|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Gy
Mucika
A kislány nagyon hamar elveszítette a szüleit. A nagyapja nevelte a vidéki tanyán, valahol Kiskunfélegyháza környékén. Szegények voltak, ezért a kislánynak dolgoznia kellett, hogy enni kapjon. Cselédnek állt egy módos háznál, de kéthetente hazament a tanyára.
A nagyapa elég korán megözvegyült, de a férfiasságát nem veszítette el. Érdeklődéssel szemlélte a kislány bimbózó nőiességét, és nemsokára megtörtént, aminek nem kellett volna…
Senki nem volt, aki felvilágosította volna a kislányt, hogy mi történik vele, abban az időben, a tanyán.
A kislány gömbölyödni kezdett, pedig alig kapott enni. Még pár hónapig tudott dolgozni
A munkáját igyekezett elvégezni, csak azok a reggeli rosszullétek ne lettek volna!
A bábaasszony már csak abban tudott segíteni, hogy világra segítette a kis Erzsikét.
Édesanyja nem sokáig örülhetett neki, mert Erzsike nemsokára nevelőszülőkhöz került, akik nagyon szerették egymást az urával, és örömmel fogadták a csöppséget is. Az asszonynak nem lehetett saját gyermeke, ezért örültek a váratlan lehetőségnek, mert nagyon szerettek volna saját gyermeket.
A megesett lányra nagyon haragudott a nagyapa, és elzavarta a tanyáról.
A fővárosba került cselédnek, de itt előkelően szobalánynak titulálták.
Itt is sokat kellett dolgozni, a vidéki lány nagyon jól tudott sütni-főzni és minden házimunkát rá lehetett bízni. Égett a keze alatt a munka.
Nagyon várta a szerda és vasárnap délutánokat. Szabadnapján szépen felöltözködött és elment sétálni a Ligetbe, vagy a Duna-partra.
Pesten senkit nem ismert, a gazdáin kívül, nem is nagyon akart ismerkedni, hiszen már megégette magát. Bánatában – néha-néha megevett valami süteményt a Kuglernél.
Egyszer a Wampetich környékén sétált, mikor egy szemtelen ficsúr durván megszólította, akinek nem akaródzott válaszolni. A ficsúr nem tágított.
Ijedtében bemenekült a kerthelységbe és ott nekiszaladt egy magas szőke, kékszemű fiatalembernek. A fiatalember megkérdezte, hogy segíthet-e a kisasszonynak?
Nem volt hozzászokva az udvariassághoz, de a kékszemű fiatalember olyan szelíden és megnyugtatóan karolt bele, hogy azt vette észre, hogy egymáshoz igazítják a lépteiket.
A fiatalember hazáig kísérte és finoman megkérdezte látják-e még egymást?
A fiatalembert Sándornak hívták és pincér volt egy kisvendéglőben. Megbeszélték, hogy inkább szerdán találkoznak, mert Sándor általában vasárnap dolgozik a legtöbbet. Az emberek ugyanis akkor érnek rá korzózni, vacsorázni, sörözni.
A kis szobalánynak pedig szerdán és vasárnap van kimenője. Ezt Sándor rögtön átlátta, de nagyon tetszett neki az ifjú hölgy, aki elég csinoska volt, de romlatlan, tiszta vidéki lánynak látszott.
Mert az is volt.
Minden héten találkoztak, és egyre jobban megszerették egymást. Sándor elmondta, hogy szeretne megnősülni, de sajnos, van már felesége Romániában, attól előbb el kell válnia.
A lány pedig elmondta, hogy neki meg kislánya van, akit maga szeretne nevelni…
Az őszinteség nagyon jót tett a kapcsolatuknak.
Tíz évig tartott a „jegyesség”, mire román asszony beadta a derekát és hozzájárult a váláshoz. Akkor végre össze tudtak házasodni, igaz, közben még két kislányuk született. Mucika boldogan nevelte a három kislányát és rengeteget dolgozott. Sándort minden nap jó vacsorával várta, még ötven évig. |
|
|
- március 14 2010 00:41:24
Szívbe markol - de feloldódást talál. Összedett, szikár írás, balra rendezve el tudnám képzelni, hogy jobban olvasható írásképet mutat, nem indokolt a középtengelyes elrendezés..
A sallangmentességre, a kitérők hiányár, mint erényre hívon fel a figelmet.
Nem írja túl a szerző - mégis JELLEMEZ! |
- március 15 2010 20:28:53
Nagyon tetszett, nekem nagyon igaz történetnek tűnik, s valóban jó, hogy jó a vége, ami a paraszti világban nem mindig volt így.
Szeretettel: Léna |
- március 19 2010 06:11:01
ennyien olvaasták - és [b]megrettentek[/b]? |
- március 19 2010 09:00:14
Kedves Rosszcsirkeff!
Nagyon bájos, megható történet, és azt hiszem, nem is csak "kitaláció", amiről írtál. Én már hallottam hasonló esetről.
Egyet nem értek csak. A két újonnan született leánykához vajon hogyan tudta maga mellé venni az elsőszülött leánykáját is Mucika, ha előtte olyan nevelőszülőkhöz került, akiknek nem születhetett saját gyermekük? Azok vajon hogyan érezhették magukat, ha vissza kellett adniuk szeretett,örökbe fogadott gyermeküket? Tudom, ez csak részletkérdés, de én erre is kíváncsi lettem volna.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 19 2010 21:47:23
Ez is nagyon tetszett.Csak igy tovább |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
