|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
_NEM LÓVERSENY A HÚSLEVES
-El kell mennem, már második hónapja..
-Tudja ő is?
- Jobb, ha nem ! Igaz a múltkor nagyon heves volt, de azóta semmi. Mit csináltam volna? Gábor is, Gabi is jöttek.
- Ne nevettess, Gabi?
- Igen, de őrá igazán nem foghatom - Anita felnevetett. A többiek vele tartottak, de valahogy egyikük sem érzett kedvet, hogy odabújjon.
Anitát, Annának keresztelték ódivatú szülei, a Szent Szűz édesanyjára gondoltak. Hát szűz sem lett belőle, talán a haja is, festi, hullik, a hónalját is borotválja... Kicsit érett sajtot formáz a két melle, füstölt sonkasajt, de beleharapni. - Inkább kanszagú, borostás kecskebak, és vágjon oda a lepedőre. Villámló szemmel, nyakonharapva. Ebben, ha beszéltek volna róla, biztosan megegyeznek. De egyik sem mondta ki. Sanyi - hát Sanyi az más. Anita - mint, aki megtapasztalta, hogy a legszebb nőt is unja valaki.
- De őszintén - kapta fel a fonalat Joli, széles csípőjén végigsimítva, tehetetlen balkezével - de őszintén, az a Gabi? Mit tud veled csinálni?
Láthatóan nem egy nyelven beszéltek, pedig három testes, háziasszonykülsejű nő, mégsem mindenben értettek egyet.
Gabi nyiszlett volt köztük, zsíros fekete haja, finom ujjai, azokkal zongorázott. Hangszert ugyan sohasem látott - de az irodában.
Sára, időnként tyúkot, csirkét vágott. Nem mondhatni, hogy vér és az áporodott tollszag lelkesítette volna, de ura volt.
- El kell mennem, ismételgette - inkább maga elé, mert látta a nők szemében, hogy vetköztetik, méregetik a pocakját, tekintélyes volt így is, de mintha éppen fogyni látszott volna! Megesküdve sem voltak, bár Lacika tíz éves. - Lacika miatt? - De ezt már maga Anna-Anita, az elvetélt szent, sem gondolta komolyan.
A többiek vaskos realizmusával mit is kezdett volna.
Hátát az ajtófélfának támasztotta, a tűzhelyen a kotyogó az ismert hangokat és illatokat terjesztette. Isten tudja, honnan került elő, mások már régen a halomra dobták lomtalanításkor, de Anita erre esküdött.
Hiába mutatta Sára a mennyezeten a félreérthetetlen jelét, az övé már felmondta a szolgálatot. A falon is szétfröccsent, de az orra megmaradt.
Beleszagoltak a konyhalevegőbe, a húsleves vagy kocsonyaszag elvonult, lehet, hogy a rendetlen ruházatba, a mohó kardigánokba költözött, amelyeket az éles férfitekintetek miatt olykor összehúztak magukon. Megszokásból tették, mivel csak nem dobhatták a férfi elé, disznók elé a gyöngyöt. Ősi bölcsesség.
Be nem vallotta volna egyik asszony sem, hogy hol és mikor, hogy Sanyinak a gatyáját látták-e vagy?
És az a Gábor?
Sára vagy Jolán volt-e? De valamelyik arrra gondolt, hogy a Gabi, a nyiszlett fekete hajú lány. - Ja, festve van-e az a fekete haj?
Gabi, és Gábor, vajon a neve miatt?
A két markos fehérszemély soha nem gondolt kényeztetésre! Kagylós szervükben még az igazgyöngyöt se lelnék!
Elmegy, vagy nem megy? Sára soha nem gondolkodott el ezen, valami műtét...
Joli a két gyereket már kollégiumba adta, ikrek. A férje Németországban, vagy ki tudja, ő még nem járt odakint.
Amikor hazajön, van mit pótolni. Kamionozott is, most állítólag szobafestő. Beállt az vízszerelőnek is, habár inkább az árkot áshatta, az asszony szerint. Reszelős volt a tenyere, a körme csorbára kopott, fekete is alatta, de hiszen arra itthon nem volt szükség.
Hazajött Lajos, a falhoz szorította, addigra már Lalikám lett belőle!
