|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Hű, de ciki…
A parkban a vénasszonyok nyara még ölelte a fákat, de a földön ringatózó néhány megsárgult levél már az elmúlásnak táncolt. Az utolsó meleg napsugarak kicsalogattak aznap is ebédidőben a munkahelyemről. A szokásos sajtos- paradicsomos szendvicsemet majszolgattam, mikor a szemközti középiskolából lassan kifelé szállingóztak az utolsó órák után a fiatalok.
Kamasz lányok csoportja tartott a mellettem lévő pad felé, nevetgélve. Akár az én lányom is lehetett volna valamelyik, olyan egyformák voltak. Félhosszú, ferde frufrus frizura, szűk farmer csőnaci, derekukra lazán felkötött pulóver és tornacipő. A nehéz tankönyveket szinte észrevétlenül cipelték magukon a hátizsákokban vagy oldaltáskákban.
Jöttükre még a hervadozó virágok is megemelték a fejüket. Az élet mindent elsöprő hite nevetett a szemükben. A padon ülve én is feltöltődtem belőle.
A lányok letelepedtek a kopott piros faalkalmatosságra és harsányan beszélgetni kezdtek:
-Az e heti kinek cikibb az anyukája ülést ezennel megnyitom- jelentette ki kuncogva kamaszlány 1.
-Okés, de az ebédet se felejtsük- mondta kamaszlány 2, és kutatni kezdett mindent elnyelő hatalmas batyujában.
Csak ne cigaretta legyen- kérleltem magamban az égieket, majd megnyugodva konstatáltam, hogy egy nagy zacskó gumicukor került elő a táska mélyéről.
Lecsaptak rá mindannyian, mint a sáskák, s csámcsogva, szájukból ki-be húzogatva rágcsálták a nyúlós édességet. Megmosolyogtatott gyermekcipőben járó nőiességük és a csoportszellem diktálta gátlásoktól mentes viselkedésük. Felkeltette érdeklődésemet ez az ülés, s reméltem nem zavarja meg őket jelenlétem. De mivel a baráti körhöz nem tartoztam és tizenhat éves jóképű srác sem voltam, ezért számukra nem is léteztem.
-Nos, az én anyám a múlt héten fogyókúrába kezdett- nyámnyogta két falat között kamaszlány 1- apám addig szekálta a kis hurkák miatt a hasán, hogy elment és vett futószerkót, fejpántot, pulzusmérőt, majd telerámolta a hűtőt fogyikajákkal.
-Milyen az a futószerkó?
-Anyu azt gondolja menő…Fekete cicanaci, szűk rózsaszín toppal. Képzeld el benne a negyven éves anyámat! Muris. De mikor a fejpántot is felveszi, ki sem lépnék vele az utcára. Ja, és a fogyikaják miatt egész hétvégén éheztünk apuval. De jó ez a kis nasi!
A lányok részvétteljesen szörnyülködtek egy kicsit, míg én lepillantottam a saját úszógumimra. Hát igen, holnaptól majd én is futok, a cicanacit meg kivágom a kukába…
-Nekem meg két nap múlva lesz a szülinapom és egy hajvasalót kértem anyutól. Most is tiszta gáz a hajam, folyton behullámosodik- forgatta fejét kamaszlány 3.
-Nem gáz, de a hajvasaló valóban létszükséglet lenne- helyeseltek a többiek.
-Na ugye! Anyu viszont azt mondta, hogy a hajvasaló tönkre teszi a hajamat, s számára olyan, mintha drogot kérnék!
Hatalmas hahota kísérte a bejelentést. Még az én szám szélén is megjelent a mosoly. Igen, minden szülő a legjobbat szeretné csemetéjének.
-Akkor mit szóljak én?- sóhajtott kamaszlány 4.- A szemceruzámat sem tarthatom otthon, mert anyu kivágja. A suliszekrénybe kell beraknom. Minden reggel kihúzom a szemem a klotyóban, s minden nap lemosom, mielőtt haza mennék. Ugye nem látszik már a szemcerka?
Még elhallgattam volna őket, tanulva anyukák „cikijéből”, hogy mit is kéne és hogyan másként csinálni, de várt a munka. Miközben a park kavicsos útja gördült el a talpam alatt, elmerengtem a generációs különbségeken. Mikor fiatal voltam, számomra is „ciki” volt a negyvenes anyukám viselkedése. Akkor még nem értettem, hogy az ember lelke nem öregszik, csak tapasztalatokat szerez, amik egy, s más dologban megváltoztatják a nézeteit. Ami öregszik az a testünk, s mivel ez a tény érzékelhető, befolyásolja a másokról kialakított véleményünket. Majd negyven évnek kellett eltelnie, hogy megtanuljak máshogy látni…
|
|
|
- december 03 2009 05:22:00
színes! |
- december 03 2009 11:01:23
Kedves Emese!
Bátor voltál, hogy leírtad az általad tapasztaltakat és hallottakat. Szerintem nagyon sokszor nagyoon sok minden le lehetne írni a mai fiatalok viselkedéséről. Hogy nap mint nap utazásnál, vagy az utcán menve mennyi minden látunk, hallunk, azt én is csak megerősíteni tudom. Talán legjobb az, ha nem tudjuk meg a véleményüket rólunk. Mert mit mondhatnék én, már 56-57 évesen magamról, és vajon hogyan látnak engem a mostani fiatalok, nem biztos, hogy szeretném tudni.
Írásod jó volt!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 03 2009 17:54:34
köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
