Napkorong

Nagy nap volt a mai, vezet? beosztásba kerültem....

Fogtam serdül?korú 13 éves jogosítványomat és formabontó módon betelepedtem a vezet?ülésbe. Ni csak! Egy pillanat és jobboldaliból baloldalivá avanzsáltam. Eddig az én helyem az anyósülésen volt.

El?ször is kurta lábaimhoz igazítottam az ülést, ezután következett a tükrök beállítása, majd soha nem volt emlékeimben vájkálva ismerkedni kezdtem a m?szerfallal.
Anno én egy rozzant dízel Opel Kadetten rongáltam szegény oktatóm idegeit. Most pedig egy igazi Suzukiba üldögéltem, ami mellesleg nem a mi autónk.
Párom gyanútlan barátja, akinek hivatása a gépjárm?vezetés oktatása, felajánlotta, hogy el?varázsolja tudatom mélyér?l régi tanaimat és Fittipaldinét farag bel?lem.
Miután alám került pár magasító párna is, hogy kilássak, neki veselkedtem a dolognak. Irigykedve pillantottam a haver jobboldali ülésére, majd emlékeimben kotorászva, kitettem az irányjelz?t és benyomtam a kuplungot.
Egyesbe tettem volna a sebváltót, ha ? is úgy akarja de kérette magát még kicsit, aztán nagy nehezen be is adta volna a derekát, ám közben kiderült, hogy behúzott kézifékkel akartam elindulni. Miután szegényt kiráncigáltam felhúzott voltából, és a sebváltó is feladta a harcot, elindultunk a nagy útra.
El?ször szöcskére vettük a figurát, vígan ugrándoztunk kátyúval teli utcánkban amikor is egy nagyforgalmú keresztez?déshez értünk. Megálltam nagy nehezen és irtóra dagadt a mellem a büszkeségt?l, hogy megtaláltam a fékpedált. Igaz kicsit érint?legesen fékeztem, merthogy majdnem érintettük a szélvéd?t.
András barátunk egy vértanú megadásával t?rte vezetési stílusomat. Miután már vagy százhúsz autó elment, nagy óvatosan kiólálkodtam volna, ha az a vacak motor le nem áll. Nem igen értettem miért nem megyünk már valamerre, amikor én szorgosan nyomtam a kuplungot és a gázt is/persze egyszerre/, a motor pedig bánatos ökör módjára b?gött.
No egy két segít? man?ver után egyenes út következett. Hála istennek egy árok se jött nekünk.
Most a kanyarokról nem ejtenék szót, mert irtó nehezemre esett bevenni ?ket, pedig fejtem rendesen a kormányt. Az egyik kanyarba valami ?rült beállított egy villanyoszlopot. Majdnem nekimentünk.
András rezzenéstelen arccal ült mellettem, miközben én kimerítettem a Btk összes paragrafusát, ami a gondatlanságból és tudatlanságból elkövetett emberölési kisérlet címszó alatt létezett.

Hopp-hopp az a biciklis nagyon jól tette, hogy elkanyarodott.

Másfél óráig voltam baloldali.
Óriási megkönnyebbülés volt számomra, amikor megtörve bár, de fogyva nem kikecmeregtem a Suzukiból.
Barátunk már egy kávéra sem mert beugrani, hátha meggondolom magam és megyek még egy kört.
Szerintem orvoshoz sietett, és szanatóriumi beutalót kért, hogy kipihenjen.
Én pedig élménnyekkel telve lerogytam kitaposott fotelomba.
Elégedetten nyugtáztam, sehol egy pedál, nem kell kitennem az irányjelz?t és kanyarodnom se kell.

Utószó: Vezessen a görcs! Nem ettem meszet!
Inkább járok gyalog, az nem olyan macerás.