|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Egyik reggel, megyek az iskolába, Marika néni kint
söpröget az udvaron.
Köszönök neki: Csókolom Marika néni.
Visszaköszön: szervusz „kislyányom”.
Na, gondolom magamban, ez is egy fantasztikus nap,nem megyek suliba.
Vissza is fordulok, mert már senki nincs otthon.
Anyukám 3-ra ér haza, apukám meg még később.
Visszafekszem, nézem a tévét és közben élvezem,hogy mások épp matek témazárót írnak, míg én itthon lazítok.
Heh, ettől nagyon vagánynak érzem magam.
Berakok egy filmet: A bárányok hallgatnak.
Ez az a stílus, amit imádok….hetente legalább egyszer meg kell néznem,különben belázasodom.
Igen….ez viccen kívül így van.
Megyek a konyhába, félúton belerúgok a szekrény sarkába, elvágódok, mint a padlóváza és sírva röhögök saját magamon,hogy mekkora lúzer vagyok.
Felállok, de látom,hogy a zoknim véres.
Upsz, jön a riadalom, nem merem levenni.
Aztán mégis, lekapom, de érzékelem, hogy a körmöm beleakadt.
És tényleg! Tiszta horror, a beszakat lábujjköröm.
Jön a hányinger….nem bírom tovább, érzem, ahogy hányással telik meg a szám…rohanok a vécébe, de már késő, félúton kitettem a rókát.
Gyorsan felmosom.
Gondolkodni kezdek.
Orvos csak délután van….így is, úgy is mennem kell, mert ma lógtam.
Viszont így legalább van alibim, háhá, mekkora!
Azért nem mentem iskolába, mert belerúgtam a szekrénybe és nem tudtam lábra állni.
Vállon veregetem magam és nagyon büszke vagyok.
Vissza is mászok a szobába, de előtte még kinyitom az ablakot, hogy kiszellőzzön a hányásszag.
Kiülök a teraszra és élvezem a napsütést, ezen a szép áprilisi délutánon, a szép idillt csak a cigányok átkozódása és artikulálatlan ordítása zavarja meg.
Ma kapnak segélyt, ilyenkor buli van, holnap meg már a vasútállomáson koldulnak.
Hiába….nem ismerik azt a szót,hogy spórolás.
Na, de ne kanyarodjunk el ennyire a lényegtől.
Elindulok a fürdőbe, ég a villany.
Átfut az agyamon,hogy egyedül vagyok itthon és
nem hagytam égve.
Jön a felismerés:Betőrő.
Huh.
Megyek a konyhába,fogom a nagy kést.
Óvatosan osonok a fürdőhöz, közben minden verzió átfut az agyamon, amit valaha horror-filmekben láttam.
Tütü…tütü…tütü…így ver a szívem, egyre gyorsabban, gyorsabban és gyorsabban.
A tenyerem izzadni kezd, csúszik a kés, de még erősebben markolom, mintha segítő kéz volna
egy szakadék szélén.
Szóval szorítom a kést, nagylevegőt veszek és benyitok.
Akkor sokkol a látvány: Az öcsém ül a slozin!!!Ő is lóg.
Örülünk egymásnak, kölcsönösen azt hittük,hogy senki nincs otthon és,hogy a másik a betörő.
Én ráfogok mindent a lábamra…ő ráfog mindent a hasmenésre.
A baj csak az: mindkettőnknek igazolás kell.
Felöltözünk és elindulunk otthonról, tudván,hogy Anya nemsoká hazaér.
Még egy órát dekkolunk az utcán, nekem fáj a lábam, az öcsém meg folyamatosan fosik egy bokorban…de nem szabad lebuknunk, így felvesszük a kaméleon-effektust. Rejtőzködünk.:)
A dokihoz érve semmi nem jut eszembe.
Gáz…vajon egyből levágja,hogy hazudunk?
Vajon ad igazolást?
Bemegyünk…öcsém előadja a hasmenést, még lázat is szimulál és mutatom a lábamat és mondom,hogy nagyon fáj,hogy nem tudok ráállni.
A doki elmosolyodik és csak ennyit kérdez:
Hány napra kell igazolás?
Öcsivel egymásra nézünk…nyelünk nagyot, újból felvesszük a szemkontaktust a dokival, majd elröhögöm magam, erre az Öcsi hátbavág,hogy mekkora bunkó vagyok.
Végülis 1 hét „szabit” kérünk, és a dokibácsi szemrebbenés nélkül megírja.
Szétosztjuk az igazolásokat és marhára örülünk,hogy mekkora császárok vagyunk.
Elköszönünk, indulunk.
Becsukom az ajtót, kezünkben az igazolás, megfordulok….ott van Anya.
Nézi a papírt, dirr egy pofon.
Öcsém rámnéz…ő kapja a másik párját.Durr.
Bambulunk egymásra, szinte olvastam a gondolataiban. Még sosem voltunkennyire egy hullámhosszon az Öcskössel.
Fene se gondolta volna,hogy Anya is ide jön.
Mérgesek vagyunk.
Anya beültet minket a kocsiba és elindulunk haza.
Egész úton sajnálom magam,hogy milyen csúnyán alakult ez a mai nap és hogy én szegény, pofont kaptam.
Megállunk a ház előtt….
Marika néni még mindig söpröget.
Kérdezem anyát:Ennek nincs jobb dolga,csak hogy egész nap söprögessen?
Erre ő: HA nem söprögetne, nem tudnám,hogy lógtatok a suliból.
|
|
|
- november 21 2009 22:17:42
szellemes! |
- november 22 2009 12:43:45
örülök, hogy tetszett |
- november 23 2009 09:07:44
Kedves Zsuzska!
Nagyon jól sikerült kis történet. Most láthatod, milyen szerencsétek volt, az orvostól autóval mehettetek haza!
És hogy mire jó egy söprögető Mariska néni!
Hidd el, jót kuncogtam, amikor pofonokat kaptatok:"dirr" majd "durr", mert sikerült humorosan leírnod, pedig valójában sajnáltalalak Titeket!
Csak azt nem értem, hogy Mariska néni honnan tudta, hogy orvoshoz mentetek, és - ha késve is - nem az isklolába???
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 24 2009 13:32:30
Szerintem Mariska onnan sejtette, mi a pálya, mert már nem először huncutkodtak ezek a kölykök
Amúgy nagyon mókás |
- november 25 2009 13:40:18
Köszönöm szépen, örülök,hogy tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
