|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Sz
Egy rendhagyó útleírás az Isten nyilai között, avagy a Titok valóban működik című könyvemből. (Még a javítások előtti változat)
Svájci feeling
A 2006 decemberében és 2007 januárjában írt blog bejegyzéseim alapján.
„ A merészség növeli a bátorságot, a tétovázás a félelmet.”
Publilius Syrus
Indulás előtti nap
Ma sokat teljesítettem, igazán büszke lehetnék magamra. Felfordulás van körülöttem, közben pakolok, készen van a bakancsom is, szuper lett, egy spéci talpbetéthez készítették! Fagyállót is szereztem, még öntöttem az emeleti fürdőszoba vizes részeibe. Minden le van zárva az emeleten. Megvan a kölcsön kért GPS is, meg tanultam kezelni, be is programoztam az útvonalat, és még főztem is a gyerekeknek. Most mindhárom a néptáncos karácsonyi buliban van.
Tényleg örültem ennek a lehetőségnek, útnak. Az életem hosszú évtizedekig szenvedés volt, mostanában mintha visszakapnék valamit a sorstól, az élettől!
Az emberi irigységet ebben az évben nagyon megtapasztalom. Volt olyan beszélgetésem az MSN-en nem rég, ami nagyon megrázott, és majdhogynem a dühöm győzött, pedig engem nehéz kibillenteni az egyensúlyomból. Rosszkor volt időzítve, azonban sikerült magamon erőt venni, s csak azért sem hagyom, hogy elvegyék a kedvemet!
Köszönöm mindenkinek, hogy jó utat kíván nekem, biztosan az lesz. Sosem voltam még ilyen hosszú úton, s egyáltalán sehol sem. S lám mit tesz 2006?
Kis ember a nagyvilágban. Eljutok az USA-ba, most pedig Svájcba.
- Ne irigyeljetek, amilyen életem volt, valószínűleg egyikőtök se cserélne velem. Úgy érzem, hogy most valamit meg kell élnem, igaz nem most kellene, hanem régebben kellett volna, de nekem sok minden nem adatott meg. Nem bepótolok dolgokat, csak most élem meg őket, amiért nagyon hálás vagyok!
Szól az indián zene, és felvidítottak a svájci barátaim is, szépen össze fogom magam szedni. Szóval Ausztria, Svájc RESZKESS! Holnap megyek, és felfedezlek.
Uff. Én beszéltem.
Kalandok Európában 1.
Tegnap csúnya ködös, nyirkos, csúszós időben indultunk, mindössze két helyen volt napsütés és tiszta idő. Az autó Miskolctól Hegyeshalomig ment, s a két helyszín a Mátra egy jó része, s a másik, ami megint nem véletlen, Tatabánya volt. Örültem, mert most mentem először az M1-en autóval, busszal már voltam kétszer, és látni szerettem volna a Turul madarat Tatabányánál.
A barátom azt mondta, hogy a ködben nem fogom, ám képzeljétek el, hogy csak ott sütött a nap és láttam a Turul madarat!
Jelnek vettem, és úgy éreztem, közelről is látnom kell azt a hatalmas szobrot!
Csodálatos érzés volt szabad szemmel látni Svájcban, milyen az, amikor a magas havas hegycsúcsok alján, a pálmafákon tündököl a tó felől odaérkező napsugár, olyan szép hely, hogy csak álmodtam eddig ilyen édenkertet. A blogot olvasóknak megígértem, hogy ha a hegyekben leszek, kiálltok egy nagyot, hogy messzire hallattszódjon, és teszem ezt azok helyett is, akik nem lehetnek ott, de lélekben velem vannak!
Kalandok Európában 2.
Az utazás
2005-ben azt mondta az egyik barátom, hogy merjek már végre nagyobbat álmodni, mint amit eddig elértem! Ez évben lett még két barátom, akik ugyanezt javasolták. Hát én most álmodtam, álmodom, kérek, és teljesítik!
