|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Sz
Így - ÉL - Vekerdi ...
(Egy este a Tipotex könyvesboltjában)
Nem szeretem sem a dagályosságot, sem az érzelgősséget, de ezúttal egy "édes-bús" estén vettem részt, amelynek háziasszonyai az otthont adó Votisky Zsuzsa és Vekerdi Judit, a polihisztor lánya, voltak.
Igazi földalatti szervezkedés volt ez, a rejtett gyöngyszem, az utcai portál nélküli könyvesbolt, értékteremtő szerepéhez méltóan, majdnem azt mondtam, mint ahogy a kagyló kiizzadja az értékes terhét…
Az est folyamán Babus Antal, Bakos István, Fehér Márta, Gazda István, Herczeg János, Monostori Imre, Ropolyi László, Staar Gyula emlékeztek a szó valódi értelmében. Anekdoták, ki és hogyan ismerkedett meg Vekerdi Lászlóval, akinek az idők szerencsés fordulása
Széchenyi díjat juttatott aggkorára, ha ez a szó egy tevékeny emberre valaha is ráhúzható!
Hiszen szerénységével minden cifra ruhát letépett magáról és ugyanolyan szókimondóan őszinte maradt egész életében. amely a pillanatnyi távozásával nem ért véget! Csak kért egy kis technikai szünetet tőlünk, akik immár az utókorhoz tartozunk, mert sürgős dolga akadt valahol, ahol rangjának megfelelően meghívták tartson előadást, ahol katedra várta és Németh László laudációja!
Képzeljük el a székfoglaló beszédét, a hangszalag a saját hangján megőrizte nekünk:
..."Az utolsó eljegesedés csúcsán, úgy harminc-negyvenezer évvel ezelőtt aztán a neandervölgyiek úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket." ...
Talán nem pontosan azt a helyet idéztem, mely elhangzott a "Véges végtelen" című kötet eredeti anyagából. A lejegyzett szövegek olvashatók, és a felvételeket - ezúttal - nem fenyegeti az enyészet.
Kérdezem én, mi vagyunk-e a "neandervölgyiek"? Azok a művelt emberek, akik összegyűltek, hogy nekünk, félművelteknek és dilettánsoknak, fellebbentsék a múltnak fátyolát?
Mi vezeti az ujjaimat, hogy az örök jelenlévő racionális, de eleven, színes, humoros előadásmódja helyett archaizálok és veretes szavakkal tűzdelem meg írásomat, amelyek természetesen közhelyek?
Mivel az orvostörténettől a matematikáig mindenhez volt hozzáfűzni valója Vekerdinek, oktatott és nevelt miket, bátran nyúlt az alig-tűrt témákhoz, olyannyira, hogy a matematika száraznak tűnő, de szigetelt, védett falai közé kellett menekíteni.
A tudománytörténet mostohagyerek ma is. A tudás - a valóság-show-k árnyékában - hosszú indákat fejleszt és kacsokat, de tápláló, mint a bab, amelynek beltartalmi értékei a húsfélékkel vetekednek - vagy mégsem?
Felnőnek nemzedékek, amelyek a reformok és folyamatok, a szabadság helyett beköszöntött szabadosság korában, nem tudják, mi az, kiállni az igazunk mellett, a tudomány és az emberség nevében.
„A Magyar Írószövetség mély fájdalommal tudatja, hogy 2009. december 27-én, életének 86. életévében elhunyt Vekerdi László József Attila és Széchenyi-díjas író, a Magyar Örökség-díj tulajdonosa.”
Egy a nekrológok közül, mert ehhez nagyon értünk - utólag értékelni!
Azért idéztem éppen ezt a közleményt, hogy az egyetemességét idézzem fel annak a mesternek, akit egyetlen földi egyetem sem szívesen engedett egykor a katedrára!
De a görögpótló, a latin, a francia, a filozófia - nem a kizárólagosan elismert -, a pszichológia, a memória. a lexikalitás, az összefüggések felismerése, a kisebb, de döntő életfordulatok ismeretére szükségünk van, illetve ma csak lenne!
Nem, nem engedhetjük, a mai hetven-nyolcvan-kilencven évesek - továbbadta mag útfélre vagy tövisek közé essen!
".Vekerdi László polihisztor alkatú tudós, orvos, művelődéstörténész, tudománytörténész, könyvtáros, Németh László és Fülep Lajos életművének neves kutatója volt, valamint Galilei életművének egyik legalaposabb ismerője, az MTA Matematikai Kutatóintézete és az MTA Könyvtára korábbi tudományos főmunkatársa, a debreceni orvosegyetem és az ELTE tanára.
