Napkorong

_Iskolában indulva megálltam, Liz háza előtt. Régóta voltunk már barátnők és ugyan abban a cipőben járt mint én. Noha a szüleim nehezen hittek nekem. Ám a tény, hogy varázsló erővel bíró gyerekek is járnak az iskolában nehéz volt elhinni. Én átlagosnak születtem. Liz látnok volt és Médium. Ám annak ellenére ő imádott engem. Elindultunk bár nem sok kedvem volt hozzá.

- Ugyan már Nica. Iskolába kell menni. Fősuli. Ez fontos.

- Tudom Liz. Ám Bess olyan undok.

- Ez van, nem tudsz vele mit csinálni.

- Bárcsak... Bárcsak egyszer lehetne rá lehetőségem, hogy vissza vágjak.

- Na gyere. Majd összetartunk. Nem lesz baj.

Szinte minden reggel így zajlott. Az iskolában, Bess afféle vezető volt. Egy csomó diák felnézett rá ám emellett féltek is tőle. Aki pedig nem mert behódolni, az ellen fordult. Nem egyszer előfordult már, hogy test nevelés óra alatt valaki váratlanul lesérült, becsapódott előtte az ajtó, a menzai étel leborult a tálcáról. Velünk is ezt csinálta. Meg még egy sor undok dolgot. Listát írhatnék kit és hogyan alázott meg. Ám nem ez a lényeg. Ugyanis ezen a napon, egy új diák is jött. Egy fiú. Elek már az első nap bizonyította, hogy biza nem szereti ha ártatlanokat bántanak. Így Bess hatalma rövid idő alatt megtört és kezdett helyre állni a béke az iskolában. Hamar elterjedt a hír, hogy Elek nem akárki. Ő egy medál őrző. Ez igazán felvonta a figyelmem,ugyanis akkor halottam erről legelőször. Végül az iskolai könyvtárban, szabad időmben Liz segítségével teljesen eltemetkeztünk a témában. Ekkor tudatosult bennem legelőször a tény. Rossz és jó létezik. Angyalok, és démonok, megszállók, vámpírok és egyéb lények. A medál őrzök afféle testőrök voltak. Halandók, kik vigyáztak az emberekre. Mint az is kiderült többen voltak, nincs meghatározva a számuk. Különböző képességekkel bírnak. Még azok is varázserőt kapnak akiknek kezdetben nem voltak képességeik, hisz a medál őrzőjét képes felruházni ezzel a védelemmel. Elgondolkoztam mikor Liznél végül is összeírtuk mind azt amit tudunk. Liz ivott a kávéjából, majd megszólalt.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent titkolnak előlünk. - Rázta meg a fejét.

- Te is olvastad. Nem titkolták. Egyszerűen, a fejlődés miatt az ember annyira nem foglalkozott már azokkal a dolgokkal amik szépen lassan körbe vették, hogy nem vettük észre. Ez ez szörnyű tény. Fáj ám igaz. Ráadásul a föld haldoklik. Éppen ezért, persze, hogy valami ami eddig nem volt annyira kézzel fogható, most erősebben nyomul előre és próbál hatalomra dőlni.

- Na szép. Akár így, akár úgy. Mi rossz helyzetben vagyunk. Mindegy. Amíg, normálisnak hat kicsiny kis semmit mondó életünk, addig nem kell izgulnunk. Ám érdekes ez az egész.

- Ráadásul ez az Elek, gyerek. Jó, hogy jött.... most nyugi van. Komolyan, más hangulattal megyek mindig be és más hangulattal jövök haza. Jól érzem magam.

- Viszont... újra vissza kell rázódnunk a tanulásba. A kutatás miatt, kicsit elhanyagoltunk pár tantárgyat.

- Azok nem olyan fontosak ráadásul hallotta az osztályfőnököt is. Keressünk misztikus dolgokról dolgokat. Ez is elégé az, vagy nem ? - Néztem rá kérdően.

- Az biztos nem egy olyan átlagos tantárgy mit a történelem.

Ekkor elgondolkozott. Az ágyához ment. Megállt és rám nézett.

- Még mindig álomfogókkal foglalkozol?

- Persze. Én hiszek ezekben a dolgokban.

- Emlékszem rá, mikor ebből készítettél tavaly házi dolgozatot. Sohasem mondtad el. Hány oldalas is lett?

- Kilencven. -Mosolyodtam el.

- Szép. Ahhoz képest, hogy csak ötvenet kellet. Jól kimerítetted akkor az indiános témát és a misztikumokat.

- Á, dehogy!- Vigyorogtam. - Az egész oldal, kétszáz oldalas lett, csak nem fért bele egy órába ráadásul a tanárnak is eltartott egy kis időbe még végig olvasta. Na szép. Ezt nevezem! Még te mondod, hogy nem hiszel ezekbe. Kétszáz oldal, azért ültél akkor ennyit rajta.

- Na igen. - Mosolyogtam.

- Még te mondod, hogy mindennek ellenére nem hiszel ezekben.

- Én hiszek bennük valamennyire, hisz mindig körül vesz minket. Ám mi csak egyszerű emberek vagyunk. Nem tudunk semmit se tenni.

- Tudom. Ám ez tényleg érdekes. A medálokról írnak amúgy? Milyen formájuk van.

- Különböző formájuk lehet. Állat, virág, akármi. Lehet nekünk egy egyszerű medálnak tűnnek, míg másnak lehet egy hatalmas varázserővel rendelkező ékszert. Miden esetre ha már egy itt van, itt kell lennie a többinek is majd. Ami azt jelenti, hogy...

- Valami készül... -Morogtam.

- Igen. - Fújt Liz.- Van egy olyan érzésem, nem véletlen van itt ez a medál őrző. Hisz olvastad, csak akkor tűnnek elő, ha egy igen fontos lélek előtűnik. Akinek van valami dolga...

- Egy új varázsló?

- Esetleg. - Tűnődött el.- Nyugodj meg. Hamarosan elválik, ebben biztos vagyok.

- Rendben most megyek. Meg kell csinálnom pár dolgot. Holnap péntek.

- Oké. Majd találkozunk.

Hazasétáltam, neki ültem a házimnak, ám miután megtanultam el sem gondoltam mennyire fáradt vagyok, szinte pillanatok alatt elaludtam. Arra emlékeztem, még álmomba is ezzel a témával foglalkoztam, de szerencsére az álmok elszállnak, és békésen aludtam tovább.

Folyt. Köv.

Hozzászólások

Linkinlady86 - március 18 2010 12:17:17
Szia, köszönöm az észrevételt. Én helyesírás javítót használok, nagyon sokat lapozok a neten meg a könyvben dolgok után, de látom még mindig van csiszolni.
Az a baj, tökéletes sohasem lesz ehhez kell egy külsős aki átnézi, ezért lesz jó mikor majd beadom, kiadáskor átfogják még nézni a helyesírás és vessző problémákat, szóval az oldalamon amit vezetek is a kezdőknek mindig mondom, hogy azért nem kell ezen teljességében görcsölni mert egy normálisabb kiadó mindig átnézi a beadott műveket.
Az írásaim nagy része inkább csak piszkozat és figyelem felhívás arra, hogy tessék, készül egy írás, amiből később komolyabb dolog is lesz.
Azért köszönöm, és biztos lehetsz benne még átfogom olvasni egy párszor ajaj, de még mennyiszer. Az első könyvem 24.jére írom át és még mindig nem jó.
Végül is ezért teszem fel, hogy mások észrevegyék azt amit én nem veszek és köszönöm, hogy felhívta d a figyelmem utánanézek és szerintem átjavítom.