Gyermeki kíváncsisággal és a felfedező örömével indultam az útnak. Az osztrák határt átlépve, amikor jöttek az alagutak, szinte ittam magamba a látványt, néha a szemüvegemet is levettem, mert így a különböző színű lámpák olyanok voltak, mint a gyöngyök. A barátom csak úgy mosolygott a bajsza alatt. Persze mire megérkeztünk, akkorra már elegem lett az alagutakból, ám az elsőket nagyon élveztem, hiszen most jártam ilyenekben először.
A GPS használhatatlan volt, állandóan le akart minket téríteni a helyes útról. A barátom a beszélő hölgyet elnevezte „Spiné”-nek, akik ismernek bennünket, most biztosan jót nevetnek! Próbáltam kedvezni neki, ha már vezet, egy hölgy hangját hallja, ám ki kellett kapcsolni a Spinét, mert folyton haza akart bennünket vezetni, így csak a térkép részét használtam. Ezt és a barátnőm pontos útleírását használva, illetve a jelzőtáblákat figyelve, sikeresen végig mentünk négy országon és egyszer sem tévedtünk el! Most voltam autóval másodszor határátkelőhelyen.
Kaptam az SMS-ket, hogy üdvözöljük Ausztriában, Németországban, Lichtensteinben, Svájcban, s mivel öt km az olasz határ ide, szerintem oda is átmegyünk. Szép teljesítmény, jó volt a sofőr, és jó voltam én is navigátornak, remek csapat voltunk! Csodás tájakon mentünk, sajnos azonban az autópálya mellett csak elsuhantak a történelmi városok: Bécs, Linz, Salzburg, Innsbruck, Kufstein stb., nem láttam belőlük semmit sem. Először köd, majd tűző napsütés kísért utunkon és az igazi látnivalóknál már belementünk az éjszakába. Ám a kivilágított kufsteini vár, még ha néhány másodpercre is, lélegzetelállító volt, akár a sötétben tornyosuló hatalmas hegyek, mintha ránk akarnának omolni, ahogyan kanyarogtunk alatta, hófedte sapkáikkal bólogattak nekünk, a hegyoldalakban megvilágított emlékek, helyek pedig kísértetiesek voltak. A sok fényárban úszó település, mint megannyi gyöngy fűzér ragyogott az éjszakában, csodálatos volt. Azt mondtuk – hamarabb indulunk haza –, hogy ezt világosban is láthassuk majd!
Kellemetlen helyzetünk a svájci határátkelőnél volt. Ott kóvályogtunk egy kicsit és a határőrök vették el igazán a kedvünket. Meg kellett tapasztalni, hogy milyen rossz szemmel néznek a magyarokra. Sok autó közlekedett az úton, ám csak minket állítottak félre, már úgy éjfél felé járt az idő. Nagyon figyeltem, hogy mindenből - húsból, italból - csak a limitet vigyük. Jó megérzés volt! Négy nyelven szidták a magyarokat és mi jobbnak láttuk meghúzni magunkat, és úgy tenni, mintha nem értenénk semmit. Azért a barátom németül, én pedig angolul megértettük a lényeget, szerintük bunkók vagyunk, hogy minden nyelvtudás nélkül megyünk az Unióba! Ja. Vajon ő tudott-e egyetlen szót is magyarul? Naná, hogy nem. Pedig legszívesebben odamondtam volna nekik, de nem mentem bele a játszmába, úgy is csak a rövidebbet húztuk volna! Különben meg egy idő után elment a kedvük a kutatástól is, amikor meglátták az autó belsejében uralkodó „rendet”.
Éjjel három óra körül megérkeztünk, már vártak minket. A mai kalandokat majd máskor írom le. Talán ötvözöm az USA-beli élményekkel, hogy a tanulságok jól érthetőek legyenek. Nem kell félni, és soha semmi sem késő, vannak lehetőségek, amelyekkel élni kell, és meg kell tanulnunk dolgokat!
