|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Egy kis éjjeli kép...
Az éjszaka végtelen csendjében megszólal egy távoli autóriasztó. Felébredek rá, hiszen épp most léptem volna át, ébrenlétb?l az álom édes mezsgyéjére. Kissé összerezzentem, felültem az ágyban, és az ablak felé néztem. A hanyagul összehúzott függöny résén halovány fény kukucskált be. A Hold felh?k mögé bújt, tán épp lepihenni készül. Nincs más pilács, csak az utcai lámpa bágyadt fénye, mely épp csak annyi világosságot küldött be a szobába, hogy rádöbbenjek, hol is vagyok...
A béke és boldogság szigetén.
Ott, hol még az éjszakai felriadás is örömöt okoz, hiszen így újra megláthatom azt, akiért vétkezem már jó ideje. Vétkezem, de szívemben nem vétek, szerelem, édesen mély lángoló érzés, melyet mindig érzek, mikor ránézek kedvesemre.
Ezt teszem most is. Hanyatt fekszik, csendes nyugalommal, úgy szuszog, mint elégedett csecsem?, anyja mellett. Arcát épp csak elkerüli a kintr?l belopakodó fény, de én így is jól tudom, milyen vonások bújnak meg, a sötét mögött. A takaró lágyan fedi testét, épp sejteti csak teste körvonalát.
Nézem... belevésem agyamba ezt a boldog semmihez sem hasonlítható édes érzést, ami mindig mélyen megérint, és felkavar. Belülr?l indul, mélyr?l tör fel, és a mellkasomban gy?lik össze, mint es? után a patak vize...
Oly jó nézni, ahogy békésen alszik...ahogy itt, mellettem, fekszik.
A hírtelen felcsapó érzelem, könnyeket csal szemembe. Közelebb bújok, válla gödrébe hajtom fejem, óvatosan, hogy fel ne ébresszem, átölelem, és lehunyom szemem. Megmoccan... karjával átölel, magához húz. Futó csókot lehel homlokomra, de már alszik is tovább. Szemem újra megtelik könnyel, a boldogság édesen keser? könnyeivel...Lassan legördülnek arcomról, és megtelepszenek takarója ráncában.
Bárcsak örökké tartana ez a pillanat!
Kint a Hold beleegyez?en bólint, elhessegeti az utolsó felh?ket is maga el?l, hogy teljes fényével tudjon beragyogni hozzánk...
Elalszok, álmom mély és békés.
Kedvesem karjában, hogy is lehetne más...
Jó éjt Drága!
|
|
|
- november 03 2007 10:34:56
Szép . Néha én is ezen a holfény- szigeten érzem magam,de sokszor elfog a kétségbeesés,hogy végleg elfogya hold és sötétbe maradok . ILDI |
- november 03 2007 23:12:34
Nem szabad arra gondolni, éljen benned az a pillanat, mikor az a Hold rátok világitott!
Köszönöm, hogy olvastál
Erika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
