Napkorong

Z

Olyan nap mint a többi! Szürke, nyálas és unalmas! Már a közérthez érkező tejeskocsi is az utcán talál. A pék már járt itt. A boltosok még sehol, mert nagyon korán van. Akkoriban még nem zárták az árut, csak lehajították az ABC elé. Kivettem két kiflit. Sósat. Egy fél lityi tej és megvan a reggeli. Gondosan az egyik tejes láda sarkára teszem a hét forintot. Nem lopok, még nem! Gazdag vagyok! Édesanyám tegnap este adott egy húszast, mert azt mondtam neki, hogy biciklitúrára megyünk az osztálytársaimmal. Erre azért volt szükség, hogy megszerezzem a pincekulcsot és így szívhassak apám jóféle borából két traubis üveggel. Most itt kocognak a tarisznyámban jólesően hűtve a combomat. Túrázunk igaz, de nem keróval, hanem a srácokkal. Itt az utcákon. Lázadunk? Hülyeség! Mindössze tetszik a kockás ing és a csőnadrág. Miért kell ideológiát keresni néhány tizenhat éves kölyök összeröffenésében és üdítő kis sétájában a város poros utcáin. Megjön végre Berger jobbról. Ő a híres musical főszereplője után kapta a nevét. Pont úgy néz ki. Köszönés helyet a lábam elé köp! Morogva odaugatja.
- Hoztál borot?- Amilyen az adjon isten olyan a fogadj isten. – Ja! – hörgöm válaszul és beleharapok a kiflimbe.
Kár volt, mert Jutkának tartogattam őket, de Berger felbosszantott a bunkóságával és le kellett vezetni a dühömet. Pofán mégsem vághatom! Felmentő sereg érkezik az árkádok alól.
Megjöttek a lányok! Jutka, Enikő és Ildi! Jutka magától értetődően lép oda hozzám és csókol szájon. Amikor elfészkeli a fejét a vállamon és miután bedugta a kezét a farmerom hátsó zsebébe, bólint oda kurtán Bergernek. Ő is utálja a nagypofájút! Enikő nem utálja, csodálja! Odarohan bálványához körbenyalja mindkét oldalon és közben be nem áll a szája. A tegnapi koncertről áradozik ahol Berger nem lehetett ott, mert megint bevitték a zsaruk. KMK. volt a vád azaz közveszélyes munkakerülés. Berger a nagymami nyugdíjából élt. Nem is rosszul. Valami külkeres vezető volt egykor a mámi és szép nyugdíja volt. Imádta húszéves unokáját és mindent megtett érte, hogy a kis Sanyika jól érezze magát. A kis SanyiBerger, egy kilencven magas derékig érő hajjal rendelkező erőmű volt. Soha nem dolgozott. Középiskolába sem járt, mert fájt tőle a feje. Vagy a foga! Így meg persze csak segédmunkásnak mehetett volna, ha elment volna dolgozni. Nem tette, ezért vitték be folyton a zsaruk. Ilyenkor bejelentkezett egy céghez melósnak és egyből elment táppénzre mert a nagynénje volt a körzeti orvos. Amikor letelt a két hét amitől már nem KMK-s, hanem álláskereső volt egy darabig akkor szépen kikörözött a cégtől. Volt már Berger minden, postás betonzó, kőműves segéd, pék, még úszómester is. Na, azt szerette, csak az volt a baj, hogy nem tudott úszni, mert utálta a vizet. Fájt tőle a feje. Vagy a foga! Valamilyen szinten a vezetőnk volt, de csak mert mindig ő ment elől. Őt kiszolgálták a kocsmában lévén már húsz éves volt. Egyszóval jól jött egy nagykorú a kis csapatnak. Jutka megkérdezte.
- Berger, merre megyünk ma?
- Tóci! – nyögte Berger, miközben mindkét kezével Enikő pólója alatt matatott. Ildi jobb híján balról belém karolt. Az ő barátja Zozó később csatlakozott hozzánk általában, mert el kellett látnia mozgássérült édesanyját minden reggel és ezért meg kellet várnia az újságost és bevásárolni.
Tóci! A Debreceni új építési területet takarta a szó. Tócóskertnek hívták. Utáltam ezt a környéket, de a csordaszellem nagy úr! Elindultunk, elől Berger és a hangosan visítozó Enikő, utána a két lány között én. A csajok boldogan majszolták a kifli maradékait és felnéztek a „férfire” aki gondoskodott róluk, vagyis rám. Miután Jutka szája széléről lecsókoltam az utolsó tejcseppet is magára hagytam a két lányt és előre mentem a vezérürühöz.
- Igyál Berger! – nyújtottam az egyik üveget. Ő még a csikket sem vette ki a szájából úgy döntött le talán fél litert. Megitta volna mind, ha hagyom, de nem engedtem. Kicsavartam a kezéből az üveget.
