|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
_Radnai István:
TÁRSADALOM
nagyon távolról érkezett a messzeség szárnyai az idő pillérei feszültek. a mag a tálcából kifogyott mire ideért. sovány észak vad szelei egy fenyőre letették, billentették!
egy trilla, egy hang, egy csiripelés - a merev csőr szűk közéből, ébredő tavaszt hívogatni csak szeretett volna.
mint néma alkonyok szitáló zúzmarája a hátára hullt, parányi három ujja hat görcsbe fáradt. nézd a tollait, kicsiny névjegyét.
ha már többé fel nem ismerheted bájos párhívó énekét, már nem riaszt, már nem üzen. a története a tollain ül - szürke, fehér, sárga vagy vörösbarna betűkkel? olvastad már? levél neked! kézbesítve. elsőbbségi!
mire a nap éltesen felcihelődik, vörös slafrokkját leveti - parázna fényözönnel a jégtűkkel kacérkodik... ott fekszik előtted.
a hótól feltakarított szürke betoncsík közepén, hanyatt. alszik? nem szokott. kicsiny karmai a fák ágait átkarolják lélekálmaiban, amikor még a tollruha védi a csepp sziv kalimpáló melegét. de vihar is volt és felkavart hó. sok éhes csőr. az utolsó szem, az utolsó köles vagy naparforgó, egy kis fénymag talán?
pedig szóltak a társai messzehangzó énekbeszéddel, itt van még, itt van még, itt volt még.
a nagy fekete szomorú állat le nem vette szemét a parányi testről. várta! várta a gazdát, aki tenyerében melengeti, aki felveszi a béna testet, aki enni ad - mint neki szokott...
az asszony tanácstalanul, az ajtófélfához szegezve állt. nézett ő is, követve a nagy fekete állat gyengéd tekintetét.
siess, mondta, mert tud beszélni. az asszony nem mozdul.. odacammog hát, gyengéden felveszi a kihült testet és leteszi a lába elé..
mert emberség született a kutyaszívben, ahogy a töröttlábú gazdáját szerette volna felsegíteni és idegesen járt körülötte és megszimatolta....
most a madártestet a biztonságos gazda elé tette, hiszen neki a gazda az istene. MINDENHATÓ
|
|
|
- február 15 2010 10:29:14
Kedves István!
Nagyon megható ez az írásod. "mert emberség szültett a kutyaszívben" - milyen szépen fogalmaztál! Milyen jó lenne, ha az emberszívekben is több emberség születne!
Én látom, tapasztalom, hogy az állatok sok esetben humánosabbak egymáshoz, mint ember az emberhez. Ezért is szeretem az állatokat. És többször gondoltam már arra, hogy ha valami baj érne, a kutyánk vajon bántana-e, vagy segítségemre lenne-e, ha rászorulnék? Csak akkor derülne ki számomra, hogy én a kutyám számára MINDENHATÓ vagyok-e?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 15 2010 11:51:05
Egyre több írásodat olvasom, és mindig egy szó motoszkál bennem. átlényegülés. Még nem értem, miért, lehet, hogy az írásaid változtatásra sarkallnak, mert minden megváltoztatható? Tetszett ez az írásod is.
Szeretettel: Léna |
- február 16 2010 09:38:21
lelkes vagyok - lelkes állat |
- február 17 2010 14:28:34
István!
Szomorú, de igaz a történet,"betoncsík közepén, hanyatt alszik?Sajnos ilyen látványt sem keül el a szemünk.Szépen megírt, megható történet.Szép lélek lakik benned.Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 25. szombat,
Kristóf, Jakab napja van.
Holnap Anna, Anikó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