De minek emlegetni. Sanyi szeret szomszédolni, de hogy Gabi? Nevetséges!
Évente elment Joli is, nem mintha mutogatni akarta volna magát. A doktor finom, vékony ujjaira rá sem nézett. Igaz, a látószögébe sem esett, meg aztán a gumikesztyű valami nem szeretem dologra emlékeztette.
Így hát a tablettáról átszokott a spirálra. Nyolc évre - így mondta a doktor. Csak vezetéknéven emlegeti. A rendelők titkairól talán nem is hallott?
Joli férje - igaz, ami igaz, széles háta volt! Nem a vállát, meg a táncos lábát emlegette mostanában az asszony, az ilyesmi elmúlik.
Anita DVD-t vett! Meg is mutatta. Valmi piff-puff, a férje hagyta benne az este. Sanyi csak akkor, ha éjszakás. Akkor nincs otthon a család. Eleinte gondolta, elszólítja valamelyik szomszédasszonyt a fakanál mellől, de ezt ezek a málé asszonyok úgysem értik.
Megszokták már, megszokták a kemény kiképzést, és kapkodják még a levegőt is, nehogy lemaradjanak valamiről.
- Ő csak tudja - mármint a Sanyi, nem mintha hallgatózott volna. Nem kellett neki, megterítettek minden teketória nélkül, ha úgy esett.
Így aztán most egyedül Anita került bajba, a gyerek hajszine, vagy szeme szine sem árulta volna el. Ezek az itteni férfiak olyan egyformák, mint két krumpli.
Megnézte, ki ne fusson! A húst is meglocsolta a sütőben. Pecsenye kacsa, a vöröskáposzta gyorsabb volt, félrehúzta, ráért pletykálkodni.
Meg aztán valakinek el kellett mondani.
Hallgattak. Kitöltögette a kávét, szombat délelőtt van. Mégis a hétköznapi készlet került a kezébe. Kilépett az előszobába, a keze teli volt, hát arrébb rúgta a porszívót. Lacika edzésen, az apja is. Alattuk bűzlik a talponálló, csak ki kell nyissa a szobaablakot, a nappaliét.
Ebédkor minden emeletről leordít egy-egy szelíd női hang.
- Még jó, hogy nem kártyázik és lóversenyre sem jár ki. - Már öt éve nem ment ki a lovira. Ellustult, már rég nem legényember. |
|
|
- január 03 2010 17:28:05
Balladai homályban hagyod a dolgokat Olvasmányos, pörgős, titokzatos, élesen realisztikus, továbbgondolós. Olyan mikszáthos Tetszik
Maryam |
- január 03 2010 18:11:26
Kétszer olvastam el, s magamban kitöltöttem néhány mondattal, és akkor megértettem a történetedet, ismerősnek is hatott...
Bár én vidéken éltem, ez inkább egy bérházban kellett játszódjon, ha az emeletről lekiabált valaki...
A kotyogó is teletalálat...
De hát azt nem tudtam meg kitől lehet vajon a gyerek....?
Léna |
- január 03 2010 18:42:40
Érdekesen írsz, kicsit pattogósnak rövidnek érzem a gondolatsorokat és mégis nagyon sok információt elárul a tömörségük, görög, gurul a mondanivaló. Tetszik! Jampa |
- január 03 2010 19:18:15
Jó ez a nem lóvers  . A hétköznapok gondjai.
Nekem ez jött le. A gyerek, olymind1 kitől van.
Hát bizony a húsleves nem lóverseny, minimum 3 óra
Szeretettel Joli |
- január 03 2010 20:21:37
Panelban lakom, de panelkonyháról kép nem volt, lerobbantságot akartam a képpel jelezni, a lélek lerobbantságát - kedves Lena!
Köszönöm a hozzászólásokat! |
- január 03 2010 20:36:03
MELLESLEG - bocsi, de a legtöbb esetben, ma? - sokan nem tudják, maguk sem, ki az apa...
Akkor szegény író honnan tudná, végezzen. más helyett, apasági vizsgálatokat, genetika, DNS ?
Egyébként is közömbös a történések szempontjából.
Viszont a "barátnők" is közömbösek - együttérzést vártál?! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