- Na, ez mint az anyatej! – böfögte és nagyot szívott a mezítlábas Kossuth csikkjéből.
Otthagytam, mert a Dobozi sétány végén az ovinál ott ültek Zakarék a környék hírhedt verekedői . Hátramentem a lányokhoz.
Zakar gúnyos pillantását a beképzelt Berger észre sem vette. Éreztem a bajt! Bejött!
Zakar nem bírta ki!
- Hé csöcsöskorsó! – szólt elmésen Jutkámhoz – Hagyd ezt a szakadt csóringert és fogd meg
az én váltómat. Jobb lesz neked köztünk!
- Álmodj csak ragyásképű! – szólott a nőm – Hülye popper!
- Most tépjem le a fejed, kis kurva vagy ha egyedül elkaplak? – kérdezte az izgága fiú?
- Emeld fel a hájas segged agymenő, ha hozzánk ugatsz! – mondtam dühösen és Jutka húzó keze ellenére odaléptem a négy lenyalt hajú diszkópatkányhoz. Úgy mozdult Zakar, mint a villám, de nálam nem volt gyorsabb, mert számítottam a jobb öklére, Hátraléptem, és így előttem zúgott el a dagadt kőműves ütése. Emeltem a bal lábam, hogy egy körkörös rúgással legyújtsam a hőbörgő fejét amikor oldalról a másik majom kirúgta a lábam. Hatalmasat dübbentem a poros sétányon. Amit még esés közben is láttam az az volt, hogy Jutka már a merénylőm hátán termett és csépelni kezdte a fejét. Felugrottam, ahogy csak tudtam olyan gyorsan, és Ildire néztem aki fenyegetően lóbálta a tarisznyámból kigurult tele borosüveget a többi srác felé. Mókás volt látni a harmincöt kilós csajt ahogy feltartja a másik két jól megtermett segédmunkást. Nem sokáig nézegettem a jelenetet, mert Zakar egy mozdulattal lerúgta kedvesemet a társa hátáról. Jutka fájdalmas kiáltására hihetetlenül berágtam! Már nem érdekelt, hogy egyszerre kaptam hatalmasat a pofámba és Zakar lábát a vesémbe. Pusztítani akartam! Öklömet, ami Zakar arca felé tartott utolsó pillanatban a torkába vágtam. Szó nélkül vágódott hanyatt. Ildi ellenfelei kiröhögték magukat és felém fordultak. Jutkám a földön ült és az oldalát fogta, Ildikó megijedve hátralépett és így ellenfél híján, vezérük „gyilkosa felé siettek mind a hárman. Hol volt akkor a fair play? A gúnyos mosolyuk a szájukra fagyott, amikor közéjük vágódott egy kilencven kilós üvöltő állat.
- Berger!
- Ezt nagyon tudta! Balhé, és szem nem marad szárazon. Kettőt ütött egyet rúgott és közben ordított! Mint egy vadállat! Egy majom még állt, ezt én ütöttem ki unalmamban. Felsegítettem a kedvesemet,majd elvettem a szipogó Ilditől a fegyvernek látszó borosüveget és Bergerre köszöntve, meghúztam! Azután odaadtam a butéliát a röhögő KM K-s nak és csitítani kezdtem sirdogáló Jutkámat. Néhány perc múlva felhangzott a sétány végén a várva várt sziréna. Rendünk éber őreit valószínűleg kihívta valamelyik unatkozó nyugdíjas. Átsegítettem a lányokat a kerítésen, majd egy mozdulattal utánuk ugrottam az óvoda kertjébe. Nyári szünet volt, így senki sem volt az intézményben. A garázsok felőli hátsó oldalon kiugrottunk majd folytattuk utunkat a Csapó utca betontömbjei alatt. Már majdnem a piacnál jártunk amikor szirénázó rendőrautó fékezett előttünk csikorogva. Kiugrott belőle maga Starsky és Hutch. A két makákó egyből Bergernek rontott! Hátracsavarták a kezét és a Lada motorházára fektették.
- Régi haverok?- kérdeztem halkan Bergertől
- Azok, hogy enné meg őket a fene! – válaszolta szokatlanul bőbeszédűen Berger.

Mint filmen nevelődött öntudatos magyar állampolgár odafordultam a két zsenihez és megkérdeztem.
- Mondja Rendőr elvtárs, mi a vád a barátom ellen? Nem csinált semmi rosszat!
- Azt sohasem tudhassuk! Maga is igazolja magát, hogy mit keres a tényállásban!- mondta a magasabbik szép magyar rendőri dialektusban. Sóhajtva elővettem a flepnimet és odaadtam a vitéz úrnak. Éppen csak hogy belenézett, mert megakadt a szeme kedvesem tépett blúzában alig alig bennmaradó mellein . Visszaadta az irományt, majd Jutka elé lépett.
