|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Sz
Lányom kutyájával sokat foglalkozom. Megváltozott a véleményem a kutyatáatással kapcsolatban.
Gyermekkoromban faluban éltem (Nagydorogon), és mindig volt házőrző kutyánk. Emlékeztem szerint sose kellett bajlódni vele, valahogy hozzátartozott a mindennapjainkhoz, az udvar állatvilágához. Különösebb törődést nem igényelt. Ételére nem költöttünk, esténként megkapta a maradékot. Mozgás hiánya sem volt, kedve szerint kergethette a tyúkokat. Csak a kerítés szabott korlátot mozgás szabadságának. Ha valahogy túljutott rajta, akkor vagy elütötte egy autó és elpusztult, ilyenkor mindég volt utánpótlás. Ha élve megúszta a kirándulást, akkor egyszeri fizikai ráhatással büntettük és ez volt a maximum, amit a nevelésére fordítottunk. A kutyaólba bármikor behúzódhatott. Egyedül télen nagyon hidegben könyörültünk meg rajta ( -20 C körüli hőmérsékletnél) a küszöbre tettünk vackokat, de a küszöbön belül soha nem léphetett. Az egyfajta együttélés volt. Ő ugatással jelezte, hogy valaki átlépte a bejárati ajtót, és az egereket, patkányokat elzavarta. Tőlünk élhetési lehetőséget kapott. Mindenki megtalálta a maga szórakozását. Elképzelhetetlen volt, hogy később lakótelepi lakásba kutyát hozzunk, hogy egy szűk légtérben együtt éljünk egy kutyával.
Másfél évvel ezelőtt lányom családi házból költözött haza egy nagy testű kutyával (briárd, ír-farkas keverék) a 4. emeleti lakásába. Szóval megtörtént, amire nem számítottunk. Eleinte ódzkodtunk mi is, de nem tetszett az alatta, mellette lakóknak sem, amikor egyedüllétét jelezte ugatással, ajtó kaparással. Végül is fel ajánlottuk segítségünket, és a Csutak eleinte részben földszinti lakásunkba került, amikor a lányom nem tudott kedvencével lenni. Most már a lányom távollétében mi vigyázunk rá egész nap. Megváltozott a kutyatartással kapcsolatos magatartásunk. Legalább is az én szememben. Új ismeretekkel gyarapodtam. Kutyaiskolák, kutya kozmetika szalonok, stb.. állnak sorban egyre nagyobb összegekét az erre igényt tartóknak. Nagy ütemben nő a házi kedvenceket tartók száma, akik a beteg állatukra nem sajnálnak akár nagyobb összeget áldozni. Mi is alaposan megismerhettük a kutyatartás csínját-bínját.
Ilyen nagy testű (kb. 40 kilós) kutyának igényei vannak. Nemcsak anyagcsere melléktermékeitől kell lakáson kívül megszabadulni, hanem a két éves kutyának elég nagy mozgásigényei vannak. Megválasztja barátait, akik együtt játszik, futkos. Más kutyák teljesen érdektelenek számára, de vannak kutyák (pl. a biegel-kutyák) , akikre mindig morog, ki nem állhatja őket. Megszokott életrendet alakít ki, meglehetősen sok időt követel ki magának a soroksári-Duna hosszan elterülő zöld területén. Vannak pocok lelő helyek, ahol hosszan szaglászik. Később hosszasan ásni kezd. Néha félig beássa magát. Ilyenkor olyan szutykos a szalma színű vastag bundája, hogy lakásba nem engedhető. Még szerencse, hogy szeret a Dunába fürdeni. Szinte érzelmi kapcsolat alakult ki a Csutak és lányom között. Példaként említeném, hogy hosszú ideig bánatos volt, amikor megtudta, hogy a gazdi elment, és nem tőle kapja a vacsorát. A kutya életmódja arról szól, hogyan őrizhetjük meg egészségét, miként biztosíthatunk neki kiegyensúlyozott, teljes életet. Ide tartozik az etetési és sétáltatási szokásoktól kezdve, a kutya foglalkoztatásáig minden. A városba kerülő, energiáktól duzzadó kutyák ma már többnyire nem látnak el hasznos feladatokat, csak társnak akarjuk őket. A bennük rejlő képességeket, ösztönöket, energiákat, nem tudják leadni, és azok belül keringve megbetegíthetik az állatot. Ezért van az, hogy ma kutyáink sokkal könnyebben betegszenek meg, mint régebben. A megoldás a megfelelő életmód biztosítása, ahol kutyánkat fizikailag, szellemileg és ösztöneiket tekintve is megdolgoztatjuk, legyen ez egy nagy séta az erődben, vagy úsztatás, stb. Ezt csak egy kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolattal lehet elérni, és ehhez egy erre épülő életmódot kell kialakítani Egyes kutyaiskolákban azt állítják, hogy a kutya sose hibás. Mindég abból induljunk ki, hogy a kutya ősei falkában éltek. Azt kell elérni, hogy a gazdi a rangsorban az első (domináns), és ő az utolsó vagy nagyon hátul álló. A kutya bármit is csinál, oka van rá. Derítsük ki mi az, értsük meg a motivációt és felismerve saját felelősségünket, keressük meg a megoldást. Egy példa: Hívjuk a kutyát és nem jön. Ez esetben az a gond , hogy nem jól van felállítva a rangsor, nincs kellő tekintélyünk és nem tudjuk jól lereagálni a kutya engedetlenségét, tiszteletlenségét. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha a kutya általánosságban nincs kellőképpen foglalkoztatva, elfárasztva és kevés az esemény az életében, akkor egy esetleges elszökésénél a szabadság minden percét ki fogja használni és esze ágában sem lesz visszamenni. Ez már ösztönkezelés. Az ösztönkezelés lényege, hogy rangsor-alapon legyünk képesek irányítani a kutyánk lényét, motivációit, mindezt a kutya saját kommunikációs eszközeivel. Ha a kutya-gazda kapcsolatban megfelelőek a rangsorban elfoglalt pozíciók, a falka zökkenőmentesen, mindkét fél megelégedésére tud működni, együttélésük zavartalan. Ilyen esetekben az ösztönkezelés a valós irányításról szól, vagyis az adott szituációban a döntést rangsor szerint a gazda hozza. A falka irányítójának tisztában kell lennie az őt megillető döntési jogokkal, és képesnek kell lennie ezen jogok érvényesítésére.
