|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Néha az ellenség bennünk van.
Az ici - pici sejtecskék alig különböztek a többit?l. Az egyetlen eltérést talán csak az egyenetlen felszín okozta. Nagyságra, színre, mozgékonyságra megegyeztek a többivel.
Egyenletesen haladtak a véráramban, neki- nekiüt?dtek az érfalnak, majd néhány társukról visszapattanva haladtak tovább. Els?dleges feladatuk a szervezet er?sítése, építése lett volna, de ezek a sejtek egy kicsit eltér?en viselkedtek. Valahogy elvesztették az irányítást maguk fölött. Egyre hevesebben csapódtak ide- oda, majd eszeveszett gyorsasággal elkezdtek osztódni. Percek alatt a pár ezer kis sejtecskéb?l millió, egy óra alatt több billió lett.
Sajnos a szervezet elkésett. A fehérvérsejt csapatok hiába rohamoztak, küzdöttek, irtottak amennyit csak tudtak, a deformált sejtek nem fogytak. Mintha a reprodukcióért felel?s "processzoruk" nagyobb sebességre kapcsolt volna, sokkal gyorsabban termel?dtek, mint a fehérvérsejtek.
Ám ekkor váratlan segítség érkezett. A gyomor bélbolyhai hatalmas adag szabadgyök- megköt? enzimet juttattak a véráramba. Így újult er?vel, összehangolt támadással a fehérvérsejtek bekerítették, s szinte felzabálták a deformált sejteket. A több órás küzdelemben minden tartalék energiájukat felhasználták, s nagyon sok elpusztult közülük is.
A megmaradt fehérvérsejtek lassan haladva a véráramban regenerálódtak, de osztódni már nem voltak képesek. A szervezet veszély- érzékel? központját is annyira kimerítette az er?n felüli védekezés, hogy nem volt képes észrevenni azt az egyetlen deformált sejtecskét, ami valahogy átjutott a védvonalakon. Lassan haladt a vörösvérsejtek mellett, rejt?zködött, s így nem találkozott olyan fehérvérsejt- osztaggal, ami veszélyt jelenthetett volna.
Már majdnem elpusztult, de ahogy elhagyta az epe körüli érhálózatot, egyre több felhalmozódott káros enzimmel és szabadgyökkel találkozott, amit bekebelezhetett. A nitrát és a kátrány volt a kedvence, de b?ven talált lerakódott színezék molekulákat és tartósítószer maradványokat. Mintha csak a paradicsomba csöppent volna. Nem csak, hogy újból er?re kapott, de még az el?z?eknél is gyorsabb ütemben kezdett osztódni.
Mire elérte a méh bels? falát, már ismét több milliárd volt bel?le. A méhfalon, közel a bal petevezetékhez, épp egy kis petesejt készült megtapadni. Ici - pici bolyhocskáival kapaszkodva próbált minél jobb helyet találni, hogy a benne osztódó sejtmag a lehet? legnagyobb biztonságban legyen. Feladata minden figyelmét lekötötte, s nem vette észre a rá leselked? veszedelmet.
A deformált sejtek megrohanták, körbezárták, de nem pusztították el. Szükségük volt rá, ugyanis így nekik nem kellett az energiájukat arra pazarolni, hogy a méhfalon megtapadjanak. Azt a petesejt már elvégezte, így elég volt csak köré gy?r?zni, és megvárni, amíg szép lassan elsorvad a burkon belül. Mire ez megtörtént, a deformált sejtek annyira elszaporodtak, hogy egy kissé lapos, de szinte szabályos, borsószem nagyságú gömböt alkottak.
- Üdvözlöm Doktor Úr! A ráksz?rés eredménye iránt szeretnék érdekl?dni...
|
|
|
- február 26 2008 14:01:35
Megdöbbentõ, és csodálatos, ahogy a folyamatot leírtad. Azt hiszem a választ mindenki megtalálja a befejezésben.
Üdv.:Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 28 2009 23:01:01
Szerencse hogy ez már időben felismerhető... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
