|
 Vendég: 87
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Gyermekkorom szösszeneteit olvashatjátok majd ezen történetekben.
Egy lepukkasztott bányásztelepülés volt hetes telep, Tatabánya szívében. A főutcára bekanyarodva balra a Bohóc-tér feküdt, ami azért kapta a nevét, mert minden Bányásznapon cirkuszi előadások voltak. Jobbra a hetesi temető volt, ahol sok bányász aludta örök álmát. A temető mellett volt a 7-es akna, amiről a település a nevét kapta. Hatajtós házak alkotta utcák sorakoztak az út baloldalán, a jobb oldalon voltak a " tiszti lakások " melyek gangos házak voltak, egy; kettő és három szobások. Régen ebben laktak az aknászok, tisztviselők, és a mérnők családok.
Én is egy ilyen lakásban nevelkedtem, a szocializmusban már a melósok is kaptak tiszti lakást. Azért költöztünk erre a telepre, mert ahol éltünk, ott az öcsém meghalt volna a rossz levegőtől. Ő sárgasággal született, vérátömlesztést kapott, s mivel a hőerőmű füstje betöltötte a lakást, ezért javasolták a magaslati levegőt. Az Arany János iskolába jártam, ott volt osztálytársam Béla, akivel igazi jó barátok lettünk. Béla egyszemke volt, irigyeltük is érte, hiszen mi négyen voltunk testvérek.
Apám egyedüli kereső volt, sok maszekot vállalt, hogy eltudja tartani a családját. Braun, Béla apja rokkantnyugdíjas volt, labdavarrással egészítette ki jövedelmét. Braunné könyvelő volt, nem panaszkodhattak a megélhetésük miatt. Sokat jártunk össze, sokszor segítettem Bélának a tanulásban, együtt rúgtuk a port, már- már olyan volt, mint a testvérem. Mindig a legújabb divat szerint öltözött, a legjobb márkájú farmert hordta, és a legjobb minőségű cipőkben járt.
Kicsit szerencsém volt, hogy az elsőszülött lettem, hiszen nekem többször volt új ruhám, mint az öcséimnek. Sokszor egymás kinőtt ruháit hordtuk. Szüleim mindent megtettek, hogy ne szólhassanak meg minket, de az új ruha nem viselt csillogó márkanevet, és nem igazán volt menő. hetedikben Béla kapott a szüleitől egy Tesla szalagos sztereó magnót. Akkora volt, mint most egy dohányzó asztal, két hatalmas hangszóróval. Apámmal csináltunk hozzá szekrényt, amibe be volt építve egy lemezjátszó is. Elfértek benne a lemezei, és a szalagjai is.
Apám látta a szememben, hogy mennyire vágyom egy ilyen szerkezet után, de az akkori keresetéből nem futotta volna nekem sem, hát még a három testvéremnek is. Irigyeltem is Bélát, és átkoztam a sorsot, hogy minek adott nekem még testvéreket. Lehetnék egyedül, nem kéne osztoznom velük, sem a játékokkal, sem ruhával, sem a sztereó felszerelésekkel. Irigységem igazán akkor hatalmasodott el rajtam, amikor fülhallgatót is kapott a magnóhoz, és azt először tettem a fülemre. Hatalmas élmény volt hallgatni a zenét, hol a jobb fülemben szólalt meg a gitár, hol a balban. Néztem a zenegépet, ott forgott előttem az orsó, és nem tudtam elképzelni, hogy a csodában jönnek a hangok a fejem mögül. Béla is, akárcsak én a kemény rock zenét szerette. Igazi élmény az volt, amikor a bal fülemből a jobba vándorolt a dobszóló, majd vissza. nem akartam levenni a fülhallgatót, az időt akkor, és ott állítottam volna meg.
Eltelt egy év, nyolcadikosok lettünk,s mivel jól tanultam, tanulmányi ösztöndíjat kaptam. Örömmel vittem haza a hatalmas összeget, 5000 ft-ot. Büszke voltam, hogy több pénzt viszek haza, mint az apám egyhavi fizetése. Odaadtam szüleimnek a pénzt, s legnagyobb megdöbbenésemre azt mondták, hogy költsem el.
-Megdolgoztál ezért a pénzért, téged illet.- mondták.
Boldog voltam, azt sem tudtam, mit tegyek a pénzzel. Persze szüleim segítettek benn, elvittek a Centrumba, ez egy nagy bevásárló központ volt, amolyan ősplaza. Felmentünk az emeletre, kaptam egy új télikabátot, mivel a régi igazán viseltes volt. Majd levittek az alagsorba, ahol a híradástechnikai áruk voltak.
-Válassz magadnak egy magnót!-
Én olyant szerettem volna, amilyen Bélának van, de ahhoz nem volt elég a pénz. Megakadt a szemem egy négysávos, ZK szalagos magnón. Ha nem sztereó, legalább több sáv van rajta, mint a Béláén. Persze testvéreim is irigykedtek rám, hiszen nekik csak egy MK 24-es kazettás magnójuk volt. Igaz elemmel is működött, és hordozható volt. Én meg ezért irigykedtem rájuk.
Eltelt tíz év, amikor az osztálytalálkozón ismét láttam Bélát. Beszélgettünk, felidéztük a gyerekkor élményeit.
