|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Sz
Éjszaka. Halk, éjjeli neszek. Ringatózó kerti hinta, csikorgó ereszek. Az állatok szuszogása. Az alvók szuszogása. A te szuszogásod. Gyönyörű reggeli fényre ébredtem. Az északi falon látszott, és csupán egy kicsiny folt Isten fényes tenyeréből. Amint megpillantottam, a szemeim azonnal behunytam, noha tudtam, még egy ideig biztosan láthatnám. Éppen ezt nem akartam. Elhalványulni, majd megszűnni látni azt a fényességet, mert úgy éreztem, a fény elhaltával, a remény kopna ki belőlem, s helyére mélységes, harapós Halál fészkelne. Féltem. Te még aludtál. Mélyen. Lehunyt szemmel óvatosan megérintettem meztelen karod, de nem simogattam, nem mozgattam kezem. Tenyerem lassan átvette tested természetes melegét; kissé idegen érzés fogott el. Csak így el tudtál lopni tőlem valamit, ami az enyém. Ami bennem van, és nem is gondolok rá sohasem. Csak most; ám, méltatlan ez a gondolat hozzád képest, bár sokszor kimondott, kigondolt dolgok ezek. Ott fekszem melletted. Szerelmednek mondom magam, és ott, akkor, még csak azt sem tudom, hogy ha most felkelnél, hogy mondanám el neked, újra, és máshogy, hogy te vagy számomra a legnagyobb..mi is? Én tudom, esküszöm. De elmondani, másképpen elmondani, nem áll rendelkezésemre elegendő szó. Ez csak engem zavar? Téged vajon bánt? Vajon szeretsz-e egyáltalán? Vajon, ha igen, tudod-e, mi az? És ha tudod, akkor szerethetsz-e valóban? Hol lakik a szerelem, mondd? Mert amint felkeresem, az mindig máshová költözik, és ajtaján csak az „Elköltözött” tábla csüng, e-mail cím nuku.
Bármerre járok, lábaimon, avagy gondolatban, a szerelem mindig a nyomomban van. Úgy fest, mintha nem is én akarnám őt, hanem mindig ő engem. Hátrafordulva persze, az ember senkit sem lát maga mögött, és azt hiszi, hogy tényleg nincs is ott senki. Ettől szomorú lesz; bevallom én is. De csak a való világban nincsenek valakik a hátunk mögött. A metaforák világában úgy van minden, ahogy akarod. Ahogy te teremted: ha liliomos kerti utat képzelsz magad elé, mert a parkolóról ez jut az eszedbe, hát a virágok illatát hamarosan már érezheted is, ahogy a szemed láttára nyílnak ki a semmiből.
Látod?
Már egészen máshol járunk, te meg én. Kis izém, itt van mellettem, és alussza az igazak álmát, s kire most e pillanatban nincsen semmi édes becenevem, csak belül, mélyen, hangok, betűk nélkül, egy érzésből áll, lebeg valami fölött, vagy alatt, és argentin- tangót jár. Nem tudom, ki vagy. Ne is kérdezz, és ne szólj többet erről. Poros, elhasznált kérdéseket ne tégy fel!
Hamarosan vége mindennek. Az ébresztő óra tizenkilenc másodperc múlva cseng, csüggedten várom, hogy kezdődjön végre. Az óra hangját nem várom meg, ezzel adva magamnak védőoltást, s öt perc nyugalmat neked. Borzalmas a reggel. A fény, látom, eltűnt a falról, minden olyan, mint tegnap is, hálát nem érzek, arcomon nem bujkál mosoly.
Kérlek, még ne ébredj fel!
|
|
|
- február 21 2010 13:26:37
Huhh! ez egy prózavers - bújkál benne a sejtelem, a sejt elhagyott éjjel? az elem, mely sejt MELLETTED valmit, vagy csak szuszog a képzelet?!
Nem is sejti! |
- február 22 2010 19:15:13
...Mert amint felkeresem, az mindig máshová költözik, és ajtaján csak az „Elköltözött” tábla csüng, e-mail cím nuku. -hű de tetszett... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
