Napkorong

Dan Bona
Küldetésem van

Marha hideg van ma reggel is. Körülöttem emberek mindenhol, munkába, iskolába igyekszenek, nem törődve a huszadszor is aprót kérő koldusokkal, a tömeggel, mely heringesdoboz módjára préseli be őket az izzadság-és dohányszaggal, hangos kiabálással teli metrókocsiba. Mellettem egy nyugdíjas nő ül, már húsz perce magyaráz barátnőjének, aki hasonló okosságokkal válaszol neki.
- Az a bajuk, Arankám, hogy nincs előttük perspektíva!
- Igen, igen.
- Semmi felelősségtudat!
- Csak a drog meg a buli! Csak!! – itt már üvölt – FIATALEMBER, MAGA MIT BÁMUL?!

Remek, kifogtam egy kötözködőt megint. Fülembe illesztem a fülhallgatómat, ordíts csak, egyszer elfogy a levegőd. Kifejezetten vicces, ahogy csak a szájának mozgását látom, hang már csak a fülhallgatómból jön. Mikre nem jók ezek a modern dolgok…

A Blahánál kiszállok. Megigazítom a kabátom, felmegyek a levegőre (hogy november közepén kell a ventillátort nyomatni a mozgólépcsőn…). Az aluljáróban még szétkergetek egy punkbandát, akik a békés harc, és a fair play jegyében hatan rugdossák éppen az ingyenes újságot osztogató lányt. Megköszönik, továbbmegyek.
Az utcán alig van ember. Néhány biciklista próbál a reggeli forgalomban élete kockáztatásával haladni néhány métert. Bicikliút meg ugye minek…
Reggelivásárlás. Röpke 500 forintért hozzá is jutok egy szendvicshez meg egy barackléhez, mi ez nekem minden nap, igazán előteremthetem, nem igaz?
Suli. Mélázva rágom a szendvicsemet, próbálok nem odafigyelni a többiekre, akik egymás porba alázását tartják a legjobb szórakozásnak. Ne sajnáljuk tőlük, ezt látták a tévében.

Mosdó. Már észre sem veszem a minden fülkét elborító színes graffitiket. Senki nincs bent rajtam kívül, hurrá.

Öklömmel a csempére vágok. Vérzik a kezem, ki nem szarja le, ráütök még hármat, négyet…
Hangos üvöltésem nem hallatszik ki, vagy senkit sem érdekel. Megbeszélik, kit hogyan vertek meg tegnap, majd itták el a pénzét.

Küldetésem van.
Az emberek csak maguktól változnak meg, de talán egész életükben önmagára hagyják a lelküket.
Valakinek szólnia kell nekik, meg kell tudniuk, hogy hogyan élünk itt ma.
Megváltoztatni nem fogom őket.
De egy jó szó mindennap csodát tesz.