|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_A madarak a szívembe költöztek
Megunva a szobahomály langyos bezártságát, a szabadba vágytam, napfényben szikrázó hóra, levegőre, repülő madarak látványára. Koldustarisznyaként nyakamba akasztottam a határt és tüdőmet teleszívtam a tél leheletével.
Bakancsom talpa alatt csikorgott a hó, ahogy baktattam lassan a vasúti töltés mellett. A téli tájat vizslattam, a csípős hidegtől kicsordult a könnyem is. A száraz legelő egyhangúságát csak néhol tarkította egy-egy magas szárú bogáncs, vagy katángkóró. Mindent jótékonyan hintett be a tél porcukorral, jó anyám karácsonyi krémesét juttatva eszembe. A két vagonból álló helyiérdekű rövidet füttyentve robogott el mellettem, mintha csak úgy odabökte volna: Szia pajtás! Verebek, stiglicek röppentek fel ijedten a bogáncsról: Ki merészeli megzavarni lakmározásunkat? - csiripelték méltatlankodva.
Lassan eljutottam a Csíkfolyás hídjáig, oda, ahol rövid szakaszon betonmederben csordogál a csermely át a vasút alatt. Jég borította most a patakot, itt-ott, ahol nagyobb a sodrás, megcsillant az élő víz fodra is. Valamelyik tavasszal, a nagy olvadáskor zúgó folyóvá duzzadt itt az ár, és hangos dübörgéssel rohant át a híd betonalagútján. Félő volt, hogy alámossa a töltést, ezért a vasúti karbantartók betontalpfákat dobáltak a mederbe, fékezve ezzel a víz sodrását. A betonoszlopok felduzzasztották a patakot és kisebb vízesés keletkezett, amolyan zúgó, ami kuriózumként vonzotta szelídebb tájakhoz szokott szemünket.
Betontalpfák… Egyszerűbb, szebb, természetesebb és főleg olcsóbb lett volna termésköveket dobálni a mederbe. Jobban besimulna a természetbe. Idővel megtelepedett volna rajta a moha, közötte a hínár, búvóhelyül szolgálna békáknak, halaknak, vízisiklónak. De így, ezek az ember alkotta műtárgyak, a végükön kiálló vasalással természetromboló, csúnya látványt nyújtanak. És nem is kevés pénzébe kerülnek az adófizető polgárnak!
Pihenek kicsit, aztán illúzióim romjait összeszedegetve indulok tovább. Átvágok a havas mezőn, szememmel a lankás homokdűnék bizonyos völgyét keresem. A völgy a nyáron még igazi kis oázis volt a kietlen legelő peremén. A fűz és a rekettyebokrok között nyírfák fehérlettek egykor. Az elmúlt rendszer uniformizáló tagosítása megkímélte azt a helyet, mondván, hogy rossz terep, géppel nehezen művelhető. Ez a liget lassan igazi madárparadicsommá vált. Ott költött a fácán, a fürj, meg az énekesmadarak egész hada. A bokorban olykor őzek pihentek, vadnyúl lapult.
A kis ligetnek hűlthelyét találtam. A fákat, bokrokat megette a kemény tél. A fejsze kegyetlen munkát végzett: a nyírfák, fűzek csonkjai, mint lerágott csontok fehérlettek a kietlen völgyben. Azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy talán néhány szegényember jobb kedvre derülhetett a melegénél.
A madarak? Hát azok a hideg elől a szívembe költöztek.
|
|
|
- december 19 2009 08:36:14
a miénkbe is, ettől a lírai "űtleírástól" - csonkot bennünk is akadnak ... PÁR NAPRA TEGYÜK FÉLRE FEJSZÉT - nehogy egymást    |
- december 19 2009 17:56:36
mellé ütöttem..
útleírás ...
csonkok.. |
- december 19 2009 22:53:55
Értettem, Pista, a madarak biztonságban, a csatabárdot meg már rég a rozsda eszi! |
- december 20 2009 08:31:53
fogja rozsda vissza tiszta ég alatt ahol az ég és hó leszakad |
- március 13 2010 15:32:59
Szép, mély gondolatok. Tetszik a figyelemfelkeltő cím, ami a lényegre való tekintettel ismétlődik a gondolatsor végén - nemhiába. Fontos üzenet ez az írás. |
- június 14 2010 17:14:04
Köszönöm, Gosivali |
- június 07 2011 18:28:54
Egyszerűen .csak tetszett,oda képzeltem magam ahol Te jártál...és Én is láttam amit Te... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 02. csütörtök,
Ottó napja van.
Holnap Kornél, Soma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
