|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
_A járdán
Gy
/Magdinak szeretettel/
A szél ujjával a lány arcába lapozta a fekete hajszálakat. De most ez sem számított…nem számított semmi…
Ahogy a járda szaladt léptei alatt, úgy szaladtak a gondolatok, a válasz nélkül maradt kérdések a fejében.
„ Hol hibáztam el?”- makacskodott a mindent tudni akaró belső hangocska.
A kegyetlen, mesterien kielemző válaszok nem is késlekedtek:
„ Soha nem értél rá, mindig a munkád volt az első…
- De kellett az anyagi biztonság, hiszen ő még olyan fiatal, nem terhelhettem még ezzel is- védekezett a hangocska…
- Nem mutattad ki eléggé, hogy mennyire szeretted, nem mondtad el neki százszor, ezerszer, s most már soha nem is lesz rá lehetőséged…
- Éreznie kellett, látnia a szememben…
- Fölényes voltál, magabiztos, megtántoríthatatlanul hitted, hogy szeret…
- Mert így volt…vagy mégsem?
- Nem vetted észre a korkülönbségből adódó nézeteltéréseket. Te már családot akartál, gyereket…Egy másik gyerektől…
- De ő felvállalta ezt a kapcsolatot és én is…mit sem törődve a család és a barátok aggodalmával …annyira szerettem…annyira szeretem…- hüppögte a hangocska, s a nő szépséggel átkontúrozott arcán a fájdalom könny erecskéi patakokká duzzadtak.
- De ő már nem szeret!- adta meg a kegyelemdöfést a realitás, majd félvállról odavetette- egyébként úttest…
- Már nem szeret…és úttest…”
Az önkéntelen lépések egyazon lendülettel visszaemelkedtek a szürke megkopott járdára…
A fiú, ki huszonhárom évével a férfikor küszöbét taposta, komótosan ballagott hazafelé. Szőke haja rakoncátlan táncát járta a kora tavaszi szélben. Szívében csöppnyi kétely sem volt. Tudta, jól döntött, ennek a kapcsolatnak már vége. Mégis egy évig halogatta ezt a beszélgetést. Kényelemből? Sajnálatból? Csak a „jóég” tudja, hogy miért várt vele ennyi ideig…
„ De most itt a jól megérdemelt szabadság! Család? Gyerek? Hú de rosszul hangzik! Jó, jó, előbb kellett volna szólnia, mielőtt a nő teljesen belelovalta volna magát ebbe az álomvilágba. Pedig az első két év milyen szép volt! Bulizás, hajnalokba átnyúló beszélgetések, forró szeretkezések…De ez a harmincadik év mindent elcseszett…A nő végérvényesen bekattant, éjjel- nappal dolgozott, hogy az általa megálmodott és dédelgetett jövőképet valósággá formálja. Elvárta, hogy ő, aki még csak most huszonhárom- vele együtt ringassa ezeket az ábrándokat. Még szerencse, hogy Marcsi olyan megértő- és micsoda feneke van!- így nála mindig vigaszra lelt…úttest…igen-igen, milyen jól döntött…”
|
|
|
- március 19 2010 07:13:31
feszes, ahogy a lépteket kíséred.. |
- március 19 2010 08:52:39
Kedves Emese!
Így van ez, mostanában a nők inkább előbb a karrierjüket építik, aztán jöhet a család, ha ugyan ki nem marad az életükből.
Mert ilyen is van. A másik meg, hogy vigyáznia kell a nőknek, hogy náluknál ne fiatalabb férfival kössék össze az életüket, inkább idősebbel. A férfiak még ma sincsenek úgy megbélyegezve, mint a nők, ha gondolkodás nélkül váltogatják partnereiket, legyen az náluk fiatalabb, vagy idősebb.
De egy nőnek, még ha emancipáltabb is, mint anyái voltak, akkor is meg kell gondolnia, hogy mit cselekszik. Ebben az egyben még mindig nem vagyunk egyenragúak a férfiakkal (de sok másban sem), sajnos.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 19 2010 16:24:24
Szép, nagyon jó lett. Prózában is ugyanolyan jó vagy. |
- március 20 2010 19:19:50
Van fantáziád, és ki is használod. Nekem tetszett, szerintem mindkét fél hibás az általad megálmodott kapcsolatban 
Al |
- március 25 2010 07:40:07
köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 16. kedd,
Jusztin napja van.
Holnap Laura, Alida napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
