|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_húgommal történt
Memike tanította nekünk, hogy az életünk tele van csodákkal, csak sokszor nem vesszük észre, vagy nem figyelünk oda kellőképpen és elmegyünk mellettük…
Ez is egy ilyen kis csoda volt, amit a temetőben a fejfája előtt éltem meg, néhány nappal ezelőtt, mikor szokásom szerint mentem újragyújtani a még megmaradt kis csonk gyertyát, hogy közben emlékeimben vele legyek, beszélgessek hozzá, mint mindig, amikor kimegyek hozzá.
Dél felé járt az idő, mikor kiértem, leültem a fejfa mögé és meggyújtottam a két gyertyacsonkot, közben elmondtam az imádságom és néztem szomorúan, amint ég a két gyertya lángja.
Az egyik nemsokára elaludt, míg a mellette lévő még égett... arra gondoltam, hogy az ember élete is egy ilyen kis láng, ami egyszer csak kialszik, sokszor váratlanul, mikor nem is számítanák rá.
A másik kis láng még tovább lobogott, és csak néztem, hogyan fogy el... lassan, már alig volt viasz a kanóc körül, de védtem a szélfuvallattól, hogy minél tovább kitartson.
Többször úgy tűnt már-már elalszik, de mégse... égett hősiesen tovább, pedig már úgy tűnt, a kanóc üresen áll viasz nélkül, és mégis ég. Az jutott eszembe, hogy a drága Édesanyánk szeretete még halála után is körülöttünk van, ég, melegít, világít, pedig a teste már régen kihűlt; így a gyertya lángja is túlélte a testet, égett hihetetlenül sokáig. Néztem az órát és már eltelt egy óra is, mióta kiértem és még most sem aludt el. Gondolatban Memikével beszélgettem, aki azt sugallta, hogy Ő örökkön örökké velem, velünk lesz, még ha nem is fizikailag, de a szellemi síkon.
Felálltam, és gondoltam, mire elindulok kialszik a lángocska. Kihúztam közben pár gazt, elrendeztem a virágokat a vázában, még álldogáltam egy kicsit, de a gyertya csak nem aludt el. Így hát azzal a gondolattal, hogy örökké ég, mint Memike szerető szíve, elbúcsúztam Tőle, megköszönve minden jót, amit Tőle kaptam, kaptunk.
Béke poraira!
A gyertya meg sokáig éghetett...
|
|
|
- március 05 2010 10:38:16
Kedves Pitakor!
Nagyon szép és érdekes kis történetet írtál meg.
Én is néha furcsának tartom, hogy minden gyertya látszólag egyforma, de még ha mindegyiket egyszerrre is gyújtjuk meg, akkor is előfordult, hogy egyik hamarabb, a másik később ég a csonkjára ("A gyertyák csonkig égnek"
Ilyen az emberi lét is, kinek hosszabb, kinek rövidebb ideje van megszabva itt a Földön. Szép volt a hasonlatod!
Meghatódtam kedves írásodon!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 09 2010 10:14:41
egyszerű történet - legalábbis... annak látszik! |
- március 10 2010 20:49:32
Megható - egyszerű, de lélekemelő... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