- Na most az elvtársnő is ideadhassa a pakszust!
Odaadta! A majom fogta, közben a blúz rejtekébe bámult. Most ezt meg hogy vágjam pofán? A másik vasra verte a barátomat majd elkezdte.
- Alapos a gyanú, hogy maguk kezdeményeztek verekedést a Gáborjáni utcában nevezett Zakar Zoltán és társai sértettek ellen. Most vizsgálják őket a mentős elvtársak és antúl függ, hogy mi lesz a tényállás. Egy lakó látta magukat és leadta a személyleírást.
Akaratlanul is kihúztam magam, mentők, rendőrség, Zakarék a sértettek, ez rengeteg jótett egy napra. Berger kocsira nyomott arca is mosolyra húzodott. Ekkor a hátunk mögött megszólalt egy higgadt ember.
- A csapat most jött le tőlünk, nagyapának segítettek.- Zozó volt az aki a szomszéd házban lakott és nem mellesleg a főkapitány unokája volt.- Szervusz Sanyi bátyám! – kezelt le a nagyobbik zsaruval.
- Ha te mondod Zolikám! – enyhült meg a járőr.- Itt az ezredes elvtárs?- Kérdezte hitetlenkedve. Zozó válaszul a ház előtt álló fekete Volgára mutatott. A két zsaru levette a vasat Berger kezéről majd kezet fogtak Zozóval és minket szóra sem méltatva elhúztak.
- Na meséljetek marhácskák! – lelkendezett Zozó – Berger megint körözés alatt?
- Nem haverom,- mondtam- csak kicsit összeakadtunk Zakarékkal!
- Persze, én kimaradok minden mókából – szontyolodott el a lakli – csak azt ne mondjátok, hogy a mentő azért ment arra az előbb!
- Debizony! – kurjantotta Berger és kiemelte a tarisznyámból a maradék bort. Odakínálta a megmentőnknek, majd miután az nem fogadta el lehúzta a félliternyi maradékot. Zozó Ildit kérdezgette miközben újra elindultunk a Tócó felé.
Nagytemplom! Újabb kultikus gyülekezőhely. Rendünk tagjai tízesével álltak a híres épület mögött. Nem tudom hogyan, de itt már elterjedt, hogy levertük a bunkó Zakarékat és megkülönböztetett figyelemmel fordultak felénk a magunkfajta „csövesek”. Tíz méteren tíz üveg almabort kínáltak meghúzásra és a lányok markába fruttit és negrót dugdostak. Szinte elérzékenyülve néztem körül a harminc egynéhány Central parki figurán.
- Az én népem! – sóhajtottam magamban büszkén.
- Hová mentek? – kérdezgették, jellemzően Bergertől, persze nem tőlem vagy Zozótól . Ő kinyilatkozta.
- Tócó! – ennyi és nem több, majd úgy nézett körül kezében egy egy üveg borral mintha hatalmas malaszt formájában áradt volna szemeiből a kegyelem.. Egyre több helyről szóltak vissza a kisebb csoportok.
- Az építkezésre? Megyünk mi is! – Ekkor már közbeszóltam.
- Srácok, ha tényleg jöttök akkor több csapatban induljunk el, mert hamar ránkverik, hogy tiltott gyülekezés! – bólintottak, majd elindult az első tízes csoport a Műv központ felé. Utána a másik a Hatvan utca felé, végül mi hatan a Széchenyin.
Mire kizarándokoltunk a Tóciba, már mindenki ott volt az építési terület mellett, ahol a hatalmas beton elemeket tárolták. Mint idétlen, nagyra nőtt óvodások úgy bujkáltak a betondzsungelben. Berger tüzet rakott egy kútgyűrűben és egy isten tudja hol talált szalonna darabot kezdett el sütögetni. Én a betonelemek szélén leheveredtem a fűbe, fejemet Jutkám ölébe hajtva és boldog voltam hogy szívhatom a balzsamos, benzinfüstös, poros, mocskos, városi levegőt, miközben az égre törő panelházak csodájában gyönyörködhetem.

A napokban találkoztam egy kopaszodó, zömök öltönyös úriemberrel az önkormányzat várakozójában. Megdöbbenve fedeztem fel az arcvonásaiban Berger makacs képét. Ő nehezen ismert fel , hiszen majd száz kilót híztam azóta, de néhány perc múlva már röhögve beszélt kamaszlánya csínyeiről és állásáról a jónevű vállalkozónál. Mikor a következő mondatot kimondta egy pillanatra megállt bennem a vér és utálni kezdtem egy kicsit egykori vezéremet.
- Miért nem jöttök le a családoddal a hétvégén a kertembe. Jutka sem látott már téged vagy huszonöt éve. Ja, hogy nem mondtam? Ő a feleségem!