Ma is sok álmom teljesült. Az egyik, hogy nem rég ültem életem első jakuccijában. Körülöttem mécsesek, meditáló Taj-csi zene, lazultam és gondolkoztam, álmodoztam, majd összeállt bennem, hogy hová el nem tud jutni a szegény ember lánya? Talán ez a tanulsága annak, hogy meg kell élnem valamit, hogy valóban elhiggyem, hogy léteznek ezek a dolgok! Rágódhatnék azon, hogy bolond vagyok, mert majd miből fizetem ki a gázszámlát januártól, miért nem arra tettem félre ezt a pénzt. Úgy érzem azonban, hogy ha az életben adódik a lehetőség, akkor meg kell ragadni, hogy magunk is elhiggyük, hogy elérhetjük, amiket szeretnénk! Valahogy meg fog oldódni a másik gondom is!
„Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.” ahogy a közmondás is tartja.
Kalandok Európában 3. Élmények a tengerentúlon 1.
Tegnap világosban láttam olyan csodálatos tájat, amelyet eddig nehéz volt elképzelni is. Körös-körül fehér sipkás hegyek, a völgyben egy soha be nem fagyó tó, amin még most is vitorláznak, a parton pedig éppúgy található pálmafa, citromfa, s sok egyéb növény, mint a trópusokon.
Folyamatosan érzem a párhuzamot Florida és Olasz Svájc között. Már a klíma is hasonlóan párás, itt sem kell a hajamra zselé vagy hab. Olyan hullámos lett, hogy nehéz dolga lenne vele a fodrászomnak!
Csodálatos látvány tárult elénk, amikor sétáltunk. A nap sugarai a szemünkbe tűztek, és hamarosan négy szemüveg lencséi sötétedtek elég gyorsan az erős fény hatására, így olyan volt, mintha napszemüveg lett volna rajtunk. Az biztos, hogy ilyen erősen Magyarországon még nyáron sem sötétedett el a lencse.
Jártunk a Valle Maggia-n. Óriási élmény volt látni a tessini házakat (Titcino olaszul), itt élt a svájci őslakosság. Hatalmas köveket képzeljetek el a hegyoldalban, ott éltek barlanglakásokban, majd az ottani kövekből épített házakban az emberek. (Újabb párhuzam, hogy milyen sokan vándoroltak ki innen az USA-ba a szegénység miatt) Felmásztam a 3. szint fölé, feljebb már nem igazán mertem menni. Amikor a meredek hegyoldalból tekintettem le, nagyon félre kellett tennem a tériszonyomat, s rávenni magam arra, hogy le tudok onnan majd jönni is! Felmászni a hegyre még könnyebb volt, de lejönni bizony sokkal nehezebb. A barátnőm mesélte, hogy itt élt előző életében, s az agyam már asszociált is, szinte önkéntelenül. Remélem, én is megismerem, ahol indiánként éltem, valószínűleg ezért kellett kimennem Amerikába is!
Az indiános esetek folytatódtak, folytatódnak még mindig. A barátom díjazta az indián zenét szerencsére, így az út nyolcvan százalékában ezt a zenét hallgattuk. Most a barátainknál is éppen indián zene megy, és ismét kaptam egy indián zenés cd-t. Ma voltunk vásárolni, és persze hogy egy indián nő akadt az utamba elsőnek! Meg is leptem magam, vettem egy bordó színű, álomfogós, csüngős fülbevalót, a barátnőmtől kaptam hozzá egy tűzzománc karkötőt és egy gyűrűt, még passzolnak is. Nos, ez a saját ajándékom, szeretem a csüngős fülbevalókat, kedvenc színem a bordó, és még egy tipikus indián szimbólum is!
Ma is csodálatos helyeken fotóztunk. Álltam egy régi kőből készült hídon, előre figyelmeztettek, hogy itt tériszonyom lesz, ám nem volt! Ott pózoltam a tetején, és amikor lenéztem, kristálytiszta vizet láttam, lelátszott az aljára, ahol barlangok lehettek, mert a hideg vízben éppen búvárkodtak ott.
