|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Ők tudják csak igazán, milyen a csapatmunka, a madárbarátság, még az emberek is tanulhatnának tőlük.
 Z
Kedves olvasó, jól láttad, fecskenépeket írtam, de írásomban a fecskefészeknek is szerepe lesz.
Jó néhány évvel ezelőtt történt egy viharos nyári alkonyon. Az ablakból és a bejárati ajtó üvegén keresztül lestük, ahogyan egyre közeledtek a sötét viharfelhők az égen, és hamarosan az alkonyatból esti sötétség lett. Minden ablakot bezártunk, a redőnyöket is lehúztuk, hogy a házra szakadó eső ne okozzon nagyobb károkat. Néha-néha kinyitottam a bejárati ajtót és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a házunk alatti ereszen, és a házunkhoz vezető villanyvezetéken ott sorakozott egy egész sereg fecske. Nem mozdultak, az ajtónyitásra sem rebbentek szét, és én csodálattal, és csöndben kísértem végig szemeimmel az egymás mellett csöndben guggoló és várakozó madarakat. Nagyon örültem, hogy a mi házunkat választották menedékül, s ott várták be a vihar elmúltát. Azt már nem tudom, hogy meddig várakoztak ott, és mikor repültek el, mert a vihar és az eső elég sokáig tartott, és nem akartam őket újabb ajtónyitásokkal elijeszteni. Nekem mindenesetre boldog perceket okoztak ezek a kedves fecskék, hiszen sok-sok éven keresztül tavasztól az elvándorlásukig mindig figyelemmel kísértem reptüket az udvarban, csivitelésüket, miközben a villanyvezetékeken megpihentek, de ilyen szívet melengető élményben még nem volt részem.
Megtisztelve éreztem magam, hogy a legkedvesebb madaraink egyikének egész csapata akkor és ott töltötte estéjét a mi házunk fedele alatt, amelynek falán hosszú éveken át fészket is raktak és minden évben újra visszatértek, hogy éljenek és szaporodhassanak kedvükre.
Annak is már több éve, hogy a virágos kertünkben, éppen a fecskefészek alatt egy fészekből kipottyant kicsi fecskét találtam. Rögtön szóltam a páromnak, hogy hozzon gyorsan egy létrát, miközben én óvatosan a tenyeremre emeltem a védtelen madárkát és féltőn köréje vontam az ujjaimat, hogy el ne repüljön, de még az is lehet, hogy repülni sem tudott, mert akkor nem a földön kötött volna ki. Vagy többen voltak a fészekben, és véletlenül kilökték onnan a testvérei, vagy talán szárnypróbálgatás közben érte a váratlan földet érés.
Hozta is a férjem a létrát, és amikor a létrafokokon a fecskefészekhez felért, a kezébe adtam a félősen pislogó kisfecskét, hogy a fészekbe visszategye. Azután nem tudom, megmaradt-e, és felnőtté tudott-e válni, csak annyit tudok, hogy jóleső érzés volt megmenteni egy arra tévedő vadászó macska karmai elől.
Annál is inkább fontosnak tartottam megmenteni, mert a mi házunk táján is több macska él, s őket is ugyanolyan szeretettel neveljük és gondozzuk, ahogy bármelyik kedvenc háziállatot az idők folyamán. Sajnos, volt rá példa, hogy a mezőben, kertben vadászó macskáink már hoztak haza szájukban kismadarakat, és a ház kertjének félreeső zugában vagy helyiségében szedték darabokra, s néha csak a madártollak árulkodtak arról, hogy madár volt a macskavacsora. Ez sajnos előfordul akkor is, ha rendszeresen enni kapnak, mert bennük van a vadászösztön.
Olyan eset is előfordult, hogy a még élő galambprédát sikerült kivennem az egyik macskánk fogai közül, s egy madáretetőbe rejtettem a macska elől. A madáretető egy már beteg, ágaitól megszabadított kajszibarackfa kiálló és meghagyott törzsének tetején volt, és úgy gondoltam, a kicsi galamb ott életben maradhat, bár a macska körmei sebet hagytak rajta.