-Tudod, hogy mindig irigyeltelek, mert nem volt testvéred? Mindened megvolt, a legjobb dolgokat kaptad meg, amit csak kívántál, és amiről én álmodni sem mertem.
- Én meg téged irigyeltelek!
Csodálkozva néztem rá, mire folytatta.
- Minden pénzt megadtam volna azért, hogy legyen testvérem. Sosem volt akivel játszhatok, akihez szólhatok, vagy segítsünk egymásnak a tanulásban. Mindig irigyeltelek benneteket, hogy milyen jól megvagytok. Számíthattok egymásra most is, így felnőve.
Ekkor értettem meg, hogy a gazdagságot nem pénzben mérik, hanem szeretetben. Nem az a szegény ember, akinek nincs pénze. |
|
|
- április 15 2010 10:17:36
Csak átutazóban jártam Tatabányán, de ez a novella időutazásra vitt!
Vannak olyan élményeim, éreztem az a milliőt amit elém vetitettél,
nekem az 196o-as évek vége jött be.... a magnók segítettek..
A család... hát az nem csak zavartalan boldogság forrása főleg a kamaszkor idején..Nagyon szépen áthidaltad a zürzavaros érzelmi időszakot a befejezéssel.Bizony Mi " gazdag "emberek vagyunk, bár nekem csak egy testvérem van! |
- április 15 2010 12:45:46
Köszönöm kedves Etusom, hogy olvastál. Nagyon gazdag vagyok, sok gyönyörű emlékem van a gyermekkoromból. Szegény voltam, még is gazdag. Én 76- ban végeztem az általános suliban.
Szeretettel: István
-----------------------------------------------------------------------------
Köszönöm kedves Valéria, hogy olvastad a művemet. Húsz éve már sajnos változott a társadalmi réteg is. Már a bányászok is operátorok lettek, s a bányákra is csak az elhagyatott kasok látványa emlékeztet.
Szeretettel: István |
- április 15 2010 13:52:36
nagyon tetszett... |
- április 15 2010 19:36:08
Nagyon szép történet, írj még sok ilyet. |
- április 16 2010 07:42:54
Kedves Metallica, István!
Nem volt időm elolvasni, csak most, ezt a szép, megható bevezetést, a történeted elejét. Most itt vagyok, elolvastam, és nagyon meghatódtam. Ez mindig is így szokott lenni. Aki csak egyedüli gyermek, az szeretne (szeretett volna) testvért, akinek meg sok van (vagy volt) az meg az egykéket irígyelte.
Pedig, ha már gyermekfejjel úgy tudnánk gondolkodni, ahogy felnőtt fejjel (ésszel), akkor mindent másképp tudnánk elkönyvelni magunkban gyermekként, és talán nem sérülne annyira sokszor a lelkivilágunk, amit csak jóval, évekkel később sikerül magunkban már felnőtten helyrebillentenünk!
Örülök, hogy végül is sikerült elolvasnom, nagyon tartalmas, és remélem a folytatások is tartalmasak lesznek. Végülis ki fognak adni egy szép regényt (életed regényét).
Olvastam már néhányat, és azokban sem csalatkoztam. Példának említem Kenéz István "Aranykalitka" c. életrajzi kötetét, Farkas Viola verses és prózás köteteit a Holnap Magazin kiadásában (amiket olvastam), és szintén nagyon szép életrajzi regény Hernádi László "Színe és fonákja" c. szintén önéletrajzi kötet, utóbbit egy versmondó találkozón vásároltam meg, ahol Hernádi László saját maga mondott el 33 verset magyar és külföldi íróktól.
Már az is nagy élményszámba ment számomra, de a kötetét is bátran merem mindenkinek figyelmébe ajánlani. De az előbb felsoroltakat is!
Remélem, neked is sikerül (ha ugyan már nem sikerült eddig is, csak én nem tudtam róla)???
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- április 16 2010 16:31:29
Köszönöm kedves ems.
Szeretettel: István
------------------------------------------------------------------------------
Lesz még folytatása, ígérem. köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel. István
---------------------------------------------------------------------------
Köszönöm kedves soraidat Zsuzsanna. Most a vizsgáimra koncentrálok, majd csak utána vetem igazán bele magam az írásba. Még nem jelent meg kötetem, csak az a pár vers, amit az Antológiában olvashattok.
Karácsonyra szeretnék egy kötetet kiadni, és hogy mikorra lesz ebből életrajzi kötet? Talán sosem. A " Hetes telepi történetek" is csak szilánkok, apró fejezetek az életemből, valós, vagy álnévvel lesznek olvashatóak azok az emberek, akik meghatározták az életemet, gyermekkorom alakulását.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: István |
- április 19 2010 15:49:04
Kedves Metallica, most duplán is átéltem érzéseket. Részben, mert úgy néz ki egyidősek vagyunk, én 75-ben végeztem az általános. és 73-ban nyert a nagymamám egy Tesla magnót a lottó tárgynyereményjátékán. Így már nekem is volt, és még középsuliban is én csináltam a zenét vele a klubdélutánokon. Újra átéltem ezeket az időket. A másik, hogy 3 éve ismerkedtem meg Tatabányával, olyannyira vágytam oda, hogy el is jutottam párszor, és még a páromat is ott találtam meg... Ilyen az élet.
Köszönöm az élményt. Még egy harmadik esemény is volt, de azt már nem írom, mert elérzékenyültem...
lSzeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
