|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Istenszerepet vállalhat az ember a környezetünkben előfordulól egyéb életformák számára
Olvasók híján Bulgakov A Mester és Margarita című könyvét olvasgattam a könyvtárban azon a trópusian forró napon, amikor egy zöld gyíkocska sétált be hozzám. Az ajtó félig nyitva volt, így kopogtatnia sem kellett. Illendően megállt a küszöb talpfáján, mellső lábacskáit az ajtófélfára emelte, s fejét lassan jobbra-balra mozgatva rám nézett.
- Üdvözlöm gyík úr! – mondtam hirtelen meglepetésemben, nem is gondolva arra, hogy, meglehet hölgy-gyíkkal állok szemben.
Mintha fejecskéjével intett volna, úgy látszik elfogadta-viszonozta illendő köszöntésemet.
- Tudunk magukról. Sok könyvünkben szerepelnek – siettem megnyugtatni, mert ahogy az ajtófélfára támaszkodtak lábai valami inspektori szellem, ellenőrző szigorúság sugárzott belőle. – Színes rajzokon, sőt fényképeken is illusztráljuk magukat. És a gyíkok népszerűek, sok fiú és lány olvassa ezeket a könyveket! – soroltam sietve, mert szemében nem láttam barátságos fényt megvillanni.
- Mutathatok is néhány legújabb kiadványt...- folytattam, amikor a furcsa vendég testhelyzetet változtatott s néhány lépéssel közelebb jött hozzám. Hirtelen megtorpant, fejecskéjét magasabbra emelte és hitetlenkedve tekintett rám.
Szép zöld szeméből mintha azt olvastam volna ki: - Egy szavát sem hiszem. Mit tudnak maguk az életünkről?!...
A tiszteletét tette gyík ezzel mintha teljesítette volna küldetését, köszönés nélkül kisétált a félig tárt ajtón. Amikor megfordult, valami furcsaságot vettem észre rajta... a gyíkocskának hiányzott a farka.
|
|
|
- december 10 2009 07:21:05
Kedves Vogul!
Aranyos kis történet a gyíkocskával való találkozásotokról.
Örömmel mondhatom, hogy kint a telkünkön, nekem is volt már szerencsém gyíkkal találkozni, nem is eggyel (vagy talán eggyel, de azzal többször is), és én is szoktam beszélni hozzá/juk.
Olyankor megálltak, szemeikkel rám néztek és figyeltek. Ezeket a röpke találkozásokat igen bensőségesnek éreztem ezzel a pici hüllővel kapcsoaltban, pedig általában egy kicsit írtózom a hüllőféléktől. Egyszer az egyik előttem fogott meg egy szöcskefélét, és gyorsan meg is ette. Ha nem riasztuk el valamivel, sokáig lehet figyelni őket, és ha beszélünk hozzájuk és nem próbálunk közeledni, akkor maradnak egy ideig a látóterünkben, mielőbb eltűnnének a fűszálak között.
Sajnálom, hogy ennek a gyíkocskának hiányzott a farka, sajnos, ilyen is megesik, de - ahogy én tudom -, ki fog neki újra nőni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 10 2009 12:50:35
Zsuzsa, Kedves, köszönöm, hogy megosztottad velem gyík-élményeidet. Örülök, hogy sok ember gondolkodik hozzám hasonlóan és érdeklődve, tisztelettel viszonyul az egyéb, tőlünk talán alacsonyabb rendű életformákhoz is. Én minden életet mélységesen tisztelek. Hiszen minden életforma valahol egy csoda. A vogulok, jól ismerem irodalmukat, hitvilágukat, hisznek a szent fákban, hogy lélek van bennük. Egy nyáron magam is átéltem ilyet: pillanatokig egyértelműen éreztem: jelt adott a szilvafánk, pillanatig kommunikáltam vele.
Köszönöm véleményed.
Szeretettel: Vogul |
- december 11 2009 00:35:53
Bár tényleg lehetne szomorú is, de a gyíkok néha szerencsésebbek, mint az meberek..
Az írás minősége a lényeges a szememben - és az nem hagy kívánni valót, CSAK OLVASNI VALÓT! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