Ennivalót is tettem melléje, hogy egyen, ha tud, és felerősödve majd elrepül. Sajnos, másnapra hűlt helyét találtam, de abban reménykedtem, hogy sikerült elrepülnie, bár láttam, hogy néhány erősebb szárnytolla is hiányzott. Lehet, hogy mégis csak a macska eledelévé vált? Kétségek gyötörtek, de már nem tudhattam meg, mi volt a valóság.
Ahogy a kicsi fecskéről sem tudtam meg, hogy végleg megmenekült-e azután, hogy a fészekbe visszatettük.
Minden ősszel figyelem, ahogy gyülekeznek a villanydróton, mintha csak közös megbeszélést tartanának, hogy mikor indulnak, és melyik másik csapat tagjaival repülnek együtt, segítve egymást a célba érésben. Egyik napról a másikra mondtak búcsút a villanyvezetékeinknek, az utcánknak, a falunknak, és lehet, hogy egy másik falu vagy város fecskecsapatához csatlakozva indultak el déli irányba. A partiakkal, a molnárokkal és a füstiekkel együtt. Én úgy tudom, másféle vándormadarakkal is szívesen együtt repülnek. Ők tudják csak igazán, milyen a csapatmunka, a madárbarátság, még az emberek is tanulhatnának tőlük.
Ilyenkor tavaszodván pedig lesem őket, hogy mikor érkeznek.
A gólya már megérkezett, láttam egy héttel ezelőtt a mi falunk és a szomszédos falu határában, ahogy a még kissé havas és hűvös reggelen egy vizesárok mellett álldogált.
Most, hogy már Zuzsanna nap is elmúlt, és itt lesz hamarosan Sándor, József és Benedek napja is, remélem, hogy hamarosan újra köszönthetem kedvenc csivitelő madárbarátaimat, mert nekem az állatok, köztük a madarak, s a fecskék is a barátaim. Ha minden ember csak egy fecskét is megmentene, már akkor is sokat tehetne a fecskék fennmaradásának érdekében. Írom ezt 57. születésnapomon, Gertrud napján.
Torma Zsuzsanna
Kaposmérő, 2010. március 17.
|
|
|
- március 18 2010 14:24:18
Kedves Rosszcsirkeff!
Köszönöm, hogy itt jártál, véleményeztél.
Nagyon sajnálom én is, hogy a háborúk idején sok madárka is odaveszik, és talán azért látunk a környezetünkben is egyre kevesebb fecskét is. Nem véletlenül írtak ki egy pályázatot a fecskék megmentésére, kipusztulásuk megelőzésére. Ezt a kis történetet is arra a pályázatra írtam és küldtem be.
Vers és próza pályaműveket lehet beküldeni a www.verslista.hu e-mailcímre, érdeklődni lehet attila@vpm.hu címen.
Ha érdekel Téged és másokat is, itt meg lehe tenni. Vers pályázati díja 1.500.- FT/vers, prózáé 2.500.-Ft/próza.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 22 2010 13:25:57
Köszönöm, kedves Viktória hozzászólásodat! Annak is nagyon örülök, hogy Te és családod is szereti a madarakat. Az utóbbi hetekben már reggelente hallom a sokféle madárcsicsergést, meg a rigók füttyeit, nagyon szeretem én is hallgatni.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 26 2010 19:34:40
Kedves Zsuzsanna!
Kedves történet, és jellemző az állatszeretetedre. Most, hogy erősen megcsappant a fecskeállomány, különösen nagy figyelmet kell fordítani a fecskékre.
Üdv.: Molnár József |
- szeptember 26 2010 23:27:59
szívbõl gratulálok írásodhoz!
Csodálattal:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