S már láttam magam ismét Floridában, egy forrásnál, ami táplálja a Szent Johns Rivert, ott is ilyen tiszta volt a víz, és ott is van olyan mély üreg a víz alatt, s ott is búvárkodtak. Láttam behunyt szemmel sétáló, teljesen belőtt pasit cikázni a forgalomban, akárcsak az USA-ban.
Asconában egy régi platán sor alatt sétáltunk a promenádon. Itt szervezik évente az Asconai Jazz Fesztivált.
Csodálatos élményekben volt részem az elmúlt két napban és sok minden eszembe jutott a nyári vakációról is.
Tényleg kellenek az embernek vágyak, álmok, mert fantasztikus érzés, amikor megvalósulnak. Higgyetek benne, s soha ne adjátok fel az álmaitokat, ha jönnek a lehetőségek, legyetek bátrak, s éljetek vele!
Kalandok Európában 4.
Itt sokkal később virrad, reggel hét órakor még korom sötét volt, és ahogy a tetőtéri ablakon kinéztem, a magas hegy oldalában világítottak az utcai lámpák, szemüveg nélkül megint olyan látvány volt, mint megannyi gyöngy.
Nincs fűtés igazán a lakásban az emeleten, ahol aludtunk, és még sem fázom. Kétszáz frank egy éves áramszámla, és sokkal több áramot használnak, mint pl. én. Az én áramszámlám még is több az itteni duplájánál is.
Azonban más az itteni mentalitás. Nagyon ügyelnek a tisztaságra, pl. ha valaki kitereget a balkonra, még azért is felszólítják, hogy ne tegye!
Jött sok megérzésem, ráérzésem, szembesülésem, amiket megint meg kellett élnem, ide kellett jönnöm, mert piciny falum zártságában nem értettem volna meg!
Svájc olyan, mint egy rendőrállam, bár jól élnek az emberek, még se igazán szabadok, talán ezért vágynak ennyire az USA-ba?
Ha igaz az a mondás, hogy amit január 1-jén csinálunk, az lesz jellemző egész évben, akkor én bizony sokat fogok utazni! Ugyan is úgy döntöttünk, hogy már újév reggelén hazaindulunk, hogy világosban is lássuk azokat a látnivalókat, amiket a sötét éjszakában nem tudtunk élvezni. Így megint 4 országon utazom át az újév napján. Remélem, hogy most már jól fog működni a GPS. Biztosan benyomhattam rajta egy gombot, amikor a szélvédőre erősítettem. Azt tartja a mondás, hogy a hazaút mindig rövidebbnek tűnik, kíváncsi vagyok, hogy ez ilyen messziről is úgy lesz-e majd.
Most még a barátaim alszanak, ezért kihasználtam a lehetőséget és írtam egy keveset.
Ma talán átmegyünk Olaszországba. Kicsit fáradt vagyok ugyan, ám sok mindent láttam a két nap alatt, majdnem több mindent, mint az USA-ban öthét alatt. Vár a világ, megint egy más kultúra, más érzések, amiket meg fogok ismerni!
Úgy érzem, hogy meg kell tapasztalnom, ismernem embereket, érzéseket, helyzeteket, kultúrákat, hogy valóban készen legyek az írásra. Még sok tanulnivalóm van, igyekszem élni a lehetőségekkel, és köszönöm a barátaimnak, hogy lehetővé tették, hogy eljussak ide, hogy szeretettel fogadtak és hozzásegítettek, hogy sok mindent megismerjek, megértsek!
Tegnap egy hatalmas gát tetejéről tekintettem a mélybe, pont onnan, ahonnan a vakmerők ugrálnak le biztosító kötéllel.
Sok mindent ki akarok még próbálni az életben, ez egyelőre nem szerepel közöttük!
Kalandok Európában 5.
Jártunk Olaszországban. Nem nagyon éreztük a különbséget, igaz, csak öt km-t jöttünk Olasz Svájcból. Szerettünk volna sétálni a kikötőben, a sétányon, ám hatalmas piac volt, és ott is végig ki voltak pakolva az árusok. Az angol és a német nyelvjárás után most az olasz volt kicsit fura, az embereket megfigyelve mégis éreztem, hogy Olasz honban járunk!
