|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Nagyon megköszönném, ha a novella elolvasása után megosztanátok velem az első benyomásotokat. Meg vagyok zavarodva, és higgyétek el, ilyenkor minden bölcs szóért ölni tudnék:)
Gy
Állandóan csak rá gondolok. Ha eszem, ha futok, ha olvasok, ha alszom.. Még akkor is rá gondolok, ha mással vagyok. És ez nem helyes. Nem csak azért, mert több ezer kilométerre van most tőlem, vagy mert legutóbb, mikor találkoztunk, visszautasítottam... Ezek leküzdhető problémák lennének. A baj az, hogy én nem szeretem őt. Nem is csak annyi, hogy nem szeretem; gyűlölöm. Gyűlölöm, mert egy arrogáns, visszataszító féreg, és mert ennek ellenére is mindig rá kell gondolnom. Gyűlölöm, mert hiába ismerem évek óta, úgy érzem, mégsem ismerem. Nem tudok róla semmit. Nem tudom, mikor született, mi a kedvenc zenéje, színe, étele, mitől fél, mit szeret, mégis érzem, hogy olyan kötelék van közöttünk, amivel mindez áthidalható lenne, mert belélátok, a külsőségek alá, lényének lényegéig, ahol csak ő van, nem a környezete zajos befolyása; és érzem, csak én ismerem igazán. Gyűlölöm, mert bár eldobtam, mint egy koszos zsebkendőt, és meg is tapostam, az őrülethez hasonló féltékenység kerülget, ha mással látom. Birtokolni akarom, hogy a rabszolgám legyen, a szerelmét, a figyelmét, a rajongását akarom, csak azért, hogy újra és újra megvethessem és kinevethessem érte, és a legkegyetlenebb nőnek érezhessem magam a világon... És még ezért is őt gyűlölöm, nem magamat. Gyűlölöm, mert bár nem ismerem, a rögeszmémmé vált. Én egyre többet gondolok rá, ahogy telik az idő, ő pedig egyre kevesebbet. Gyűlölöm, mert amikor legközelebb találkozunk majd, ő már teljesen ki lesz gyógyulva belőlem, én meg, mint egy megszállott, fogom lesni minden apró mozdulatát, szavát, lépését. Gyűlölöm, mert meg fogom állapítani, hogy teljesen közömbös már felém, aminek az lesz a vége, hogy vagy megpróbálom majd felkelteni a figyelmét, zajosan és idegesítően, amivel csak azt fogom elérni, hogy őrültnek tartson, vagy fagyos leszek vele és utálatos, amire ő is gyűlölettel válaszol majd... Gyűlölöm, mert kívánom, annak ellenére, hogy szabályosan taszít. Éjszakánként, amikor a fekete csönd rátelepszik a szobámra, felidézem, milyen volt az érintése, az íze és az a rajongó, odaadó fény a szemében; és bár akkor úgy éreztem, megfulladok az undortól, mégis, ha nincs mellettem, olyan vadul vágyom rá, hogy képtelenségnek tartom, hogy az neki szóljon. És gyűlölöm, mert mégis neki szól. Gyűlölöm, mert ha más férfi ölel -gyönyörű, buta és teljesen ismeretlen férfiak-, egy áruló, hűtlen ringyónak érzem magam; mintha ráírta volna a testemre, hogy az övé, az ő tulajdona, hogy tőle idegen érintésektől eretneknek érezzem magam, olyan borzadállyal tölt el, ha más férfi karjában vagyok. Gyűlölöm, mert a valóságban, ha szemtől szemben állunk, nincs hatalma fölöttem, sőt, pórázon rángathatom, ha ahhoz van kedvem, és mégis, olyan mélyen beette magát a gondolataim közé, hogy már nem is tudom, ki vagyok én, miféle perverz, undorító teremtés, hogy arra vágyom, amit nem is akarok, és gyűlölöm, mert közben tudom, hogy mégis akarom. Gyűlölöm, mert tudom, hogy az a kis birodalom, amit a fejemben felépítettem, ahol az ő lénye uralkodik gondolatok, vágyak és cselekedetek felett, nem létezik, és gyűlölöm, mert mégis megpróbálom elhitetni magammal, hogy ő az az ember, akinek hiszem, nem pedig egy kép, amit én kreáltam egy ismeretlen ittfelejtett lenyomataiból. Gyűlölöm, mert ha kétségbe vagyok esve, ehhez a képhez könyörgök, hogy ,,Gyere haza végre, és ments meg ebből a pokolból, emelj ki ezek közül a romlott emberek közül, mentsd meg a lelkemet, hogy tudjak még hinni és szeretni!", pedig a valóságban ez a kép nem több, mint beteges fantáziálás egy magányos ember fejében. Gyűlölöm, hogy eltaszítottam, eltaszítom és el is fogom taszítani magamtól mindig, pedig szükségem van rá, és gyűlölöm, hogy ilyenkor sosincs annyi ereje, hogy félresöpörjön minden érvet és kifogást, és azt válaszolja, akármit is mondok vagy teszek, akármilyen messzire is futok, az övé vagyok... Gyűlölöm, mert tudom, hogy abban a pillanatban az övé lennék. Folytathatnám a sort még reggelig, de nincs értelme; az eredmény mindig csak az az egy szó lenne, ami minden pillanatban belémhasít, ahányszor csak rá gondolok: gyűlölöm. Annyira gyűlölöm, hogy az néha már fizikai fájdalmat okoz. Gyűlölöm az arcát, a hangját, a ruháit, a barátait, a házat, ahol lakik, az ágyat, ahol fekszik, az álmokat, amik ilyenkor születnek benne... De a legjobban azért a félelemért gyűlölöm, amit akkor érzek, ha arra gondolok, hogy ezekben az álmokban én talán nem is szerepelek. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm. És gyűlölöm, mert tudom, hogy nem gyűlölöm mégsem.
