Napkorong

Hermina sokáig válogatott a tablókép és a családi fotók közt, a gyerek nem volt otthon, így szabadon garázdálkodhatott. Az érettségi, az átlósan elrendezett félprofil, amelyen a hosszú szőke haj a végtelenbe lóg le, mivel, vállnál zárta cakkos keretbe a fényképész. Ezt túlzásnak tartotta és fekete-fehérnek. Nem trendi, mondaná a gyerek. végül a negyvenvalahány évesnél maradt, ebből két beállítás létezett, mindkettőn az árbócot ölelgeti. A vitorlás a Balatonon? Az Adrián? Minden esetre egy fia pálma nem volt a képen, csak az árbóc, egy darabka fedélzet sok, víz és Hermina fürdőruhában. Domború volt, minden irányban - a képen. Az egyik kifakult, a másik kicsit életlen, végül az utóbbit még előnyosnek is találta.

Hosszas piszmogással feltöltötte, ezt nem kellett volna!

Tündérke111 - ezen a néven regisztrált. Közben nem sokat foglalkozott azzal, hogy hány év múlva? Mármint a 111?!
Jól sikerült, feltette a cimét nami-kukac....
Mi legyen publikus, Magyarország vagy Pápua-Újgínea? Tök mindegy! Belépett.

Eleinte a kersztrejtvényre hajazó, jó szó, megjegyezni, sokat érnek a betűk! Szóval valami keresztrejtvényszerű betűkirakós, ahol a betűkészletet a gép adja, a partner magad választod. Egy álló éven át házsártos, bagolykodó és teljesen magányos nők, szinglik és az életben is pontvadászok, vagy éppen belefáradt, megkeseredett magafajták ültek melléje, ha vesztett maradtak, ha nyert leléptek, olykor köszönés nélkül. Olyan szavakat raktak ki, amelyeket sem az értelmező szótár régi kiadása, sem Jókai nem ismert! A suli vagy valami drasztikus népi kifejezés elfért az iskolai és sms-zsargon mellett.

Néha megpóbált kártyázni, megboldogult apja imádta. A kártyát is, és negyvenöt vagy negyvennyolc után már csak otthon a konyha asztalnál. Gyakran vesztett, így alig maradt államosítani való. De a lapok zsíros fogása. Az megmaradt, otthon a családban is volt kártyapakli, mind a kettő, a magyar kártya és a römi. Bridzselni nem szokott, meghaladta az értelmi képességeit. Nem mondta, de gondolta. Mégis, ugyanazt a partit kétszer lejátszani?

Hermina szobájában, amely nappali és étkező, hálószoba és szalon volt a rendeltetését tekintve, áll egy kredenc vagy komód. Nincs jelentősége, mint ahogy annak sem, hogy nippek, herendi procelánok vagy kristályvázák állnak-e rajta? Az épület farkasfog alaprajzú, a kiugró saroklakások ablakai két szomszédos falon tátonganak. A szoba ezért világos és napos, de lefüggönyzött. Így hát Hermináról semmi nem tudunk meg. Azt sem, hogy ódivatú ágyban vagy rekamién tölti-e el éjszakáit? Netán van-e számítógépe? A kisszobában egy kétajtós szekrény lakik, előtte pelenkaszárítón, frissen mosott alsóruházat, amelyről nem illik beszélni!

A számítógép azonban jelentős szerepet játszik az életében. A beépített szekrények a kurta előszobában vannak, közel az ajtóhoz. Az előszoba falon fogasok, alatta egy pár viseltes cipő.
A fogasok üresek, majd télen, amikor a naftalinból előkerül a télikabát.

Visszamegy a szobába, a falakról bekeretezett fényképek merev tekintete néz rá, villog a számítógép, leül eléje. Ez a Hermina, egy másik Hermina, amint a kezét az egérre helyezi!

András és Noémi gyakran ült a kártya asztalnál, megtette az ebédlő asztal is. Étkezni is szoktak, vasárnaponként a két házaspár néha meghívta egymást, hol az egyik szomszéd főzött valami jót, hol a másik valami érdekeset, de kávét minden esetben. Ezt a rítust ki nem hagyták volna!

András és Noémi lassan elkoptatta házastársát, ki így, ki úgy, maradt az öregasszony, aki olykor csalni szokott. Ezért nem áruljuk el, hogyan is került a képbe!

Aztán az öregasszony az urnatemetőbe, a kártyapakli az asztalfiókba került. Ott is marad, egy megvakult elemlámpa és örökre hallgató zsebrádió mellé. Az öregasszonynak néha virágot vitt valamelyikük, szigorúan csak délelőtt. Noémi gyakrabban járt oda, ennyit az igazság kedvéért elárulunk. egyébként nincs jelentősége, minthogy annak sem, hogy az utolsó partit végig lejátszották-e?

