad a figyelmemet, ezért végigolvastam!) |
- november 12 2009 18:19:23
nem áll szándékomban könyvet írni, mert a saját magam örömére, vagy bánatára írogatok és nem akarok elvárásoknak megfelelni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
