|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
A lassan lenyugvó nap fényében semmi mozgás nem látszott a sötétségbe borult parasztház udvarán, de azért mégis akadt élet. Méghozzá odalent a csatornában, ahova sem emberi szem, sem a házőrzéssel megbízott kuvasz tekintete nem láthatott. Nyüzsgött ott minden, ahogy csapzott szürke rágcsálók igyekeztek loncsos bundában rejtelmes utakra; ki vakmerőbben, ki óvatosabban, de a mohó, rabolni vágyó éhség mindegyiküket hajtotta.
Bátorságával és szemtelenségével kivált közülük az egyik nagy testű patkány, aki épp a módos paraszt udvarába surrant be. A pompás birtok tulajdonosa annak köszönhette jólétét, hogy látástól-vakulásig dolgozott, anélkül, hogy ünnepnapot tartott volna. A kártevőt mindez nem érdekelte, ő csak orozni akart, könnyen elérhető zsákmányt szerezni, ahogyan árnyékok közt töltött élete során megszokta.
Fajtája csak szaporodott nyakra-főre, figyelmen kívül hagyva a józan ész szavát, a bűzös falka pedig tette a dolgát, amelyet mindig – lopott, rabolt és pusztított, ahogy azt a kölykök szüleiktől megtanulták. A csatornának ez a csirketolvaj férge is ebben törte a fejét, csakhogy valami keresztülhúzta a számítását. Az okos, tapasztalt paraszt ismerte a hozzáhasonló pokolfajzatok ádáz természetét, és rafinált csapdákat rejtett a tyúkólak környékére. A sunyi rágcsáló későn kapott észbe, az egyik fémrostély rácsapódott az elülső lábára, és foglyul ejtette.
Bizony leszámolt életével a gonosz teremtmény, tudván, hogy a csapda állítójának első dolga lesz agyon csapni, amint felfedezi benne őt, de ekkor feltűnt a színen az éj másik alamuszi betörője, a lompos, vörös bundájú róka. Szintén nem a jótét lelke vezette arra a helyre, amikor beosont a kerítés résén keresztül, ám a patkány mégsem keseredett el – noha minden oka meglett volna rá, a „kolléga” övéhez hasonló ars poeticájából kiindulva.
– Üdv, róka koma – suttogta udvariasan. – Megtennéd, hogy kiszabadítasz?
Ravaszdi uraság megcsóválta a fejét.
– Ejnye, te csibész, hát hogy kerülhettél ilyen nehéz helyzetbe?
– Figyelmetlen voltam – ismerte be a patkány. – A gonosz paraszt sejtette, hogy lopni akarok, és csapdákat helyezett ki, hogy verné meg a Magasságos! Te is jobban teszed, hogyha óvatosan mozogsz, nehogy pórul járj, mint én.
– Egyet se félj, cimbora – vágta rá a róka. – Tudok én vigyázni magamra, de hogy lásd, kivel van dolgod, mivel ilyen fain voltál, hogy szóltál, kihúzlak a slamasztikából.
Addig-addig ügyködött a mancsával, amíg a végén valahogy lecsalogatta alacsonyabb rendű sorstársáról a vasakat. A patkány nem győzött hálálkodni, megmentője pedig csak mosolygott talányosan.
– Gyere, lopjunk együtt, testvér – javasolta leereszkedő barátságossággal. – Te figyeled a csapdákat, én meg addig ügyködök szépen.
Így is lett, ment minden, mint a karikacsapás, hanem egyszer csak az éber kuvasz észrevette, hogy gonosz bestiák járnak az udvarban, akik rosszban sántikálnak. Olyan dühbe gurult, hogy letépte láncait, és üldözőbe vette őket. Állhatatosan kergette ellenfeleit árkon-bokron át, és egyre inkább sikerült lefaragnia kezdeti hátrányát. A végén szinte már csak mancsnyújtásnyira járt tőlük, amikor a lompos és vörhenyes koma megperdült, és odalökte a meglepett patkányt a kutya elé.
A szerencsétlen rágcsáló kétségbeesetten küzdött az életéért, de esélye sem volt. Hanem, amíg kapálózott, épp elég ideig feltartotta a kuvaszt, a róka pedig boldogan megtért otthonába, ebül szerzett zsákmányával.