Az eltávozott tudós nevéhez nagyszámú orvosi, orvostörténeti, matematikatörténeti, fizikatörténeti, csillagászattörténeti, biológiatörténeti, tudományfilozófiai, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, nyelvtörténeti, intézménytörténeti publikáció és számos könyvfordítás, lektorálás kötődik.
Emlékezetesek televíziós és rádiós előadásai, beszélgetései, valamint a különböző kongresszusokon, tudományos rendezvényeken, évfordulós megemlékezéseken tartott beszédei. Halála előtt két héttel jelent meg a 18. századi magyarországi és erdélyi pestisjárványokról szóló munkája, néhány hónappal korábban pedig a Fülep Lajosról szóló kötete."- fejeződik be a Magyar Írószövetség tömör tárgyilagossággal megírt közleménye.
Ezzel a rövidre fogott összefoglalóval zárom nem emlékező, de emlékeztető cikkemet, amelyet remélem követ a személyes ismerősei tollából egy a Vekerdi László életművét megillető újabb, véglegesített, monográfia.
Vekerdi Lászlóról:
…”Vekerdi Lászlót igazságkereső szándéka, elkötelezettsége tette az Ilia– féle Tiszatáj harcos védelmezőjévé, a Bethlen Gábor Alapítvány egyik kezdeményezőjévé, aki ott volt Monoron és ott volt ama nevezetes találkozón Lakiteleken is. Ő azonban nem az ellenzék, hanem a szabadon szolgáló értelmiség klasszikus képviselője, akinek szellemi horizontját Galilei, Newton, Bolyai, és olyan kortársai, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Németh László, Szent-Györgyi Albert, Rényi Alfréd, Szabó Árpád, Fülep Lajos, Hamvas Béla, Várkonyi Nándor, Benedek István, Szentágothai János, Karácsony Sándor, Bibó István, Cs. Szabó, Csanádi Imre, Nagy László, Pilinszky János, Fodor András, Forgács Péter, Kőrösi József, Levendel László, Simonyi Károly… és a még élő társak, szellemi partnerek, barátok jelölik…”
http://www.ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=5453
…”Monostori Imrének immáron újabb Németh Lászlóról irott „szöveggyűjteménye” maradt töredékes. A kötet ötvenkét „szerző” emlékezését közli, ha jól figyeltem, akkor csak Illyés Gyula és Vekerdi László szerepel két emlékezéssel…”
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/07-03/fuzi.pdf
„…1954. október 3-án N. L. Vekerdi Lászlónak címzett levelében a hipertónia okait kutatja, de a levél végén már az irodalom is szóbakerül: "A Petőfi Mezőberényben-t, a II. Józsefet szívesen eljuttatom hozzád, esetleg még egy harmadik drámámat." Azaz már akkor nemcsak orvosként, hanem értő olvasóként is méltó partnernek találta Vekerdi Lászlót. ..”
„…Németh László naplójában 1967 nyarán a következő bejegyzést találjuk: "Itt volt F. A. és V. L. Kegyeleti látogatás, de igazi fiúi szeretet diktálja. Nagyon jól éreztem magam velük. Az éhhalálra ítélt becsvágynak is dobtak egy falatot. V. az Emberi színjátékot magasztalta: nem tudom (de tán ő maga sem), mennyire hitből s mennyire jóságból; F., bár egész nap fejfájás gyötörte, a Puskin tanulmány méltatására szedte össze búcsú előtt magát. Az igazi azonban nem az irodalomba vetett vigasz, hanem épp az, hogy barátságunk emancipálódott az írói viszony viszontagságaitól, s mint rokoni szeretet állandósult és sugárzott."1
Hogyan alakult ki ez a sugárzó "rokoni szeretet" Vekerdi László és édesapám között? -, erre keresek választ levelezésükben, írásaikban.”
http://epa.oszk.hu/00000/00016/00046/990607.htm
|
|
|
- március 13 2010 15:42:20
Írásod érdekes, mint írod nem megemlékező, inkább figyelemfelkeltő.
Milyen szerencse, hogy van miben böngészned, látod ez a kor amiben élünk ezt a lehetőséget is elveszi utódainktól, már nincsenek levelek, üdvözlő lapok, szerelmeslevelek összekötve....
A mobil sms világa és egy gomb ami törli az egészet.
Vajon ők hogyan, mire és miképp fognak emlékezni?
