|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Az utolsó ebéd
A kislakás légterét betöltötte a konyhában terjengő ebéd ínycsiklandó illata. A fazékban tárkonyos gombaleves főtt, a sütőben előző nap bepácolt karaj volt összerakva szalonnával, hagymával és krumplival. Regina lendületes mozdulatokkal reszelte a kígyóuborkát az uborkasalátához. Az őszi napfény, melynek melege az ablak túloldalán rekedt, aranybarna színével befestette barna félhosszú haját.
Tibor kényelmes foteléből fél szemmel rögzítette agyában a látványt, majd kortyolt egy jólesőt a hideg, habos sörből. Szerette a vasárnapok nyugalmát és kényelmét, a semmittevést, a finom ebédeket, és még a mai napra megérkező egyhangú hétköznapok előszele sem kedvetlenítette el.
-Minek ide egy gyerek?- morfondírozgatott magában- Csak megzavarná kettőjük harmonikus egységét, rögvest körülötte forogna a világ, belépnének az életükbe a pénzzel, idővel járó „sosem elég” gondok, az egész életre szóló felelősségről nem is beszélve. Jól van ez így, ahogy van, és az utóbbi időben Regina sem szekálja már ezzel a témával. Biztosan beletörődött… Ránézett a nőre, alacsony törékeny alakjára, fiatalos, szép arcára, melyen nem látszott a kettőjük közti öt év korkülönbség, a nő javára. Elégedett volt. Hátradőlt a fekete bőrfotelben, kortyolt újra egy jólesőt megint a hideg, habos sörből.
Sajnos már nem tudott olvasni Regina gondolataiban, vagy akár csak az elmúlt néhány hónap apró jeleiből sem…
Regina megterítette az asztalt, megrebbenő nyugtalan mozdulatokkal többször átsimította az abroszt, mint ha csak a fejében megáradt zabolázatlan gondolatokat akarná biztos mederbe terelni a kezével. Nem tudta, hogy jól döntött-e, nem tudta, hogy mi a helyes, csak azt tudta, hogy ez így nem mehet tovább. Gyereket szeretne minden áron. Nem várhat tovább, két napja, hogy betöltötte a negyvenet és céltalanul, értelmetlenül telnek a napjai. Pedig ő anyának született, genetikailag belé lett kódolva, az ereiben áramló vérébe, a tudatát irányító agyába, minden zsigerébe, Ő ANYÁNAK SZÜLETETT.
Már tíz éve élnek együtt Tiborral, öt éve, hogy eljegyezte őt, és azóta megállni látszék az idő. Se házasság, se gyerek. Az előbbi nem is számítana, de az utóbbi… Ha szóba hozza a gyermekvállalást, mindig csak vita kerekedik ki belőle, ezért hónapok óta hallgat. Egyre kevesebb időt tölt itthon, egyre többet a munkahelyén és a barátokkal. A kettőjük közti párbeszéd is elhalt szépen lassan az évek alatt. A szex pedig csak sokadrangú kötelezettség lett az együttélés listáján. De ez így nem mehet tovább…
Némán kanalazták be a levest, a második fogásból Regina már nem tudott enni. A magába gyömöszölt kevéske folyadék is csak liftezett a gyomor és a torok közti szakaszon. Tibor az utolsó falat hús után felnézett a tányérjából és megjegyezte:
-Hát ma nem voltál valami éhes.
-Beszélnünk kell- felelte Regina és gyomrát még szorosabb satuba szorította az idegesség.
-Na, kezdődik- morogta a férfi, mintegy magának, majd hangosan hozzátette- hallgatlak.
-Nem bírok így élni, céltalan az életem és lassan megöregszem anélkül, hogy gyerekem lenne.
-Tudtam, hogy most ez jön…
-Nem, nem hiszem, hogy tudod, mit fogok mondani… Elhagylak. Kibéreltem egy lakást, mától ott fogok élni, egyedül. Új életet kezdek, talán még nem késő.
-Egyedül, persze, biztos bepasiztál!- horkant fel a férfi, de a nő leintette.
-Egyedül, de már nem számít, mit hiszel, vagy gondolsz. Megyek, összepakolom a ruháimat. A többit majd néhány nap múlva megbeszéljük.
Regina reszketve felállt az asztaltól és elindult a szobába. Nem mert hátrafordulni, nem akarta látni a férfi arcát, nem akart a szemébe nézni, csak menni akart, el innen.
Tibor hátrarúgta a széket, mely hangosan csattant a konyhakövön. A nő után csörtetett a szobába. Lelkében az indulat és a kétségbeesés vívta kegyetlen harcát. A háló ajtajában megtorpant, kezével úgy szorítva az ajtófélfát, hogy ujjai belefehéredtek. Csak állt ott néhány percig, bámulta az asszony hátát, majd szótlanul megfordult és kiment a hálószobából.
Regina érezte magán a férfi tekintetét, mely felperzselte, égette a lelkét, majd hallotta az ajtótól távolodó lépéseket. Érezte elgyengül, de ereje utolsó morzsáival befejezte a pakolást. Most nem hajtogatott, csak bedobálta a ruháit egy bőröndbe és egy sporttáskába, majd kivonszolta azokat a hálószobából.
Mielőtt kilépett volna a közös otthonból, visszafordult. Látta, hogy Tibor ott ül a fekete bőrfotelben, kezében a pohár sörrel. A lelkében dúló viharról csak összeszorított szája árulkodott.
-Elmentem, majd hívlak- sóhajtotta Regina és bezárta maga mögött a bejárati ajtót.
Tibor fénytelen szemmel meredt a fa ajtóra, mint egy koporsóra, mi visszavonhatatlanul, örökre lezárul, s csak ennyit mormogott:
-Hát menjél, baz’meg- majd kortyolt egyet a hideg, habos sörből.
|
|
|
- december 02 2009 10:12:28
Kedves Emese!
Nagyon szépen, érzékletesen, érthetően le tudtad írni a rövid kis történetet az utolsó ebédről, ami szerintem most egyikőjüknek sem esett túl jól.
El tudom képzelni, hogy igenis, megtörtént esetről lehet szó. Van ilyen, amikor csupán önzésből az egyik vagy a másik fél nem akar gyermeket. Ennek lehet az az oka is, hogy esetleg a férfinak, vagy a nőnek már született gyermeke mondjuk egy előző házasságból, és a következő kapcsolatából már nem akar gyermeket. Ez megviselheti azt a nőt, vagy férfit, akinek még addig nem született gyermeke sehonnan sem, és a jelenlegi kapcsolatban nincs erre lehetőség épp az előzőek miatt.
Ha a férfi, vagy a nő, amúgy sem akar gyermeket, akkor nincs is semmi baj, de ha akar (mint ebben az esetben a negyvenes nő), akkor sokkal nagyobb a baj, mint azt gondolnánk.
Ezért, szerintem a nő jól döntött, amikor otthagyta a magát biztonságban érző és nyugodtan söröző partnerét!
Nagyon szomorú, ám emberi történet, amikből nem lehet sohasem kifogyni, mert az élet mindig produkál újabb és újabb hasonló helyzeteket!
Örültem, hogy olvashattam, de jobban örültem volna ha a történet vége is a várt, a jobb megoldások felé változott volna.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 02 2009 20:03:18
vannak történetek, amiknek bárhmennyire is szeretnénk, nem mi írjuk a végét... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