Az is teljesen jelentéktelen mellékkörülményként ment feledésbe, hogy a makk tizes sarka hiányzott-e? - Szerintem, igen. - állította András, Noémi, mint mindig kontrázott, ő a tök kilencesre emlékezett, amelyik úgy-e a talonban maradt. Teljes képtelenség! Akkor mitől lett volna zsíros és szakadt?

Négyesben is ezt a paklit használták, logikus, nemde!

Most András ágyában sokan fekszenek, egy folyóirat, kifizetetlen csekkek társaságában és egy körömolló, az ágy elvileg kétszemélyes.. A számítógép a másik szoba sarkában. A hírek- bulvár, elvágta, levetette, elsikkasztotta, vagy a politika ugyanaz tökben csak miniszter volt az illető...
Esténként leültek egymás mellé vagy szembe egymással és kártyáztak. Ez napközben is megesett velük, de ma tunderke111 leült harmadiknak és várták, hogy kiegészüljön a társaság. András és Noémi mindig ugratták egymást, de ha valamelyik snapszert mondott az végzetes volt a partnerekre nézve. Leginkább Noémi találta el a megfelelő kezdő lapot.Lényegében nem változott semmi. Órákon át így ment ez, amíg egyszer egy színházi előadásra nem vett jegyet valamelyikük. Na, nem együtt akartak menni, de a partner lemondta!

Noémi beóvakodott az ajtón, habár a színházban találkoztak hosszú évek után személyesen, de mégis felment.. Igaz, a rend kedvéért csak másnap! Felment András lakására, egy másik városban, megnézni változott-e a berendezés? A lakás sokkal kisebb volt, de 3 helyiség használhatónak látszott, a konyha, benne a párolt zöldség és a csirke saját levében, fehér borral megkeresztelve. A fürdőszoba, hideg-meleg folyóvíz, távfűtés, tiszta törölköző és parányi hálószba, amit elfoglalta a franciaágy. Ezutóbbinak jelentősége is lett, de csak a zöldség körettel tálalt csirke után.
Hogy a tisztességen csorba ne essék, nem tudhatjuk meg, mi történt és mi nem, miért nem a színház után aludt Noémi a városban és miért ment haza, mi volt olyan sürgős neki!

Ekkor jött Hermina, bocsánat, tunderke111 az asztalhoz, a maga virtuális valóságában, napbarnította, negyvenéves vagy alig több ezt már a fénykész sem fogja elmondani, ahol a filmet előhívták. Az örökélet a Földön még várat magára, a túlviági hívószámát ő sem adta meg Herminának!
András pacsit küldött, míg a lányok buzgón csábították a reménybeli negyediket.

Manapság az anyakönyvvezető félállásban is ki tudja állítani a halotti kivonatokat, ha van kórház a közelben, akkor ez némileg módosul. A házasságkötésre alkalmas termeket nyugodtan kiadhatják. Konferencia turizmus, termékbemutató?
Így hát Hermina miatt sem fájhatott a feje egyik családjogásznak sem, a bíró akár szabdságra mehetett volna, vagy a pulpituson bóbiskolva egy régen húzódó gyermekelhelyezési per iratai felett.

Napbarnította és szőke, micsoda idomokkal! Andrásnak kóstollhatnékja támadt. Lényegében nem változott semmi!
A kártyaparti döcögősen, de megindult, az első snapszert Noémi és András elbukta, de aztán Noémi meghívta a piros ászt. Ahogy az lenni szokott, András bemondta, rátette a negyvenre, a királyra, és kész. Tulajdonképpen Hermina és a felmeredő árbóc a távoli vizeken maradhatott volna. Ha nem változott volna semmi.

Egész este veszekedtek. András a félmagas, jól fútött panelben és Noémi a mestergerenda alatt, nem fért a bőrébe! Máskor nagy egyetértésben mozogtak az egerek, peregtek a partik, hívtak ászt vagy tizest. Ha királyt vagy felsőt, a másik tudta! Így volt ez akkor is, ha más partnerrel játszottak vagy nem sikerült egymást meghívni. Akkor kajánul gratuláltak a vesztesnek, vagy vigi-puszikat dobtak. Ez a szokás szerint vígasztalás lett volna, de a másik úgysem látott a méregtől!

Hermina elemében volt, végre az ócska betűk helyett egy kandúr is volt az asztalnál, magányos, kiszáradt aggszüzek helyett egy férfi!

Megtalálták egymás imélcímét és csevegő kapcsolatát, csevegtek, a betűk mindent elmondanak és elviselnek.

András felöltözött, az első randevúra még nyakkendőt is kötött. Fel sem túnt, hogy a cukrászda milyen kényelmesen közel esik a lakásához! Megérkezett, kezében... de mindjárt el is ejtette! A szomszéd vénasszony a levendulakék ruhájhában, amely le nem ment róla soha, kíváncsian és kissé idegesen az óráját nézte a megbeszélt sarokban. András illendően köszönt rendelt egy kávét, leült egy asztalhoz, fizetett és elment. Odakint, letépte a nyakkedndőt magáról. - Na ez a vén banya, aki minden hónapban kétszer leáztat és éjszaka járatja a mosógépet nyugodtan a fenekén maradhatott volna, otthon, kár volt felemelnie.
Belesápadt, ha arra gondolt, hogy azt az újságot az utolsó pillanatban sikerült zsebre gyűrnie!