Szeretettel Joli |
- március 13 2010 15:50:50
Profi értekezés egy igazi polihisztorról. Megdöbbentő, hogy ekkora szellemóriások úgy mennek el, hogy az emberek -akikért élt, dolgozot -, még csak nem is hallottak róla... Persze, legkevésbé ők tehetnek róla. Ez a mai világ sajnos, nem a kultúráról szól, mégkevésbé az emberségről.
Köszönöm az írásodat, általa valamit pótoltam hiányoságaimból. |
- március 14 2010 00:55:48
Kazinczy óta - valóságos levelek, akár irodalmi kávéházat is pótoltak - megérlelt gondolatokat hordott szét, lehet, hogy hamarább és olcsóbban , MINT MA, a lovasbatárokon, a posta!
Az internek gyors, néha felületes - ki lehet törölni ÉS HOL AZ A Hű (hon)leány, aki gyűjti és rendezi az apja hagyatékát!
Két orvos viszonya: először a beteget gyógyítja az ifjú kolléga - aztán a nemzet sebeit! S a jövő magját a tudást - megosztják egymással - a lezárt életmű után, AZ UTÓKORRAL?!
AZ KÍVÁNCSI-E RÁ, vagy nézi, bámulja, bambulva a szappanperát a tévébemn vagy kukkol (bizony a WC is be van néha kamerázva, az információ - ki sem merem mondani... lepottyan, mint a színvonal és elmossa a vízsugár, DE ragad mégis!) |
- március 14 2010 07:04:23
Szia rapista!
MIóta itt vagy nálunk a korongon, sok minden megváltozott.
Megmutattál egy más szemléletmódot, ami sokak számára jelenthet kisebb-nagyobb fejlődést műveik színvonalában.
Ezzel az írásoddal például felhívtad a figyelmet egy emberre, aki életét hatalmas tenniakarással élte, és életművet hozott létre.
Mintegy ösztökélve minket: Tekintsünk kifelé is!
Én ugyan hallottam Vekerdi Lászlóról, de Hubart véleményét osztom feltétlenül.
Írásodat rendkívül hasznosnak tartom. |
- március 14 2010 07:31:29
Köszönöm,hogy leírtad és olvashattam!! |
- március 15 2010 20:33:33
Kedves István, tudod, valahol csodállak, s talán kicsit irigyellek is, hogy valóban részt tudsz venni még igazi kulturális rendezvényeken, és sok mindent megéltél, átéltél, s hogy az írásaiddal is üzensz nekünk, s mindenkinek, akit talán még fel lehet rázni egy kicsit.
Köszönöm, még ha csak írásban értesültem is róla.
Szeretettel: Léna |
- március 19 2010 08:29:26
Kedves István!
Én is csak méltatni tudom eme figyelemfelkeltő írásodat, bár én olyan keveset tudó emberke vagyok a nagy embereket ismerők világában, hogy elbújhatnék szégyenemben.
Nem ismertem Vekerdi László polihisztor munkásságát, életét, így nem tudok a róla írtakhoz érdemben hozzászólni, de nagyon jónak tartom, hogy egyesek (ahogy Te is) bemutatnak prózájukban (értekezésükben) egy-egy híres embert, annak életét.
A napokban voltam Hernádi László Mihály verses előadó estjén, akinek kötete megjelent életéről, munkásságáról és betegségéről, aki sok nehézségen ment át magán- és közéleti tevékenységeit illetően is, a PTE Központi Könyvtár volt főigazgatója, ma már nyugdíjas, aki versmondó verseny győzteseként is említhető. Azon a bizonyos pénteki estén 33 verset mondott el magyar és külföldő írók, költők alkotásaiból, és én nagyon meghatódtam. Azóta már szerencsére olvashatom megjelent kötetét életéről, munkásságáról, a címe: Színe és fonákja. Ő is említi az Ilia nevet, ősei egyikeként. De hiszen, kicsi a világ, mindenki mindenkinek a rokona lehet valamilyen formában. És említi a szabadságharc áldozatainak egyikeként Kiss Ernőt is, aki egyik rokonának Kis Istvánnak az unokatestvére volt.
Ezt a könyvet azt hiszem, mindenkinek érdemes volna elolvasni.
Hernádi László Miháyl szerencsére él, az optimista felfogása sok viszontagságon meg tudta menteni őt, és örülök, hogy ővele személyesen is tudtam találkozni.
Talán nem ismeretlen a személye előtted sem.
Mindenesetre köszönöm, hogy ismert, de már az élők sorából eltávozott híres emberekről olvashatok és ismerhetem meg.
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