Most valami különös sajt ételt fogunk enni, délután pedig Locarno lesz az úti cél.
Svájcban fogjuk búcsúztatni az óévet, na, ilyent se csináltam még! Mostanában mást élek meg, mint az utóbbi időben, hiszen a főiskola négy éve alatt áttanultam a szilvesztereket, mert január elején szinte mindig vizsgám volt. Most végre nem kell tanulni, és most nem kellett igazán készülni sem semmivel (nem szerveztem, nem sütöttem, nem főztem).
Milyen könnyen megszokhatja az ember a könnyebb életet, egy kis luxust, igaz, sosem volt részem benne, most azonban beleláttam egy kicsit!
Az én mérlegem 2006-ra, bár a saját naplómba akartam írni otthon, most mégis itt teszem meg Svájcban a blogomba írva. (2006. december 31.)
Saját magam számára is hihetetlen évem volt, és az, ami ezt elindította, az volt, hogy megváltoztattam a nevem. Alighogy megtettem, egy héten belül megismertem a leendő mesteremet, s elindultam a reiki útján. Szintén egy héten belül megismertem a duálomat, aki segített kijutnom az USA-ba, segítségével megismertem az igazi szabadságérzést és szerelmes lettem. Szembenéztem önmagammal, számos szembesülésem volt, sok mindent megértettem, megtapasztaltam, megismertem, amikről azt gondoltam, hogy sose fogom! Tíz éve készítettem az első numerológiai jellemzést önmagamról, azóta olyan sokat változtam, hogy szó szerint anyukám is azt mondta, hogy alig ismer rám. Most úgy érzem, hogy ezzel a névvel kell még fejlődnöm.
Az év második felében új barátokat találtam, akikkel szintén mély kapcsolat indult, mivel nem hiszek a véletlenekben, ennek is óriási jelentősége van, hiszen ennek köszönhető az is, hogy most itt vagyok Svájcban!
Ebben az évben az utazások azzal indultak, hogy többször is kimentem Szlovákiába, egyszer egyedül is. Sikerült visszanyernem a vezetési rutinomat is. Tíz pályázatból nyolcat megnyertem, több projektem is fut. Létrehoztam egy mikrotérségi összefogást kulturális, idegenforgalmi vonalon, kistérségi vonalon pedig hasonló összefogás alakult ki civil területen. Létrehoztam a polgárőrséget, magam is vizsgázott polgárőr is lettem, és ismét bejutottam önkormányzati képviselőnek. Létrehoztam az ezoterikus barátaim találkozóját, a reiki klubot és találkoztunk néhányan párkeresési céllal is egy találkozón.
Nem utolsó sorban rátaláltam a blogra, ami hatalmas lendületet adott, mert erős késztetésem lett, hogy nyilvánosan írjak, és úgy érzem, sok olyan mondanivalóm is van, amiket meg kell osztanom másokkal!
Az üzenetem az, hogy legyenek vágyaitok, merjetek nagyot álmodni, és higgyetek abban, hogy lehet más életetek is, mint amilyen környezetbe beleszülettetek! Ez az év nekem az alázat és a türelem tanulása volt főleg, de a megbocsátás, a másik iránti tolerancia, az embereken való segítés továbbmélyítése is. Következik az elengedés, elfogadás és a most tanultak még mélyebb átélése, megértése.
Sose adjátok fel, legyen hitetek, türelmetek, kitartásotok, s bátorságotok, és az életetek úgy alakul majd, ahogyan szeretnétek!
Hazatérés
Szerencsésen hazaértünk és megint nem tévedtünk el sehol sem. A GPS-t most sem használtuk, valamiért idegesített, viszont meg tanultam a táblákat jól olvasni, emlékezetből navigálni, és ez szédületes érzés volt! Ha valamiben gyenge voltam, az a tájékozódási képességem, most pedig azt érzem, hogy ezen a téren is milyen sokat fejődtem. Éjjel érkeztünk meg, és hihetetlen viharos szélben, esőben jöttünk négy országon át, sajnos így megint nem nagyon tudtunk megállni sehol sem. Ez biztosan azt is jelenti, hogy az igazi látványosságokra majd szentelni kell egy újabb utat!