Hogy mi ebből a tanulság?
Hasonló a hasonlóval mindig összetart, de a magasabb poszton álló könnyen a Sors büntetése alá veti a kisebbet, ha a helyzet úgy hozza.
|
|
|
- november 09 2009 09:31:09
tetszett, a tanulsággal együtt... |
- november 09 2009 10:08:42
Na igen, végül ezt küldtem a fabula pályázatra, lényegében csiszoltabb és árnyaltabb alkotás, mint az elődje
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy elolvastad. |
- november 11 2009 11:14:59
Kedves Maggoth!
Valóban jól sikerült pályázati mű, amit olvastam, és természetesen egyetértek az utolsó mondatoddal. Állatokról szóló meséden keresztül mutattad be, hogy milyenek is az emberek valójában.
Hozzáteszem, nagy kár, hogy ez így van!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 11 2009 14:18:19
kÖSZÖNÖM SZÉPEN, KEDVES TŐLED, HOGY ITT JÁRTÁL  |
- november 13 2009 15:27:10
Kedves Maggoth!
A tanulság levonását bízvást ráhagyhattad volna az olvasókra. Más: egy kuvasz általában csak(!!) egyetlen láncon szokott lenni. A patkány é s a róka soha nem vadászik együtt. Más-más helyén állnak a táplálékláncnak. Más a vadászterületük is.
Üdv.:
Papon |
- november 14 2009 20:37:28
Nagyon jól tudom, hogy ez a két állat nem vadászik együtt, de azt hittem, mesében mindent lehet, és nem kérik számon rajtam a valóságot.
Mivel ez itt egy fabula, gondoltam kiírhatom a végére az általam átadni vélt tanulságot, de megértem érveidet.
És ne vágj mindig savanyú képet, a barátságos, tanítani vágyó kritikán sosem szoktam megsértődni, különben sem engem minősítettél, hanem csak az írást. Csak az álszenteskedés és a személyeskedés szokott feldühíteni.
Amúgy meg örülök, hogy elolvasod, amiket írok |
- november 16 2009 03:00:15
A letépte láncait "toposz" - a szabadság jelképe...
("Az ókorban ugyanakkor él egy másik toposz-értelmezés is, mely szerint a toposz az egyes műfajokhoz tartozó kellékek gyűjtőneve. A lírai és bukolikus költészet fő toposzai a rózsa, jácint, fülemüle, hattyú, a Múzsák, fecske, furulya, folyók, barlangok, virágok, tücsök, tavasz, stb. A toposz tehát itt is azt a helyet, kategóriát jelöli, ahonnan az érvelő, költő elindítja a gondolatait."
Az állatok megszemélyesítése, emberi tualjdonságokkal történő felruházása>>az állatmesék kedevenc toposza, eszköze, fordulata...
Mivel a tulajdonságok tetszőlegesek, pl a kígyó ravaszsága, bibliai eredetű, holott vagy villámgyorsan lecsap... vagy mozgásával, merv szemével BŰVÖLI AZ ÁLDOZATÁT! Mi ebben a ravaszság, A kigyó egyébként félénk állat, a kisebb kígyó kerüli a találkozás, ha nem ingerlik, pl nem lépnek rá?
EZ CSAK PÉLDA VOLT, a kákát.. hagyjuk ki.. csomát keresni rajta - bocsi van rajta, de mindek keresni!
Itt viszont se káka, se csomó..
Tehát, ha a kutya nem a láncát tépi el, hanem a "láncait" - akkor szabadságra vágyik, itt mégis szolgálni, akarja a gazdát, erre van genetikailag programozva 140 ezer éve, 10 ezer éve - még régebben?
A farkasok együttműködnek, a kutya gazdával működik együtt, őt figyeli, nem a többi esetleg jelenlévő kutyát!!!, De időnként feltánad a falkaösztön mégis, két kutya széttépi a háziállatot, míg a magányos kutya, a házkörüli állatot csak játékosan megkergeti, tudja, hogy a GAZDÁHOZ TARTOZIK (FORRÁS : kutató csoport és saját megfigyelés!) |
- november 16 2009 03:00:55
csomót... |
- november 28 2009 23:50:21
Köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
