|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Sz
"Igaz történet"
A valószínűtlen fehérséggel ragyogó fény a Férfit is kicsalogatta a lassan tavaszodó világba. Nem a kijelölt turistaúton indult el, hanem egy kis gyalogösvényen, hogy az árgus szemek elől örökké rejtőző apró csodákat felfedezze. A szokatlanul hosszú tél a lelkét a roskadozó kásás hóvá tette hasonlatossá, de remélte, hogy agyát tisztára mossák majd a böjti szelek. Szobahomályhoz szokott retináját a tünde ragyogás el nem vakította, ellenkezőleg, ez idáig soha sem látott dolgok érzékelésére tette alkalmassá. Csodát tett vele ez a tavaszi tündöklés, és valamiféle titkos, talán csak számára létező belső fénysugárka gerjedt látó idegpályái kérgi vetületén.
Megállt az út peremén annál az öreg kútnál, amelyet minden földi halandó, mint az időtlenség szimbólumát emleget. Megállt, mert a belső látása jelzett, itt és most valami rendkívüli dolog fog történni. Egy kis zöld levelibéka ült a kút korhadt káváján. Bársonyoszöld pergamen bőrén áttetszett a szíve dobogása. Két kicsi, sötét gombszeme ártatlanul, szinte könyörögve nézett a Férfira. Az a tenyerébe vette és ellenállhatatlan kísértést érzett, hogy megcsókolja. Abban a pillanatban valósággá vált a népmesék törvényszerű csodája: a béka egy gyönyörű szőke hercegkisasszonnyá változott. Fejecskéjét szerényen féloldalra biccentve, ártatlan és csodálkozó mosollyal nézett a Férfira. Szőke fürtjeire a valószínűtlen fehérséggel ragyogó fény aranykoronát rajzolt. A Férfi megérintette a leányzó hamvas bőrét. Az nem tiltakozott, hagyta, hogy egészen közelről belenézzen árnyékos szemeibe, melyeknek mélyén kristálytiszta forrása csobogott a jóság és a szeretet szellemének.
– Vigyél el magaddal hercegem! – szólt a királyi leányzó, – mutasd meg a kincseidet!
– Ó, én csak egy fáradt vándor vagyok, – szólt a Férfi – és kincsem is csak annyi van, amennyit magamban hordozok.
– Mutasd meg a kincseidet! – könyörgött a hercegkisasszony.
– De az én kincseim a szemnek láthatatlanok... – válaszolt amaz szinte bocsánatkérően. – Itt vannak a szívem mélyén, és egy gonosz démon átka ül rajtuk. Arra vannak kárhoztatva, hogy csak az láthassa őket, aki az életét adja érte cserébe.
A hercegkisasszony lesütötte hosszú selymes szempilláit, és érzéki ajkaira Mona Lisa-i mosoly ült. Úgy állt ott egy röpke percig, aztán egy szempillantás alatt visszaváltozott békává. Kővé dermedve nézett rá a Férfi, mint egy soha, sehol le nem írt, fordított csodára. Erre ő beugrott a kútba. Azóta sem látta senki. A Férfi talán már soha sem tudja meg, hogy a királykisasszony benne csalódott, vagy örökre megvásárolta a kincseit.
|
|
|
- március 04 2010 10:59:44
Kedves Hubart!
Érdekes kis történet, de nem tudom miért lenne ez "igaz"? Talán csak "szimbólikus" értelemben az. Ennek a békából, királylánnyá változott nőnek úgy látszik, nem volt elég a férfi belső értéke (mint kincse) és ezért inkább visszaváltozott békávé.
De hogy ez a lelkiekben gazdag férfi miért ugrott utána a kútba, azt nem csak a férfi - ahogy a végén írod is -, de még mi sem (olvasók sem) fogjuk megtudni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 04 2010 11:12:15
Nagyon jó, bizony találó a történet, mert sok ilyen van a valóságban, sok nő társam megy az anyagi javakra, és nem elég az, ami pedig a legfontosabb a másikban.
Én úgy értettem, hogy a béka ugrott a kútba és nem a a férfi.
A kérdés nyitott, hiszen valóban nem lehet megtudni, hogy a béka önfeláldozóan adta életét, hogy a férfi megszabaduljon az átkától, vagy pedig faképnél hagyta, mert nem volt gazdag. 
Szeretettel: Léna |
- március 04 2010 11:42:00
Zsazsanna, kedves, épp azért van idézőjelben az igaz, mert szimbolikusan az Azt viszont nem tudom, honnan veszed, hogy a férfi is utána ugrott volna! Köszönöm, hoy olvastad!
Szeretettel, Feri |
- március 04 2010 11:48:47
Jól értelmezted a történetet, kedves Léna. A kérdést szándékosan hagytam nyitva, hiszen bármelyik variáció igaz lehet, esete válogatja. Hadd töprengjen rajta az olvasó, és eldönteni sem muszáj! Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Feri |
- március 04 2010 19:06:47
Kedves Feri!
A királylányod bizony megtalálta a Férfi szívében rejtőző kincseket! Ha az anyagi javakra "hajtott" volna, dehogy változott volna vissza békává Királylányként keresett volna egy gazdag Herceget
Nagyon szépen megírt, kedves kis történet, gratulálok |
- március 05 2010 10:22:03
Kedves circus, köszönöm a hozzászólásodar!
Szeretettel, Feri |
- március 13 2010 15:28:57
Igazi klasszikus mese. Elkél ebben az ingerszegény világban... - felnőtteknek is |
- május 01 2010 09:32:21
Nagyon jó és jellemző történet. Eszti |
- május 27 2010 15:08:09
Nagyon tetszett! A kagyló kinja a gyöngy. A legnagyobb kincset csak úgy őrizhetjük meg, ha visszadobjuk a tengerbe. Perzsi |
- június 14 2010 17:11:48
Kedves Gosivali, Eszter, Perzsi, köszönöm a hozzászólásaitokat! |
- június 19 2010 12:50:47
Tetszett a meséd, Hubart! És sokszor azért is "veszítünk el" valakit, mert túlságosan "gazdagok" vagyunk, nemcsak azért mert nincs semmink! Én már jártam így!:-( |
- augusztus 18 2010 19:16:27
Kedves Zsu, a lelki gazdagság nem mindenki számára vonzó, van akit éppenséggel elriaszt.
Kedves Germinal, szeretettel köszöntelek olvasóim között! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