A barátom szavaival élve – „hősök” vagyunk. Megcsináltuk, 2600 km-t mentünk, mivel még Magyarországon sem nagyon mentem autópályán, most aztán beleláttam a nemzetközi közlekedésbe. Tudjátok, hogy ha villant a másik autó, az nálunk azt jelenti, hogy menjünk már, míg külföldön, ha villant, akkor azt jelenti, hogy vigyázzunk, mert ő jön. Svájcban a gyalogosok megköszönik, ha az autósok átengedik őket, ám az autósok is megköszönik a gyalogosoknak, ha elengedik őket. Stb.
Hazafelé valóban gyorsabban telt az idő, sokat gondolkodtam, meditáltam a kocsiban, és megbeszéltük a közös élményeket is, azonban valamiért mégis több volt a csendes hallgatás, „az önmagunkkal való beszélgetés”, persze ez sem volt véletlen.
Sokat tapasztaltam, amiket meg kellett tapasztalnom, és ha egyedül lettem volna itthon ezekben a napokban, akkor sok mindenből kimaradtam volna. Igaz a szilveszter éjszaka nem volt buli, nem éreztem semmi jó hangulatot, viszont a sok látnivaló, érzés, benyomás ezt kárpótolta.
Most sok mindent kell megemésztenem, azonban örülök, hogy bátor vagyok, és hogy meg mertem lépni valamit megint, ami előbbre vitt!
|
|
|
- április 19 2010 06:15:03
élmény volt együttutazni veled Magdi |
- április 19 2010 15:26:33
Kedves Lena!
Egy nagyon jó, optimista hangulatú beszámolót olvastam.
Hitem és türelmem van, de mindez még sem elég, hogy egy olyan útra menjek, amire vágynék.Talán majd nyugdíjas koromban adódik lehetőség.
Írod, hogy a lehetőségeket meg kell ragadni. Én meg is ragadnám, de egyelőre időm sincs hosszabb utazások megtételére, az anyagiakat is beleértve.
Tudod, lassan megy, amíg a saját életünket felépítjük, utána pedig a gyermekeink életét kell "egyengetni", ahogy tőlünk telik.
De annak örülök, hogy Te ilyen sok szép helyen jártál!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- április 20 2010 10:12:48
Kedves István, örülök, hogy velem utaztál.
Kedves Zsuzsanna, tudom, mire gondolsz, mert én is így gondolkodtam 45 éves koromig, halogattam, hogy majd egyszer talán...
aztán megragadtam a lehetőségeket. Az utazás csak az egyik volt, és úgy vágtam neki a világnak, hogy nem volt pénzem. Akartam valamit, és azok zsinórban teljesültek, nem törtem rajta a fejem, hogyan. Így működik a Titok, vagyis a vonzás törvénye.
Az utazáshoz annyit. 2005-ben a főiskola utolsó félévében világturizmusból filmeket nézegettünk, az egyik tanárnő pedig 3 éves utazásait mesélte, és akkor megszólalt bennem egy csengő, hogy én is el akarok jutni ezekre a helyekre. Szegény családba születtem, sosem volt pénzem, most sincs, de mégis elértem, amiket akartam. Filmeket kezdtem el nézni az országokról, odaképzeltem magamat, és mindig alakult valahogy.
Remélem, hogy nem vársz sokáig, és neked is teljesülnek olyan vágyaid, ha nem is épp az utazással kapcsolatban, amikre már nagyon régen vágysz. Higgyél benne, és kérd, és meglátod, megvalósul. Ne gondolkozz azon, hogyan, az nem a te dolgod. Csak lásd magad abban a helyzetben, azon körülmények között, vagy azon a helyen.
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