Ha a kapcsolatban a rangsorbeli pozíciók nem jók, a két fél egymáshoz túl közeli pozíciót foglal el, a konfliktusok száma megnő, a gazda számtalan helyzetben kényszerül kompromisszumos megoldásokra.
A rangsorban minél nagyobb távolságot tudunk felállítani magunk és a kutya között, annál nagyobb tekintéllyel várhatjuk el, hogy akaratunk érvényesüljön.
Az ember-kutya viszonyának a lényege a tekintély. Csak annak a gazdának lehet tekintélye, aki magabiztos! A kutya sokkal jobb megfigyelő, mint mi emberek. A legapróbb jelzések – melyek számunkra tudattalanok és szinte észrevehetetlenek – is elegendőek ahhoz, hogy kutyánk észlelje a bizonytalanságunkat. A kutya nem tud tisztelni egy bizonytalanságot sugárzó gazdát. Ha szeretnénk megerősíteni a tekintélyünket, akkor az önbizalmunkon kell munkálkodnunk.
Ahhoz, hogy a kutya felismerje bennünk azt a vezetőt, akire szüksége van, szükségünk lesz a bemutatkozásra. Ennek során rá kell bírnod a kutyát arra, hogy teljesen megadja magát nekünk, és elfogadjon minket rangsorban felette állónak.
Egy közösség életéhez hozzátartozik az is, hogy tagjainak lehetősége legyen elvonulni, nyugodtan pihenni, (lelki) sebeiket nyalogatni, stb. Egy kutya ekkor nem veszi jó néven, ha valaki zavarja őt. Ha olyan társa jön hozzá közel, aki alatta van a rangsorban, akkor fenyegető viselkedéssel, sőt agresszióval zavarja el, ha azonban egy lényegesen felette álló teszi ezt meg, akkor el kell tűrnie a zaklatást.
A vezért senki nem zavarhatja, ha elvonul.
Ha valamit közösen teszünk a kutyával, az igazi örömünnep számára.
A közös akciókban kiemelt szerepet kap a séta. A vadászat megfelelője az, ha elmegyünk valahova, annak ellenére, hogy nem ejtünk zsákmányt, hiszen mára jelentősen módosultak az életkörülmények. Nincs szükség a vad elejtésére, de arra a kiemelten fontos szociális tevékenységre, hogy bejárjuk az ismert területet, vagy éppen egy újat fedezzünk fel. A séta úgy indul, hogy az elsődleges jelzések felkorbácsolják az ösztönöket. Felkelek a fotelból, felöltözöm, majd leveszem a pórázt a fogasról. A kutya jól ismeri ezeket az előzményeket, és alig várja, hogy elinduljunk, pont úgy mint vadászó ősei a vezér jelzését a portyára vonulásra. Azonban a kapun én lépek át és csak az engedélyemmel követhet, tarthat velem, hiszen addig az sem biztos, hogy egyáltalán elviszem.
A problémás viselkedés kezelésének egyik legnehezebb módja a büntetés. Nem tudjuk, hogyan, mikor, miért mekkora büntetést alkalmazzunk.
Csak akkor szabad a büntetéshez folyamodni, amikor már más lehetőségekkel csődöt mondtunk.
Mint látható, a fizikai fenyítés a büntetési skála közepén található. Erősebb fenyítés a falkából kirekesztés. Vagyis a lakásból kizárás. Ha nem tudjuk jól kivitelezni nem éri el célját. A kutya nem tudja, miért büntetjük.
Tehát sok időt igényel a kutya, ha nem hanyagoljuk el. Egy esetben fordult elő, hogy a nagy szobában foglalatoskodtunk. Egy idő után gyanús volt, hogy semmi mozgást nem észleltünk, sem a konyhában, sem a hálószobában. Nagy meglepetésemre Csutak az ágyamon kényelmesen elnyúlva horkolt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. További iskolára, vagy képzésre lesz a lányomnak szükség megértetni a kutyával, hogy nem szabad a falkában a feljebbvalója ágyára feküdni.
Vannak örömteli percek is. Aranyosan játszik egyedül. Feldobja a labdát a szájával, majd elkapja. Néha még ugat is hozzá. Labdát, vagy elhajított botot visszahozza, ha más kutya, vagy macska el nem téríti figyelmét. Végül azért is örülök lányom kutyájának, hogy nem lovat hozott haza a kertes házból, mert lényegesen kevesebbet tudnék írni róla.
|
|
|
- január 25 2010 09:13:43
Kedves József!
Azt kell, hogy mondjam, mindenben, amit leírtál egyetértek Veled.
Egy nagytestű kutyával nehezebb bánni betegsége idején, de az biztos, ha nem lenne kutyánk, lelkiekben mindenképpen szegényebbek lennénk.
Örülök, ha kutyusokról és gazdikról olvashatok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 30 2010 11:49:01
Örülök, hogy olvastátok, és reagáltatok rövid prózámra. Igazad van Zsuzsa a kutyával mi is gazdagabbak lettünk. Lelkileg mindenképen. Szeretettel: Molnár József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