|
|
|
- április 19 2010 14:40:59
Bőlcs és sokat tapasztalt emberek már régen megállapították a szerelem és a gyülőlet között nagyon keskeny az elválasztó határvonal, és az érintett nem is tudja megfeleően megítélni az érzelmeit.Mint a rosszul kezelt inga bizony hol ide hol oda leng ki az ember érzelmi élete.Akció-reakció, és a féltékenység...Szeretve gyülölni és gyülölve szeretni az itt a teljességében bontakozott ki.Tanácsokat adni ebben a lelkiállapotban nagy dőreség lenne,, a barátnőm küszködött ilyen érzelmi zürzavarban.. belevont és Én hagytam magam...Nagyon megbántam... mert a kivülálló másképp értékeli a dolgokat.. a barátságunk úgy éreztem feljogosít elmondjam Neki hisztériás és végtelenül ŐNZŐ..A barátságnak vége... |
- április 19 2010 15:01:47
Kedves Thea, nincs mostanában időm olvasgatni, de az írásod miatt beléptem ide. Bár Etusom sok mindent leírt abból, amit én is akartam, azonban még kell, hogy írjak hozzá. Nagyon fiatal vagy még, és ilyen mélyen megélni ezt az érzést, nem lehet könnyű. A se veled se nélküled igazi tipikus példája. A szerelem és a gyűlölet nagyon de nagyon közel vannak egymáshoz. Tanácsot valóban nem igazán lehet adni, mert a döntés mindig a tiéd, csak talán egy-két lehetőséget olvashatsz ki a hozzászólásokból, amik segíthetnek neked. Én úgy vélem, hogy legfontosabb lenne a benned lévő gyűlöletet "ELENGEDNI", és akkor átgondolni, hogy mit is érzel igazán az iránt a férfi iránt. A gyűlölet nagyon rossz tanácsadó és olyan érzés, amit meg kell tanulni kontrollálni és elengedni. Bármilyen nehéznek tűnik is, menni fog. Ahogyan a dühöt, az aggodalmat, félelmet is lehet.
Próbáld meg, mennie kell!
Szeretettel: Léna |
- április 20 2010 10:16:15
Kedves Thea!
Az előttem szólókhoz csatlakozva, s hozzászólásukat kiegészítve, nekem is az a véleményem, hogy egyáltalán nem vagy biztos Magadban sem, és ez az érzés is csak gyűlöletet kelt benned. Ahelyett, hogy saját magadat ismernéd meg és gyűlölnéd meg, a könnyebbik utat választod: azt a másikat próbálod meg nagyon de nagyon gyűlölni. Ez a szó nekem nagyon nem tetszik. A "szeretet" azonban annál inkább. Mivel a gyűlölet és a szeretet - azt mondják - édestestvérek, ezért próbáld meg tisztázni magadban az érzéseket, megválaszolni a miérteket, és talán "dűlőre jutsz". És ne feledd el: "Annyira gyűlölöm, hogy az néha már fizikai fájdalmat okoz". aki sokáig gyűlöletet táplál magában mások iránt, annak előbb-utóbb szervi bajai lesznek, és nem fogja tudni, hogy vajon mi okozta. A gyűlölet, no meg az irígység sokszor megmutatkozik testi betegségek formájában.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- április 22 2010 19:26:32
"az a rajongó, odaadó fény a szemében"-éreztem, érzek hasonlót...számomra ez titok nyitja...olyannak látom magam a szemében, mint amilyennek soha senkijében... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
