|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Egy lány sokat gondolkozott sorsa felől, próbált becsületesen, barátságosan élni, az emberek mégis a rosszat látták benne. Barátai, akiknek azelőtt a lelkét kiöntötte, visszaéltek bizalmával, bántották őt, kinevették, és mindenáron megakadályozták boldogságát. A tudat, hogy teljesen egyedül hagyták őt a nehéz időkben, senkit nem zavart. Miért is zavart volna?
Akkor történt minden, amikor a magány már annyira elviselhetetlenné fokozódott számára, hogy levegőt venni is alig tudott. Az elhatározás hosszú hónapokat vett igénybe, de végül is megszületett, és csak ez volt a fontos. A döntés a következő „Én akkor is boldog leszek!” Ez a mondat – akármilyen rövid, és mások számára magától értetődő is – sok kínlódás árán fogalmazódott meg a lány elméjében. D ez még csak az első lépés volt, megvalósítani sokkal nehezebb lesz. Megpróbált minden rossz gondolatot kizárni, nem törődni a rossz nyelvekkel és a pletykákkal sem. A volt barátai, akik a megannyi megaláztatás, sírás és szenvedés forrásai voltak, szürke árnyakká homályosultak előtte. Ilyenkor mindig az álmaira gondolt, ahol sose volt egyedül. Ez volt az egyetlen hely számára, ahol lelkét is biztonságban tudhatta, de ezek sajnos csak álmok voltak. Elképzelt, meg nem történt álmok. A lány ennek ellenére imádta őket.
Százszor elképzelte, hogy milyen érzés lehet, ha az embert önzetlenül és tiszta szívből szeretik. Már olyan régen volt hasonlóban része, hogy kezdett nem is emlékezni rá. Barátokat és élményeket is álmodott, érzéseket, amelyeket megoszthatott álmai szereplőivel, és amik elmesélése egyik pillanatról a másikra önfeledt nevetésbe csapott át. Nem szeretett felkelni. Ezek az álmok jelentették számára a boldogságot, azt a boldogságot, amit mások nem éjszaka, hanem nappal találtak meg. A szép gondolatok megszakadtak, és újra a ködös, embertelen világban találta magát. Szeretett volna újra elaludni, hogy ezúttal egy mesebeli történetbe képzelje magát, ahol a rosszak elnyerik büntetésük, a jók pedig jutalmuk. A lánynak könny szökött a szemébe, arra gondolt, hogy hamarosan ki kell lépnie szobájából, és folytatnia kell „valóságos” életét. A kötelességtudat azonban mindig legyőzte a vágyakat. Azok közé az emberek közé tartozott, akik tudták mi a dolguk, és ott az érzéseknek nincs helye. Amúgy se volt senki, aki meghallgatta volna, s ezzel a tudattal vágott bele a hétköznapok szokásos monotonitásába.
Egyre csak arra gondolt, hogy vajon mit fog álmodni a következő éjszaka. Várta, hogy újra a barátaival lehessen, s hogy szerethessen valakit. Egy pillanatra sem tudott szabadulni a gondolattól, számolta a perceket, amiket még ébren kellett töltenie, s mikor végre eljött az este, már minden készen állt az álmokra. Puha paplan, kellemes sötét, és a természet illatai vették körül. Aznap egy varázslatos helyről szeretett volna álmodni, ahol mindenki valamiféle csodaerővel bír. Nincsenek gonoszok, nincsen fájdalom, hiszen oly sokszor megtapasztalta már életében ezeket a dolgokat, de másoknak sose kívánta. Nagyon meglepődött, mikor egy angyalt látott meg maga mellett. Nem tudta még ébren van-e, vagy már álmodik. Hosszú percekig nézték egymást, aztán épp olya hirtelen el is tűnt, mint ahogy megjelent. A lány sajnálta, hogy nem nézhette tovább ezt a csodálatos teremtést. Megnyugtató érzés volt vele lenni, és a fény, ami körülvette... ahhoz foghatót még sohasem látott. Ezután mintha mi sem történt volna, tovább álmodta varázslatos életét.
Az angyal emléke azonban egész nap elkísérte, szerette volna következő éjjel újra látni. Habár a sors sosem volt kegyes a lányhoz, az angyal mégis meglátogatta a következő éjjel is. Kicsit tovább maradt, mint első látogatása alkalmával, és a fényhez immár hang is társult. Kellemes, meleg érzést keltett benne, olyan volt, mintha a mennyországban lett volna. Aznap már álmodni se volt kedve, csak az angyalra tudott gondolni. Elméje kitisztult, nem volt benne már semmi másnak helye, csak annak a gyönyörű jelenségnek, amit már másodszor látott. Izgatottan várta a következő alkalmat, szeretett volna több időt vele tölteni. Csak az angyal emléke éltette, nem gondolt semmi másra, csak arra, hogy éjszaka megint találkozhasson vele. Életének minden apró mozzanatát ez határozta meg, a külvilág megszűnt számára, csak az álmainak élt.
Következő éjjel, mikor ismét lefeküdt, szinte várnia sem kellett, már meg is jelent előtte az angyal. Sokáig nézték egymást. A lány emlékezni kezdett azokat a dolgokra, amiket oly nagy erőfeszítések árán próbált meg elfelejteni. Előtörtek belőle a fájó emlékek gyerekkorából, a sok nélkülözés, a barátok hiánya, hirtelen nagyon magányosnak és összetörtnek érezte magát. Végül a sírástól elcsukló hangon így szólt az angyalhoz: „Szeretnék olyan lenni, mint te.” Az angyal kinyújtotta felé a kezét, a lány némi habozás után megfogta, és ami akkor történt, az akkora boldogságot okozott a lánynak, mint még semmi az életben. Nem érzett többé magányt se keserűséget, se fájdalmat. Az emlékek eltűntek, helyüket átvették a jelen tapasztalatai. A megnyugvás érzése olyan mély sebeket gyógyított be a lelkében, amikről azt hitte, hogy már örökre ott maradnak. Az angyal egy olyan helyre vitte őt, ahol álmában már sokszor járt. Nem tudta mi vár rá ebben az új világban, de azt tudta, a réginél csak jobb lehet.
Aznap reggel a lány nem ébredt fel álmából, se a következő reggel, és azután sem. Az angyallal maradt egy olyan helyen, ahol nem kellett többé a fájdalomtól félnie.
|
|
|
- március 14 2010 19:34:50
köszönöm szépen |
- március 19 2010 08:39:26
Kedves Alberich!
Ez a történet nagyon szép és megható, bár szomorú volt.
Mindesetre a történetbeli lánynak "megváltás" volt, úgy is mondhatnám. Hogyha én is majd találkozom álmomban egy ilyen angyallal, aki majd egyre sűrűbben fog nekem megjelenni, akkor azt azt jelenti, hogy egyszer engem is kézen fog, és kisétálunk ebből a világból, amiben pedig - őszintén mondon - szeretek élni és munkálkodni. Hiszen szép a világ, jó élni, ha jó emberek vesznek bennünket körül. Csak akkor válik rosszá és számunkra már nem élhetővé, ha mindenki elfordul tőlünk.
Üdvözlettel:
Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