Este a kártyaasztalnál nélkülözniük kellett tunderke111-et, azért másokkal is ment a játék, Noémi kérdezősködött, hogy szombaton vagy vasárnap jön-e ebédre?

Persze, nem az asztalnál kérdezte, szkájpon jelentkezett.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - november 25 2009 08:49:47
Kedves Rapista!

Szerencsére tőlem távol állnak az ilyen dolgok, amiket itt olvastam.
Én a számítógépet munkavégzésre, no meg két honlapon való publikálásra használom, és olvasom a jobbnál jobb, vagy a rosszabbnál rosszabb alkotásokat. Mert mintkét véglet megtalálható. Nem folytatok sem "csevelyt" sem egyéb játékot senkivel, mert arra nem is lenne időm, de nem is tudom, hogyan kell. Sok üzenetet kapok e-mailben olyanoktól, akik ráérnek küldözgetni, de legtöbbször olvasatlanul ki is törlöm azokat is.

Visszatérve a történethez: a virtuális dolgok nekem nem nagyon jönnek be, én szeretem a valóságos, kézzelfogható dolgokat!
De azért érdekes volt, és tanulságos is egyben írásod!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

rapista - november 25 2009 11:12:54
Erősen konzervatív vagy, pedig a korod nem erre predesztinál...

FELTEHETŐEN NEM ÉRTED A MAI MAGÁNYOS EMBEREKET, MERT ELFOGLALOD MAGADAT!

De bocsáss meg ! Szociográfus vagy? Vagy NEM A MŰVET értékeled, a formaai megvalósítást?

AZT ÍRD MEG, KÖNYÖRGÖM milyen volt a szemedben MINT NOVELLA !

nem kártyázni hívom sem a NAPKORONGOS csapatot sem a folyóiratokat, a rohadt posta elvesztette az ajánlottan feladott novelláimat - moist mérgelődtünk a szerkesztőséggel..
KIOMARADOK A KÖVETKEZŐ SZÁMBÓL (NYOMTATOTT SAJTÓ, de ők sem szeretik a csatolt fájlt, vajonmiért? miért a postást várják, aki nem csenget EGYSZER SEM

)

MÉRGES VAGYOK, MERT PROFIKRÓL VAN SZÓ, ITT BARÁTI TÁRSASÁG VAN JELEN! nem nézem le, nehogy félreértsd, de a 20 oldalas pályázati novellámat féltem, vajon a CD épségben eljut-e?!

Aki ráér kártyázzon, aki pasizni akar pasizzon -ÉN CSAK MEGIROM, kedves Zsuzsa!

rapista - november 25 2009 11:45:15
bb a melléütésekért, de tétje volt a levelemnek! olyan folyóirattal levelezek, amelyik szokott tőlem közölni - és nem érkezett meg!
érthetően ideges vagyok!!!

Torma Zsuzsanna - november 25 2009 12:16:39
Kedves Rapista (István)!

Meg ne haragudj, hogy azt írtam, amit írtam, ez csak az én magánvéleményem.
Maga a novella jó és érdekes, sőt még a csattanó sem maradt el a végéről, amikor a András az unatkozó szomszédasszonyt meglátta!
De azt is őszintén megvallom Neked, hogy Tőled már jobbat is olvastam. Ezt mint teljesen kívülálló mondom abból a szempontból, hogy én magam nem igen írok novellákat.
Azt, hogy a posta elvesztette az ajánlottan feladott novelláidat, végtelenül nagyon sajnálom, és együttérzek veled. Elhiszem, hogy dűhös és ideges vagy! De kérlek, azért rám ne haragudj, és ne szórd átkaidat rám, hiszen még ha nem is vagyok túl értelmes ember, akkor is egy érző lélek vagyok.
Egyébiránt nem akarok mentegetőzni, de valóban nem az a fő dolgom, hogy az alkotásokat olvassam, (s nagyon sokat nem is tudok elolvasni), hiszen számítógépem csak a munkahelyemen van, s így a munkámat is elvégezve, s két irodalmi lapot is olvasva, néha szerkesztve nincs egy pillanatnyi szabad percem sem. A munkavégzés az első, és többszöri be- és kilépés árán tudok csak itt lenni, rövidebb-hosszabb ideig.

Távol áll tőlem, hogy Téged, vagy bárkit megbántsalak, és néha már az esik rosszul, ha mentegetőznöm kell valaki előtt, mert aki igazán ismer, az biztosan tudja, hogy én senkit akarattal nem bántottam meg soha!

Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna

rapista - november 25 2009 12:57:22
Szó sincs megbántásról..

várom bárkitől az érdemi hozzászólást!!