|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Sz
Az idős, beteg asszony megbékélt szívvel ment el, most már örökre
Megbékélt szívvel
Az anya, nagyanya és dédnagyanya, aki szinte gyermekkorától kezdve még 80 éves korában is dolgozott, az utóbbi hónapokban lefogyva, szinte mozgásképtelenségben töltötte napjait. Férje 23 évvel ezelőtt hirtelen halt meg agyvérzésben, azóta fiatalabbik fia családjával élt. Betegségében menye, fiatalabbik gyermekének felesége ápolta.
Megházasodása után az idősebbik fia kirepült a családi fészekből és családot alapított, de időnként feleségével együtt meglátogatta édesanyját, és amikor már gyermekeik is születtek, akkor már az unokákkal együtt mentek. Amikor a nagymama még nem volt beteg, ő is gyakran meglátogatta idősebbik fiát és két leányunokáját.
Fiatalabbik fiának is két gyermeke született. Egy leány és egy fiú. A leányt az édesapa kitagadta a házból, amikor élettársi kapcsolatot létesített a párjával, aki cigány származású volt. A leánynak a férfitól három gyermeke született, de nem sokáig tudták együtt nevelni őket, mert az apa balesetben hamarosan meghalt. A leány édesapja nem volt kíváncsi a lányára sem és az unokáira sem. Nem tudott belenyugodni abba, hogy szeretett leánya cigány származásúval létesített élettársi kapcsolatot, és ezért nem tudta elfogadni ebből a kapcsolatból született gyermekeket sem.
A magára maradt leány három gyermekével egy kicsi házba költözött, aztán később férje hozzátartozóival egy kisvárosba. Így már sokkal kevesebbet találkozott a leány az édesanyjával és nagyanyjával, mert azelőtt apja tudta nélkül azért sokszor meglátogatták Őt és gyermekeit.
Keserű évek voltak ezek mindannyiójuk számára. A leány apja továbbra sem akart hallani az unokáiról, akikben ugyanúgy az ő vére is csörgedezett. Nem lehetett előtte megemlíteni a lányát és az unokáit. Később azonban mégis tudomást szerzett arról, hogy a család asszonyai ugyanolyan szeretettel voltak a kitagadott leány és annak gyermekei iránt, és hogy segítették őt, amiben tudták, de az apja szíve még ekkor sem lágyult meg leánya iránt. Pedig otthon már örülhetett egy leányunokának, aki fiától született, s akit nagyon szeretett, mindent megadott neki, ami csak tőle tellett. Őt magát is baleset érte, és már nem tudott aktivan dolgozni, és le is százalékolták, de még akkor sem gondolt arra, hogy valamikor talán a leánya segítségére is szüksége lesz. Senkinek nem engedett beleszólást ebbe a döntésébe, ami sokáig úgy látszott, hogy végleges.
A dédnagymama segítsége az utóbbi egy-két évben eléggé alábbhagyott. Amíg bírta az iramot, addig tartottak disznót, tyúkokat, amiket ő látott el, és még a kertben is segített. De az utóbbi egy-két évben már többször szorult kórházi ellátásra, többféle betegség gyötörte. Az utóbbi hónapokban már ágyhoz volt kötve, és csak segítséggel tudott felemelkedni az ágyról.
Névnapján telefonon keresztül köszöntötték őt meg a dédunokái, akiket már régen látott és hallott, és igen csak megörült hangjuknak, hogyha már személyesen nem láthatta őket.
-Köszönöm szépen, drága kis angyalaim! – válaszolta névnapi jókívánságaikra a telefonba. Betegségéhez nem kevés bánat és szomorúság is társult, mert nem tudhatta, hogy látja-e őket még életében.
Aztán közeledett a Karácsony. Csak a közvetlen családtagok tudnák pontosan elmondani, hogy hogyan is történt, de végül is úgy esett, hogy az apa belenyugodva a megmásíthatatlanba, kibékült a leányával, talán éppen édesanyja végnapjaira tekintettel. A Karácsonyi ünnepeket már otthon tölthette három gyermekével és a dédnagymama otthonukban találkozhatott a régen kitagadott leányunokájával és annak gyermekeivel. El lehet képzelni az örömet, amit akkor érezhetett.
Azóta majdnem egy hónap telt el Karácsony óta, és az idős, beteg asszony szíve már nem bírta tovább. Dologban edzett, de betegségben lesoványodott testében a legfőbb szervei, köztük a veséje és a szíve felmondta a szolgálatot.
Szinte ugyanabban a hónapban, és pontosan pénteki napon halt meg, ahogy annak idején a férje is, és ugyanazon a napon, szerdán temették, ahogy 23 évvel azelőtt a férjét is. Aki 86 éves lenne, ha még ma is élne.
Erzsébet dédnagymama most már nyugodtan, megbékélt szívvel hagyta itt a földi életet, és ha hihetünk a túlvilágban, akkor már találkozott élete párjával, aki 23 éve várta jöttét.
Ez a dolgos hétköznapokban megfáradt, betegség által meggyötört idős asszony az én párom édesanyja volt. Szerető anya, nagymama és dédnagymama, akit soha nem fogunk elfeledni. Életében sokszor emlegette már elhunyt apját, anyját, testvéreit, akikről külön-külön az volt a véleménye, hogy igen-igen jók voltak.
Róla is csak azt lehet elmondani: Ő is igen-igen jó volt!
Torma Zsuzsanna
2010. január 29.
|
|
|
- január 30 2010 01:44:29
szépen írtad meg...
"hepiend" és halál és hit |
- január 30 2010 12:19:49
Kedves Zsuzsa, fogadd együttérzésemet, és jó volt ezt olvasni. Nekem minden felmenő nő rokonom 85 éves koráig élt, átérzem a helyzetet, 5 öregasszony volt körülöttem, az orvos el is nevezte őket, hogy "fekete sereg". (Vidéken, a falumban az idősek feketében járnak) Mindenki korán megözvegyült, de ha nálam a kertben kellett dolgozni, ott volt mindegyik, szerettek és tudtak is dolgozni. (Két nagymamám és három nagynéném.)
Szeretettel:
Léna |
- február 01 2010 06:54:51
Igen, kedves Zsuzsa, talán most örül valahol, hogy ilyen szépen megemlékeztél róla. Én is gondoztam és eltemettem több hozzátartozómat. Veled érzek. Nyugodjanak békében szeretteink.
Szeretettel: Hajdu Mária |
- február 01 2010 07:59:50
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok, olvastatok, és kedves hozzászólásaitokkal segítetek bánatomban, (bánatunkban).
Tudom, hogy egyszer mindannyiunknak el kell mennünk. De nem mindegy, hogy mikor, milyen körülmények között.
Anyósom valóban jólelkű, melegszívű asszony volt, ezért talán senki sem csodálkozik azon, hogy igazán szerettem Őt!
Én is szeretném mindenben az Ő példáját követni, amíg csak élek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
- február 01 2010 13:21:42
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szép emléket állítottál anyósodnak. Veled lehet együttérezni, most hogy már nincs közöttünk. Szeretettel: József |
- február 01 2010 13:30:23
Kedves József!
Jólesett, hogy olvastad eme írásomat és hozzá is szóltál.
Neked is nagyon szépen köszönöm!
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 27. szerda,
Virgil napja van.
Holnap Stefánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
