|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Gy
Karcolat
Megmozdul-e benned egy világ?
Ha felsír a hegedű
Felriadtam éjszaka a minap, s a szomszéd szobából a televízió képernyőjéről hegedű sírását hallottam. Valami csodálatos dallamot sugározva az éjszakába zokogott a mesteri hangszer. Figyelmeztetés, riasztás, hívás, kiáltás voltak ezek az akkordok. Bennem is szunnyadó húrokat rezdítettek meg. Életem mozaikkockáiból, fiatalkori élményekből, a gyökerekhez ragaszkodó érzelmi erőkből összegyűrt dobogó szívemet riasztották: egyszer, legalább egyszer mulatni még, magyarosan, úgy isten igazából! Fülemnél érezni a síró hegedűt, s vele zokogni, eldalolni bánatom...
Felriadtam éjszaka a minap újfent hegedű hangjára. Oroszul dalolt egy női hang és ismét sírt a hegedű. A honvágyról zokogott, Mátuskát-Rossziját sírta-idézte meg a dal. S a bensőmet tépte. Fájdalmasan érintett, ködlepte érzelmi világot állított napfénybe, életemről rántotta le a leplet hirtelen. Istenem, belesajgott belsőm, elnyomva lélegzetem: Igen Oroszország, - a szó, a dal, az emberi élmény, a megtapasztalt lélek, megélt és elvesztett szerelem, a tájak végtelensége - itt vagytok bennem, éltek és megfértek magyarságommal. Kiegészítitek azt... Európaibb vagyok ennek köszönhetően. Egy más kultúra tapintható értékközelségével vagyok másabb. Gazdagabb és szomorúbb egyidőben.
Felriadtam éjszaka a minap, nem sírt a hegedű. Mindössze a korhoz illő digitális hegedű hangján (a Monti csárdást játszva) szólt mobil telefonom. Barátom küldte üzenetet jelezte. Fájdalmas húrok rezdültek meg bennem. Hirtelen megszakadt találkozásaink, eszmecsere szintű beszélgetéseink hiánya, az életről történő elmélkedéseink pótolhatatlansága mozgatta meg érzelemvilágomat.
Felriadtam éjszaka a minap, s vogulok földjéről, Andrej Tarhanov költőtől jött üzenet. Figyelmeztetett: Még, akár tüzek parazsa,
piroslik itt a berkenyebogyó,
s hegedűként zokog a rigó...
Rádöbbentem: újra átölelném a berkenyefát: Daloljunk, barátom...
Harkály, üssed a dobot! Hahó!
Sírjál, hegedű hangjával, sárgarigó!
|
|
|
- december 04 2009 17:09:02
külön világ vagy a határon!
szépen írod le a hangszer "lelkét" - nem az alkatrészt értem rajta..
a hangjának különlegességét..
Az esztétikumról írok...
A tartalom egy külön világ.. sajnos nem kerestem fel Baskíriát, pedig megismerhettem volna, bocsi a személyes emlékért, amiben a soha meg nem hallgatott hegedűjét felidézem.. |
- december 04 2009 22:21:54
Köszönet a kedves-értékes véleményedért. S tapintatodért, megértésedért a mélyen személyes élmények iránt.
Vogul |
- december 07 2009 10:49:40
Kedves Vogul!
Milyen jó, hogy mindenütt a világon a hangszereknek ugyanolyan a hangja, ha húrjaikat vagy billentyűiket megpendítik vagy leütik, lehet az gitár, hegedű, zongora vagy egy gyönyörű hangú fuvola vagy szakszofon. Néhány napja néztem egy ideig Horgas Eszter fuvalaművész estjét a Művészetek Palotájából közvetítve, és élvezhettem a különböző hangszereken megszólaltatott "zenei párbeszédet", csodálatos élmény volt.
A hegedű muzsikája lehet bús, vagy vidám, de gyönyörű hangokat lehet előcsalogatni a vonó és az emberi ujjak segítségével.
Megható, ahogy írtál róla, és nagyon szép a befejező versidézet is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 07 2009 13:44:39
Kedves Zsuzsanna, hálásan köszönöm, meghatottak, megsimogattak szavaid-értékelésed! Köszi.
Vogul |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 25. szombat,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
